FŇĎoldal

Korunk 1928 Október

Görl-kultúra


Ga√°l G√°bor

 


A görl, a táncoló leány e modern változata, az operettek és revük slágere Amerikából jött. A nagy amerikai revűszinházak rendezői kreálták az amerikai látványossági vágy kielégítésére. A görl ugyanolyan eredeti amerikai jelenség, mint a cowboy vagy a Ford-autó.


A görl őse az európai operák és operettek kórusából való. Az európai operák és operettek kórusát azonban az amerikai fantázia túlszimplának, nagyon erőszakoltnak és túlságosan józannak találta. Mindebből Amerikában a korlátlan lehetőségek egyik attrakciója lett, főleg a test, a dekorativitás és a mozgás kihasználásának irányába. Az amerikai görl a szép női testnek, a dekoratív halmozásnak, a táncbeli mozgásnak és a plasztikának mai, amerikai reprezentánsa s mindezeken keresztül: a mai nőí ideál.


...A görlöknek, a színpadon, már vannak tradícióik, történetük, stílusuk s mindezekkel együtt esztétikájuk. A fejlődés amerikai tempója folytán természetesen önállósulásuk is folyamatban van, sőt be is következett. Ilyenek: a Hoffmannés Tiller-görlök, akik kábulatba ejtették Európát. Színpadi látványosságban, táncban, meztelenségben színpad még sohasem adott annyit, mint velük. A Hoffmann- és Tillergörlök ugyanolyan XX. századbeli jelenségek, mint a film vagy a gázmaszk s ugyanolyan „tökéletesek”, mint bármelyik igazán kivételes színpad-művészeti káprázat: a színpadi mozgásnak a korszerűen szép, mai női test köré való virágzása. A gépökonomia, a szin és mozgás mai lehetőségei maximálisan. Az emberi gyönyörködésnek és látványon való megittasulásnak egy csak a XX. században lehetséges megvalósulása.


...A görl jelenségen minden vonás amerikai. Amerikai a neve. Angol-szász-amerikai a görl-test architekturája. Amerikai gyökerűek a táncok, amikben szétvillog a test a saxofon és banjó, a fahangszerek és dobok, a vaslemezek és nádfuvolák egy soha nem volt még zenekarában. Amerikai a ritmusuk, a mozgásvezetésük s a fokozások ama láza és virulenciája és extremitása, mely csak Amerikában lehetséges. Még a legkisebb nüansz is amerikai közöttük. A görl soha sincs egyedül. (Az amerikai nem érti és unja a magányos produkciót.) A görl mindig egy harmonikusan kiképzett csoportban jelenik meg: kollektive. (A kollektivitás az amerikai élet egyik nagy szabálya és vágya.) A görl-egyén tevékenysége mindig egy csoportba ritmikusan beilleszkedő rész-tevékenység. A görl akkor tökéletes, ha a gépi mechanizmus mámorosan pontos precizitásával működik a csoportban. A görlnek az egészbe való beilleszkedése minden tekintetben általános és törvény. A táncgörlöknél nemcsak a test formája, beöltöztetése vagy meztelenítése, illetve szinfoltozása rendeződik egy pontos és könyörtelen szigorúságú elképzelés alá, hanem még a rejtett részletek is, mint pl. a szemöldökvonal sminkrajzának kiképzése.


Az antik művészetek harmóniaszabályait még soha sem tartották be oly kíméletlenül, mint a görlök esetében. A harmonikus-uniformitás egy oly túlvitele jelenik meg a görlökkel, mely már a ritkasága, az egyedülisége, a kitalálhatatlansága miatt is művészi káprázat a színek, a világítás és a mozgás eleven varázslatában.


A görl az amerikai kozmetikának és a test formai kiképzésének, az amerikai sport és közegészségügy szelleméből fakadó ideálja. A görlideál egy ugyanolyan ritka és magasabbrendű emberi idea, mint az antik vilag atléta képzete. A nagyszerű azonban ez ideál esetében abban áll, hogy az amerikai tudat a sportoló férfi mellé vele a testi ideál női hősét teremtette meg és avatta a tömegek elé mintaképül.


...A tánc-görl a nagy amerikai operett és revűszínházak darabjaiban jelent meg először, némán, dekoratív pompaként, mint a női test ünnepei valami Venusnak szóló szertartáson. A mozgás és tánc fantáziái azonban elkapták s a görl ma már civil, az az nem szinpadi mutatkozásában is, egy magasabbrendű tiszta mámor és optimizmus kifejezője. Tragikus görl nincsen. A görl per exellence a vidámság és öröm... De mint ilyen egyszersmind a pénzgazdagság és a gond nélküli mámor virága. Csak a kapitalizmusban képzelhető el. Per analogiam: a feudalizmus balettje ide értékelődik át...


2. Egy német esztéta, Fritz Giese, mostanában megjelent Görl-Kultur cíkönyvében még tovább megy. Azt állítja, hogy a görl Amerika szimbóluma. Szerinte a görl ugyanazokat a kultura-értékeket reprezentálja, mint amely értékekre ma az amerikai kultura visszavezethető. Ezek az értékek szerinte: a kollektív tudat, a nemek egyenjogusága, az idővel való haladás, a folytonosan új és a test antikizált-sportideálja, a néphigiénia, az egyformaság s az amerikai panutilitarizmus derűje. Ezeket a tényezőket azután súlyos elemzések alá veszi s azoknak az erővonalaknak a rendszerébe állítja, amelyek a mai amerikaiasság kialakulására vezettek. Könyve tehát kultura-filozófia a görlökön keresztül. Igen érdekes és szellemes, de hamis.


...Ugyanezen az alapon sorok írója azt is állíthatná, hogy az amerikai kultura cowboy kultura, vagy filmkultura, vagy még egyszerűbben: konzervdoboz-kultura. Ezek bármelyike ugyanis szintén ugyanolyan tipikusan amerikai jelenség, mint e sorok írója által különben felettébb imádott görlök. A felsorolt jelenségek bármelyike ugyanolyan számos eredeti és valódi amerikai lélek-alkat tulajdonságot egyesít magában, mint a görlök s ezek egyenkint ugyanúgy nem reprezentálják az amerikai kulturát egészében, mint ahogy az Illinois állambeli fajdkakas tenyésztés és a cincinnatii laboratóriumok külön-külön még egy méla sanfranciscói hegedűs dallamával együttesen sem reprezentálják az amerikai lelkialkatot, illetve kulturát.


Annyi mindenesetre igaz, hogy a gépi vitaiizmus, valamint az antik esztétika harmónia elveinek uralkodása Amerikában s a film egyetemes befolyása az amerikai művészi tudatra a görlöket a tipikusabb amerikai jelenségek közé sorozza. De nem kizárólagos érvényű jelenséggé, mert a görl csak egy rezzenet az amerikai lélekből. Van más is, mélyebb is. Hiszen ha csak az amerikai művészi megnyilvanulások felé tekintünk, tüstént feltűnik a görlök mámoros, optimista világával szemben egy mai tragikus-amerikaisság. A görlök életörömével szemben van amerikai szomorúság és van amerikai bánat, aminek minden kiütközése fáj. És van egy amerikai grimasz, ami ríkat. S ez a bánat és szomorúság és kín sokkal szélesebb és mélyebb és meszszibb és végtelenebb, mint a görlök kivételes testre, kivételes színpompákra, az az mindenkép a felső tízezrek lelkialkatához mért kulturája.


3. Az emberi kulturáról ma rengeteget írnak: a legtöbben azonban egy bizonyos álláspontról, egy bizonyos jelenségen keresztül, egy hevesen elsietett általánosítással. Holott az emberi kulturának, európainak, amerikainak, stb. bármelyiknek ezer arca van és ezer képe az ezer arcnak és nem lehet röviden általánosítani. Az emberi kulturának ugyanaz a vitalitás és sokszerűség a jellemzője, mint az egészséges emberi tudaté: százezer a kombinációja s bár mindegyik kombinációban a tudat és működése és élete nyilvánul, egy kombináció mégsem éri föl s még csak megközelítő képet sem ad róla. Leginkább talán egy szédület mámorában sejtjük, hogy micsoda és mivel volna lehetséges a megnevezése... A görlökkel semmiesetre sem: mert látványosságuk egész sikongató szépsége ellenére is velük kapcsolatban csak arról van szó, hogy mire képes az igazán művészi amerikai tudat a női test szépségeivel egy tündéri meztelenség vagy dekorativitás világításaiban tánccal és zenével kapcsolatban, amerikai ízlésének és ösztöneinek és színházi üzletérzékének szem előtt tartásával. (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére | |