Korunk 1928 Október

A pástétomsütő regénye


Nico Rost

 


A falu neve, ahol pár év előtt még lakott s a falu pástétom sütője volt Stijn Streuvels: Avelghem. Ha Streuvels könyveinek csodálói a faluba mentek s a parasztoktól, akikkel találkoztak, megkérdezték: „Hol lakik Stijn Streuvels?” – gyakran megtörtént, hogy egyik se tudta, mert „Stijn Streuvels” tulajdonképpen álnév s ezen a néven valójában a pástétomsütő Frans Lateur írta a könyveit. Frans Lateur a falu egyik alacsojayan fekvő, fehérre mázolt egyemeletes házában lakott, melynek két ablaka volt az ucca felé. Anyja a híres lírikusnak, Guidó Gezelle-nek volt a nővére s így a bolt címtábláján fekete betükkel az új Flandriának két legnagyobb neve állott: Özv. Lateur-Gezelle, Pástétomsütő.


Frans Lateur az apácákhoz járt iskolába. Gimnáziumot és egyetemet nem végzett. A tanítók mint vad és fékezhetetlen temperamentumot ismerték. Természete miatt maradt ki az iskolából. Csak azt tanulta meg, ami érdekelte. Már mint gyerek csillapíthatatlan szomjat érzett könyvek után s amikor kimaradt az iskolából, élete egyetlen célja az volt, hogy könyvek megszerzése után lásson s napokon keresztül a különböző kiadók katalógusait tanulmányozta. Soha egy fillért nem használt fel céltalanul, nem dohányzott, nem ivott. Tizennyolc éves korától huszonnyolcéves koráig úgy élt, mint egy remete, csupán azért, hogy olvasási szomját kielégíthesse. A nyugatflandriai falvak minden könyvkereskedőjének adósa volt. Könyveit mindig részletfizetésre vásárolta s a számláit sohse tudta kiegyenlíteni. Hónap végén gyakran élte át annak a kereskedőnek a szorongásait, aki nem tud eleget tenni a váltókkal vállalt kötelezettségeinek. Valahányszor vágya támadt új könyvek vásárlására s a ravasz kiadók prospektusai, kik nagyon jól ismerték avelghemi vevőjüket,újra meg újra lépre vitték a kiolvasott és kevésbéfontos könyveket Kortrykba küldte eladás végett. A pénzen, amit ezekért kapott, vásárolta az újakat. Választás és kritika nélkül s anélkül, hogy valami vagy valaki vezette volna, mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. A műhelyben az izzó sütő mellett ült a fiatal Lateur tetőtől talpig lisztesen, élesztőtől ragacsos kezekkel és olvasott s bizony gyakran megfeledkezett munkájáról...


... Mig azután egyszer magától elkezdett írni, Egy vidéki ujság pályadíjat tüzött ki a legjobb novellára. Streuvels beküldött egy elbeszélést és megnyerte a dijat, holott azelőtt egy sort se írt még. Ezután többet írt, szinte naponta. A délelőtt folyamán a műhelyben dolgozott, dél fele tetőtől talpig megmosakodott és elment sétálni hatalmas kutyájával, ki a mezőkre. Csak estefelé tért haza s ekkor beült kis padlásszobájába. Itt dolgozott késő éjszakáig, itt lett a pástétomsütő Lateurből lassan az iró Stijn Streuvels. A falu parasztjai nem szeretik. Mikor első novellája megjelent, elszaladtak a paphoz és Lateur szüleihez, hogy bepanaszolják e halálos vétek miatt. Nem bíztak a magányos fiatalemberben, aki gyakran éjszaka is a mezőkön bolygott, „ujságba” ír és sohase megy korcsmába.


Lassan Streuvels más lapoknak is munkatársa lesz, A „Van nu en Straks” cífolyóirat, amely a modern flandriai irodalom fejlődését döntően befolyásolta, munkatársul szólítja fel...


...Pár ével később megírja „Langs de Wegen” címen azt a könyvét, mely most „Der Knecht Jan” címen német fordításban megjelent. A könyv egy falusi proletár eposza, aki ennek az életsorsnak minden stádiumán keresztül megy, akit kizsákmányolnak a gazdag parasztok s a végin elhülyül és mulatsága lesz a falu gyerekeinek.


A béres Jan Streuvels legtöbb szociális tartalommal sürített regénye. Nyugatflandriában, amely korunk szociális mozgalmaitól még szinte érintetlen s amelynek lakosságához még alig hatoltak el Marx és Lenin eszméi, ahol az Egyház még megőrizte minden befolyását, ebben a Flandriában írta meg a szegény béres regényét Streuvels és ábrázolta benne a nincsetlen paraszt harcát a gazdag parasztok ellen. Mindezeket Streuvels öntudatlanul írja. A szociális megkötöttségeket sohasem tudatosan, de ösztönösen látja...


...„A béres Jan históriájában írja Streuvels egy béres történetét mondom el, akinek az életében nem történik semmi különös. Egy életét, mely a hős előtt is úgy tünik, mint egy hosszú, monoton, megszakítások nélküli séta. Ezzel a férfivel csak közönséges dolgok történnek. Váratlanul azonban levelet kap s ez a levél döntő a további életére. Elhagyja a gazdagparasztgazdát, akinél már évek óta szolgál. Amint azonban kilép a munkából bizonytalanul és támasz nélkül érzi magát s egyre lejebb és lejebb csúszik, míg azután agyondolgozva, megöregedve és segítségre szorulva vakon visszatér legelső helyére, a „lovai” mellé, a helyre, amit nem lett volna szabad elhagynia.”


Ami Streuvelsnek e regényhez alapul szolgált az a fátum volt, az a gondolat, mellyel minden regényében találkozunk. Az a fátum ez, mely uralkodik az emberek fölött. Mi nem hiszünk ebben a fátumban. Ez a fátum elmélet s ezt ismételten hangsúlyoznunk kell: elavult, túlhaladott, sőt reakciós elmélet.


Most, évekkel később, hogy Streuvels ezt a regényét megírta s a szociális problémák kiéleződtek és más formát öltöttek, most már világosan látjuk ezt s talán Streuvels is világosabban lát most s talán már ő is leszámolt ezzel a fátum elmélettel s a szociális küzdelmet hangsúlyozza, amit annyiszor érzett öntudatlanul s amellyel kapcsolatban s ezt is mindig öntudatlanul, minden alkalommal a kisgazda, illetve a kispolgár mellett foglalt állást.


A béres Jan, a lóápoló története, azonban így is: vád. Vád a társadalmi rend ellen. S ezt a vádat a parasztélet legjobb, legelfogulatlanabb ismerője emeli.


Vád, amit nem lehet megcáfolni.


* Stijn Streuvels: Der Knecht Jan. Universum-Bücherei für Alle. Berlin N. W. 7.


 


Vissza az oldal tetejére | |