FĹ‘oldal

Korunk 1926 Február.

Jászi Oszkár — Hogy keletkezik egy új Lourdes?

Három évvel ezelőtt egy nagy tömegeket magával ragadó vallásos mozgalom keletkezett Szlovenszkóban. Az erdélyi magyar lapok is megírták, hogy Szlovenszkó egy kis falujában, Kolcovében állítólag megjelent a Szent Szűz s a legkülönbözőbb csodálatos események történtek. Egy 53 éves öreg parasztasszony, Saffa Anna, 1922 decemberében elkezdte mesélni, hogy állandóan látogatja a Lourdesi Szent Szűz, különböző formákat öltve s hangosan beszél hozzá. Elmondta neki, hogy elhagyta délfranciaországi lakhelyét, „mert ott az emberek rosszak és hitetlenek” s áttelepszik Kolcovébe, ahol a nép „erényes és istenfélő”. S Saffa Anna házában csodálatos dolgok mentek végbe. Különböző szinü égifények voltak láthatók a házban és a ház-körül. Az udvaron egy fán megjelent a Szent Szűz színes képe. S a fák kérgén és az új Szent Szűz templomában különböző szines szent képeket láttak az összesereglett népek. Egy fa alatt, ahol a búcsújárók nagy gödröt ástak kezükkel, hogy relikviát vigyenek magukkal, egy nap egy forrás buggyant elő, amelynek a vize a búcsúsok szerint csodás hatásu: elég megérinteni, hogy a vak lásson, a béna járjon s a halálos beteg meggyógyuljon. A Szent Szűz kinyilatkoztatta Saffa által, hogy megjelenése helyén templom építendő. S két éven keresztül a búcsúsok ezrei lepték el a kis Kolcovét. Több napi járó földről is jöttek, Utániákat énekelve, mezítláb, esőben és hóban. Nem kevesebb, mint 7—800.000 csehkoronát adtak össze a templomra s 1924 augusztus 14-én 40 ezer ember jelenlétében szentelték fel az új oltárt.


Jászi Oszkár megkísérelt komoly és megbízható értesüléseket szerezni úgy a mesélt csodálatos események, mint az azokat elmesélő és hívő nép igazi érzései és nézetei felől. Hosszabb időt töltött el Kolcovében, beszélt mindenkvel, aki csak összeköttetésben volt az eseményekkel s kutatásai eredményét szüri le, igen érdekes vallásszociológiai megjegyzésekkel, a Londonban megjelenő Slavonic Review decemberi száméban.


 Jászi megállapításai szerint az ottani intelligencia vagy tömeghisztériának vagy egyszerűen csalásnak minősítette a dolgot. Ellenséges álláspontot foglalt el a csodákkal szemben a katolikus és egyesült görögkeleti papság legnagyobb része is. A hrusovi plébános például néhány egyensulyát vesztett egyén képzelődéséből és a tömegek túlzott autoszuggeszciójából eredő fantazmagoriának mondta az egészet. Volt azonban a papok között is, aki látta a Szent Szűz szines képét Saffa Ánna szobája falán. S Jászi szerint kétségtelenül megállapítható, hogy sem Saffa Anna jóhiszeműségében, sem a nép hitének őszinteségében és spontán voltában kételkedni nem lehet. „Én magam is, írja, alig tudtam ellenállani annak az igazi biblikus levegőnek, ami azokat az embereket körülveszi; komolyságuk és szenvedélyük, vallásosságuk azokat is magával ragadja akik nem tudnak hinni csodákban. A tudatos csalás hipotézise, a régi libre pensée á la Voltaire, amely minden csodát egyszerűen a papok pénzcsináló trükkjével magyaráz, annál kevésbé alkalmazható itt, mivel a nép szenvedélyes harcban áll papjaival csodái igazságának védelmében.”


A szociológus nem úgy állítja fel a kérdést, hogy a mesélt csodák tényleg valósággal megtörténtek-e vagy sem, hanem azt kérdi, hogy mi az oka annak, hogy egyszerre ily erős fanatikus hit keletkezik egy bizonyos helyen. Jászi alkalmasnak találta e konkrét esettel kapcsolatban keresni a legendák keletkezésének feltételeit s nagyon érdekes megállapításokra jut.


A misztikus és transzcendentális élmények világa az ember legmélyebb ösztönéletén alapszik. Eredetünk és jövő sorsunk bizonytalansága folytonosan kinoz s égünk a vágyakozástól, hogy e bizonytalanságon könnyitsünk létünk problémájának valamelyes észszerű vagy csupán képzeletbeli megoldásával. A primitív népek, a gyermekek és idegbetegek nem határolják el élesen az álom és éberfantázia világát a fizikai valóság világától úgy, mint a racionálista gondolkodáshoz szokott emberek.


 Emellett igen valószínü hogy tudatunkban vannak oly elemek, amelyekről korunk tudománya teljesen megfeledkezik. A hipnózis, a gondolatolvasást a lelepátia magnetikus gyógyítások megerősíteni látszanak Schopenhauer feltevését, hogy a jelenségek „természetes” rendje mellett van egy „mágikus” rend, amelynek meg vannak a maga külön törvényei. Ezek a tudomány által jól meg nem magyarázott jelenségek azt a feltevést kívánják, hogy a dolgoknak van egy primitív, közvetlen rendje, amelyben a gondolat és akarat átvitele más törvények szerint történik, mint a pozitív tudomány „természetes” rendjében. Schopenhauer és más nagy gondolkodók meg voltak győződve arról, hogy voltak korok, amelyekben az erők e mágikus összefüggése általánosabb volt, mint ma s hogy a csodák nem sorozhatók mind a csalások vagy a hallucinációk kategórájába.


Kétségtelen, hogy ez ember misztikus és transzcendentális vágyakozása könynyen ölt konkrét formát egy primitív és egyszerü környezetben, ahol a vallásos tradíciók erősek s az értelem ellenőrzése csekély. Annál könnyebben és annál nagyobb erővel fog az történni oly korban, amelyben mély gazdasági és társadalmi konvulziók tükröződnek vissza a néplélek máskor nyugodalmas tükrében. A primitív embernek nagy hajlama van a legendásra és fantasztikusra, különösen amikor a régi társadalmi szervezet recseg alatta.


Szükségszerü volt, hogy a háboru és a forradalmak erős vallásos érzelmeket váltsanak ki a szlovenszkói hegyek szlovákjai között, akiket még jobban megtizedelt a háboru, mint szomszédaikat s akik éveken át a legnagyobb nyomor áldozatai voltak. E nyomorultaknak gyakran hónapokon át gyertyájuk sem volt s a tél hosszú éjszakáit teljes sötétségben töltötték el. Csodálatos ily körülmények között az értelmi képességek meggyengülése ? Ezek az emberek teljes szellemi izolációban maradtak s egyetlen terület, amelyen erős szláv ideálizmusuk kifejezést találhatott, a vallásos miszticizmus volt, amelyben nem erkölcsi vagy metafizikai fogalmak játszották a főszerepet, hanem a régi vallásos szimbolumok megelevenitése. Ezek az egyszerü emberek a vallásos élményt is csak az érzékeiken át kereshetik, más út nem áll


 nyitva előttük. Nincs tudományuk, bölcseletük, müvészetük, amelyben misztikus vágyuk kiélhetné magát, egyetlen lehetőségük a vallás, amely számukra a mágikus tudomány szerepét játsza. A teljesebb élet vágya itt csak durva materialisztikus vallási formákban tudja megtalálni kifejezését.


Nem csodálkozhatunk, hogy a mélyen vallásos szlovák nép a háboru és forradalmak borzalmai között szenvedélyesebben indult egy uj és kielégítőbb lelki élmény keresésére. Ez a keresés csak a régi vallásos élet ösvényeit követhette. De a régi csodák többé nem elégítették ki, mert a nép elvesztette teljesen egyensulyát. Uj csodák uj reményeket, az égi hatalmak aktiv beavatkozását jelentik a világ bajaiba, jobb napok kilátását a szegények és elnyomottok számára. A háboru előtti korszak vallási narkotikuma elégtelenek bizonyult: hatásosabb és erőteljesebb orvosságra volt szükség.


A kolcovei csoda azonban nem izolált jelenség Európában. Ami itt a biblikus tradíció egyszerü és naiv formájában nyert kifejezést, ugyanaz a tendencia keres komplikáltabb kifejezésformát a nyugati spiritualista és spiritiszta mozgalmakban. A régi vallásos szellem diadalát jelenti korunk felületes és skrupulus nélküli materializmusa és demagógiája fölött. Ez az idealisztikus tendencia, amely világszerte megállapítható, sok helyen naiv és fantasztikus formát ölt. A kolcovei szegény parasztok csodái csak kis barázdák azon a nagy hullámon, amely szétterjed ma a világon.


Valószínü, hogy a kolcovei új Lourdes keletkezéséhez az is hozzájárult, hogy Kelet-Szlovenszkó népességét, amely Mária Pócsra járt búcsúra, az uj országhatár elszakította kedvelt búcsújáró helyétől s hogy felfokozott vallásos szükségletét kielégíthesse, szüksége volt egy új szent helyre. Mivel a csodák nem kaptak útlevelet, belföldön kellett előállítani őket.


 


 


Vissza az oldal tetejére