Korunk 1926 Március

Az élet mérlege

Leszűrni egy kutatásokban eltöltött élet gazdag tapasztalatait, a sokat látott és sokat gondolkozó ember tanulságait levonni azok számára is, akik más beosztást nyerve a nagy életadminisztrátortól, maguk nem jutnak hozzá, hogy az élet legnagyobb kérdései felől önmagukkal tisztába jöjjenek, ez a „szaktudomány kereteit” túllépő s az általános filozófikus gondolkodás területére tévedő kirándulás ma nem ritkán tapasztalt szokása természetkutatóknak, akik a hosszú évtizedek speciálizált részletmunkája közben rájöttek arra, hogy munkásságuknak csak akkor van értelme, ha be tudják azt állítani egy nagy eszmei egészbe, amely valamelyes harmonikus megoldását adja az ember problémáinak.


Ilyen életösszefoglaló, mintegy végrendelkező irás Raul H. Francé-nak, az ismert növénybiológusnak, akinek népszerüsitő munkáit, különösen a „Növények érzéki és szerelmi életéről” az egész világon olvassák, könyve az „Élet mérlegé”-ről (Die Wage des Lebens. Ein Buch der Rechenschaft. Kiadta az Anthropos-Verlag, Prien, Obb.)


Történelmi miniatűrök, mondaná a felületes olvasó. Igaz, összeválogatott s átköltött jelenetek a régi kulturvilágból, mesterien megfogva az egyes kulturák eszmei magvát, azt, ami mindegyiknek értékét s egyuttal tévedését és pusztulásának csiráját adja. De mind ez az óriási biológiai és történelmi tudáson felépülő történelmi rekonstrukció nem önmagáért van. hanem egyedüli célja egy nagy filozófiai gondolat konkrét, lélekbe markoló érzékeltetése.


„Nem azok számára irtam e könyvet, akik művészi formákat és történeteket várnak .. Nem is azok számára, akik azt hiszik, hogy Konfucius tanításait fogják találni e lapokon. Bár igaz, hogy a nagy kinai gondolkodó tanítása a legközelebb áll az objektiv lét valóságához, éppen úgy, mint azt azonban Pythagoras, Kant és Protagoras, Goethe és Schopenhauer, Spencer és Nietzsche is megközelítette anélkül, hogy teljesen megfogta volna.


Amit én akartam, az más volt : azt akartam megmutatni, hogy miért krízisek láncolata és miért szenvedés a kultura története. Ezt azonban nem lehet a történelmi analízis útján felismerni, mert minden történelem csak a megközelítések egy útja és soha sem maga az igazság, az életnek az a színes, mozgékony, sokszerü, relativ és mindig más és más formát öltő igazsága, amely egyedül az élő teremtménynek hozzáférhető. S ami éppen azért egy uj kifejezési formát kívánt, egy színes, sokszerü stílust, mert csak ilyen lehet az a forma, amelyben ez az új igazság egészen az, ami: nevezetesen Élet. Másképpen nem léphet elénk egy igazság sem, ha mindenkire érvényes és örökérvényü akar maradni.


Ez a megismerés egy új, objektív filozófia megismerése. S ezért kellett összetörni ebben a könyvben a régi, történelmi, elhasznált, meg nem felelő, kivénült formákat egy olyan tartalom kifejezésért, amely nem tudománya, hanem tudása kiván lenni a világ és az emberi élet törvényének.


Nem azok számára íródott tehát ez a könyv, akik benne filológiai és történelmi tényeket keresnek az élet igazsága helyett. Sem pedig nem azok számára, akik csak el akarnak szórakozni a színes képeken, ahelyett, hogy megéreznék) hogy az egész földi élet nem más, mint egy messzehangzó panaszos kiáltás s azok számára sem, akik elolvassák e könyvet s aztán leteszik és elfelejtik, mihelyt valami „fontos” dolguk akad. Például egy üzlet vagy a hivatás munkája.


Ellenben azok számára van írva dobogó szivvel és a legtisztább odaadás becsületességével akik keresik magukat és egymást, akik elolvasván, nem feledik el, hanem akik után, mint az árnyék, húzódik az élet minden útján, azok számára, akik bármit tegyenek, mindig megkérdik önmaguktól :


Betöltöd-e a törvényt ? Emelkedni vagy sülyedni fog-e életed mérlege az által, amit tenni akarsz ?


E láthatatlan közösség tagjához jövök, hogy próbára tegyem, nyilt szívvel és őszinte szavakkal, mint ember az emberhez szólván hozzá.


Megmutatom neki a valóságot, kézenfogva elvezetem a dolgok elé és megkérdezem tőle:


Hát nem látod ? Olyan nagyon nehéz hát a Természetest meglátni s a Magátólértetődőt gondolni?


Összhangban élni a világ törvényeivel ez az igaz út. Aki ezt nem tudja megtalálni, az szükségszerüen zuhan le a szenvedés sötét útján.


Engedelmeskedni a természetnek, ez az igaz út.


Hát nem tudod megtalálni azt, amit az öntudatlan, a növény, saját szervezeted már régen megtalált s amit ezer nyelven az egész világ állandóan ismétel ?


Aki ezt nem tudja megtalálni, azt a világ törvényei a szenvedés sötét útján a halál komor kapuja elé vezetik.


Ime az ítélet : Az emberek sohasem tanulják meg. hogy önmaguk legyenek! Ezért tették mártírokká mindig a korán ébredőket !


Minden növény, minden élőlény többet megtalált, mint az emberek, akik még a természetet sem tudják lemásolni 1


Mindenféle felesleges dologról fecsegnek s még államuk és életük elfogadható berendezését sem tudták kitalálni ! Oly tökéletlenek, hogy a fejlődést más célnak tekintik !


A szenvedés útját járják, de nem ismerik a szenvedés okát. A hibát, amelyet elkövetnek, végzetnek tartják, oly tudatlanok. Még azt sem tudják, hogy az igaztalan cselekedet hozta a szenvedést a világra. Még azt sem tudják, hogy az ember nem élhet helyesen, ha nem érti meg a világot.”


 


 


Vissza az oldal tetejére | |