FĹ‘oldal

Korunk 1928 December

Achmed


Hátszegi Ernõ

 


A lenditőkerék félelmesen süvít. A szíj már nem bírja az iramot. Buta, rámenős vadsággal csapkodja a kerék fényesre csiszolt felületét.


Talasiu... Talasiu... Talasiu...


Süvít. Száz kerék; kisebbek, nagyobbak marnak, forognak, hajtanak, fúrnak, faragnak.


Füstöl a vas, spriccel a hűtő olaj, vés az eszterga. Káosz*, de belőle gördül ki a hathengeres motor.


A szij lázad. Mint a partra vonszolt bálna csapkod és reng végig a háta. Liheg, sistereg, üvölt. Száz gépet hajt. Egyedül. Keményre szőtt kender a teste. Földből sarjadt paraszti fajzat. Nem bőr. A bőr nem birja ezt a munkát ...


A szíjak, a kerekek s a gépek közt fáradt, elízzadt páriák mozognak. A nagy akkumulátor mellett egy arab vasforgácsot seper. Achmed. Lusta. Alig vonszolja magát. A seprű viszi a kezét és nem fordítva. Szemei csak félig vannak nyitva. Vontatottan egy arab dalt dajnál.


A maga rajonjában a vasforgácsot összeseperte s most leül a nagy lendítő kerék alá. Megbúvik jól. Ott nem látja a munkavezető. S most egészen behunyja együgyű szemeit. A dajna elhal az ajkán. Szundikál.


Ám a szíj sistereg tovább: talasiu, talasiu, talasiu. És hajt száz gépet. A gépek marnak, fúrnak, faragnak. Félóránként kigördül a kapun egy hathengeres. Viszik a vonatok. Ügynökök ezrei szaladnak.


12 ezer frank.


Montecarlóban CitroĂ«n 16 millió frankot veszít. Citroénné őrjöng a halleban és megveri urát.


Menjünk autózni aranyom...


Végy autót szívikém...


Achmed édesen szundít a lenditőszij alatt. Keményre szőtt kender a szíj. Földből sarjadt paraszti fajzat. De most lázad, liheg, nyöszörög, recscsen és reccsen...


Achmed még mindig szundít édesen. A szíj, bár nem bőr a teste: nyöszörög. Nem bírja. Nem bírja tovább a tempót. Reccsen. Iszonyatosan. A munkásokban elhül a vér. Most pedig széthasad. Rettenetes. Tébolyító lendülettel csapódik alá: Achmed fejére. Leköszörülte. A kerék még forog egy párat, azután megáll. Az egész üzem megtorpan. A munkások összeszaladnak.


Szegény Achmed!


Vér.


Még egy félperc.


Jönnek a mentők és viszik. Bambula felmossa a vért. Csak egy perc és már hozzák az új szíjat. Nyöszörög, nyög, sistereg, süvít. TalasiuTalasiu... Talasiu...


S a friss kenderszíj fiatal erővel lendíti tovább a gépeket, s a friss vasforgácsok ismét halomba gyűlnek. Most Bambula seper. Mindenki őrt áll és izzad a helyén. Vág, fúr, farag és fáj.


Megint elkészült egy hathengeres.


Tizenkétezer frank!


Achmed... (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére