Korunk 1926 Február.
A nyárspolgár tükre
A szatirikus anekdóta, az epigram, a vicc és gunynév a néptömegek szociális kritikájának leghübb kifejezése. Ami korhadt a társadalom épületében, ami rothadt a gyökerekben, ami beteg az ágakban, azt a vicc megtalálja s nevetségessé teszi. Ahol az igazat nem lehet kimondani szabadon, ott teremnek a legjobb politikai anekdoták. Az elnyomott közvélemény vicc formájában nyilatkozik meg. A vicc többnyire anonim s a kollektivitás közös terméke. Ugy keletkezik, mint a népdal: valaki megüt egy motívumot, amely megfelel a közösség érzésének s utánna jönnek sokan, akik formát adnak neki.
Friedrich Wendel egy kis kötetet gyüjtött össze a nyárspolgárt kifigurázó viccekből. (Der Bürgerspiegel. Kiadta a berlini Malik-Verlag). Nem csak anonim vicceket s pár soros anekdotákat vett fel az érdekes s a XIX. század nyárspolgárát tényleg sok kötetes szakkönyveknél jobban jellemző kis könyvbe, hanem néhány klasszikussá vált pamfletet is, amelyek a filiszterséget kipellengérezik. Mutatóba leközöljük Ludwig Kalisch-nak, a XIX. század egyik legjobb szatirikusának maró, éles irását a német filiszterről. A több, mint félszázados írás még ma is aktuális. Ime :
A német filiszter
„Minden városban százszámra, gyakran ezerszámra található. Az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik. Ez a fő ismertető jele. Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket: A filiszter vagy nagyra van azzal, hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szivét és becsületét vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.
Gyermekeit, akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja, bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,
A filiszter megelégedett s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások s miért elégedetlen némely ember.
A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”
Ha a filiszter deszpotikus államban él, időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.
Ha a filiszter szabad államban ét, a szabadság szónál mindig körülnéz, vajjon hallotta-e valaki.
A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.
A filiszter mindig bizonyos itéletében. Mihelyt nincs oka nem tenni, azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik: goromba és komisz.
Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.
A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.
Hogy utánna sem tud semmit, azt nem is sejti.
A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.
Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit. Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyukáposztát.
Felesége ugyanazon a véleményen van.
Minél inkább lenézi a szegényebbet annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.
Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.
Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.
A fő ismertető jele marad mégis: az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”
Vissza az oldal tetejére