Korunk 1928 Október

Az orosz iskolareform


Danziger K√°lm√°n

 


Az orosz iskola problémái eltérőek a többi európai iskolareform kérdéseitől. Ez természetes, nemcsak azért, mert Oroszországnak, mint a munkások és parasztok államának más céljai vannak az iskolával, mint az európai polgári államoknak, hanem mert az orosz iskolák helyzete is egészen más, mint az európaiaké. Nálunk megmaradtak a régi iskolák és ha jelentékenyek is az erők és törekvések, amelyek a régi iskola megreformálását célozzák és egyes államokban, mint pl. Ausztriában és Németországban jelentősek az elért eredmények is, mégis az ellentétes erőknek, a sok helyütt nyeregbejutott reakciónak és a demokratikus államokban is mindjobban erőre kapott konzervativ polgárságnak sikerült mindeddig az általános és radikális iskolareformot megakadályozni. A nagyszerű reformiskolák szebbnél-szebb igéretei és utmutatói a jövő iskolájának, de általános elterjedésük ma még hatalmi kérdés és a konzervativ és progresszív erők egyik legjelentősebb ütközőpontja. Oroszországban nem ezek a problémák. Ott nem hatalmi kérdés az iskola. A forradalom a régi iskolát teljesen elsöpörte és nincs számottevő hatalom, amely visszakívánná. A kérdés ott, hogy milyen legyen az új iskola? A további problémák pedig a nagy iskola-, tanitó- és tanszerhiány leküzdéséből adódnak. Ami az első kérdést illeti, a forradalom utáni évek alkalmat adtak a legkülönfélébb kísérletekre, amelyek azonban alig mutattak fel maradandó eredményt. Az új orosz iskola kiforrott és úgy látszik maradandó formája csak 1923 óta van kialakulóban. A tanítóképzés, új iskolák építése és felszerelésének kérdései még lassúbb tempóban oldódnak meg. Az iskolakötelezettség általános papíron s bár Oroszország nagy erőfeszítéseket tesz e téren, mégis körülbelül tíz évig fog még tartani, amíg annyi iskola és tanító lesz, hogy minden orosz gyermek iskolába járhat. A cári Oroszország bűneit és mulasztásait kell itt jóvátenni, ami nem könnyű dolog, ha meggondoljuk, hogy a cári abszolutizmus egyik legerősebb fegyvere éppen az orosz nép minden kulturától és civilizációtól való elzárása volt.


Az iskolatipusok egységesek egész Oroszországban, az ovodától az egyetemig. Az iskolák államiak. Privát iskolák nincsenek s az államon kivül csak a kommunista pártnak s egyes gyáraknak, nagyobb ipartelepeknek van joguk iskolákat fentartani.


Iskolatípusok: 1. Az ovoda 3–8 éves gyermekek részére. Célja a gyermek testi és szellemi fejlődését előmozdítani és megismertetni az őt körülvevő dolgokkal.


2.        A munkaiskola, amely 9 éves (8–17) és két részre oszlik, alsó (4 év) és felsőfokra (5 év). A munkaiskola első négy éve mindenkire kötelező.


3.        Az egyetem, vagy magasabb szakiskola.


A munkaiskola felsőfoka vagy általános képzettséget nyujtó vagy pedig amennyiben a tanuló nem megy az egyetemre, az utolsó két évben szakiskola és célja az egyes foglalkozási ágak munkaerőinek kiképzése. Ez a fokozat lehet pl. valamely gyár keretében működő műhelyiskola is.


Felnőttek, különösen a tehetségesebb munkások és parasztok részére, akiknek nincsen rendszeres iskolai képzettségük, u.n. munkás-fakultások vannak, amelynek elvégzése az egyetem látogatására jogosít és mint ilyen, ebben a formában és méretekben páratlanul áll a világon.*


Tanterv. Az 1923. évi tantervet egy éven át a közoktatásügyi népbiztosság alá tartozó kísérleti iskolákban próbálták ki és csak 1924-ben vált kötelezővé. A tanterv csak kereteiben van megszabva s a részletekben bő teret enged tanítónak és tanulónak egyaránt és lehetővé teszi a helyi viszonyokhoz és egyéb körülményekhez való alkalmazkodást. Az egységes, nem tantárgyakra osztott oktatás tekintetében az oroszok sokkal messzebb mennek, mint az osztrák vagy német iskolareformok. Kiindulva abból az elvből, hogy az emberi (egyéni és társadalmi) élet alapja az alkotó munka és ennek viszonya a természethez és társadalomhoz, az egész tananyag beosztása is e szempont szerint történik és három főcsoportra oszlik: a természet, munka és társadalom csoportjára. Az első csoportba tartoznak az összes természettudományok, a másodikba a munkafajok és módszerek, a munkaeszközök ismerete és gyakorlata, a harmadik csoport pedig a család, a falu, város, állam életét, társadalmi, politikai és gazdasági organizációját s az emberiség történetét öleli fel.


A munkaiskola első évében az oktatás a gyermekhez legközelebb álló munkákkal kezdődik. Iskolai és házimunka, mindég a természettel, a változó évszakkal kapcsolatban. A „társadalom” témaköréből a gyermek közvetlen környezetének, a családnak élete és munkája. A további években kibővül az anyag és kiterjed a nagyobb organizációk, falu vagy város életére és a természettel való kontaktusára (földmunkák, háziállatok, kulturnövények termelése és felhasználása.) Fokozatosan jutnak aztán Oroszország földrajzi, néprajzi ismerete és kulturtörténetén keresztül a világ megismeréséhez. Nagy súlyt helyeznek Oroszország és a többi állam gazdasági, kulturális és politikai viszonyainak összehasonlítására és az orosz forradalom történetének s az orosz proletariátus küldetésének ismeretére és méltatására. A marxizmus szelleme uralja az iskolát, amelynek célja egyrészt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet stádiumában lévő Oroszország részére hasznos, aktiv polgárokat nevelni, másrészt a szociálista szellem, a természettudományos gondolkodás, a kollektiv munkamódszer, munkaorganizáció, munkamorál, a kooperativ és szolidáris életberendezkedés elméleti és praktikus ápolásával a jövő szociálista államának magvát elhinteni és alapjait megteremteni. Ez a célkitűzés. A jövő kérdése, hogy tekintettel az orosz nép gazdasági és kulturális elmaradottságára a hatalmas paraszttömegek passziv ellentállására és egyéb kül- és belpolitikai nehézségekre, milyen tempóban és mennyire fog ez sikerülni.


Munkaoktatás. Az orosz iskola a munkát nem holmi játékos tevékenységnek, hanem célszerű, komoly, produktiv, alkotómunkának tekinti, maga az iskola pedig egy kis gazdasági egész, földdel, kerttel és műhelyekkel és mint ilyen, belekapcsolódik a falu vagy város életébe. Serény munka folyik a kémiai és fizikai laboratóriumokban. Megállapítják a föld minőségét és hogy milyen növények termelésére alkalmas. A földet megmunkálják. Mindég a leghaladottabb munkamódszerek szerint dolgoznak. A terméseredményekről statisztikai felvételeket, diagrammokat, kimutatásokat készítenek. Összehasonlítják munkamódszerüket és terméseredményeiket a parasztok között, igyekeznek azokat intenzívebb gazdálkodásra birni és sokszor nagyban hozzájárulnak a környező falvak gazdasági nívójának emeléséhez. Fontos kulturális missziót teljesít a tanuló ifjúság az analfabetizmus leküzdése körül is amennyiben intenziven résztvesz az analfabéták írni-olvasni tanításában. A városi iskolákban inkább a műhelymunkák dominálnak, de ezek is lehetőleg föld vagy kertgazdasággal kapcsolatosak.


Daltonplan. A munkaiskolák felső fokán, a szakiskolákban, a munkásfakultásokon az u.n. daltonplan szerint dolgoznak. A daltonplan amerikai eredetű pedagógiai módszer és az első ilyen iskola 1920-ban Amerikában (Daltonban) nyílt meg. Elterjedése azonban Angliában általánosabb, mint Amerikában s míg Amerikában kétszáz, addig Angliában 1926-ban már ezerötszáz iskolában volt bevezetve. Elterjedt ezenkívül az angol dominiumokban, Japánban, Kínában és Oroszországban. A daltonplan tipikusan polgári, szigorúan individualista munkaoktatási módszer és ezért az orosz iskolákba való bevezetését heves harcok előzték meg. Még ma, hivatalos elismerése után is sok ellenzője van, bár, mint látni fogjuk, indokolatlanul. Lényege (eredeti formájában), hogy az eddigi közös tanulást az individuális munka váltja fel és pedig nem osztályokban, hanem u.n. laboratóriumokban, A laboratóriumok az egyes szakok részére berendezett és minden szükséges segédeszközzel felszerelt munkatermek. A tanuló írásban megkapja az általa egy iskolaév alatt elvégzendő anyagot. Részletes munkaprogram ez, amelyben az anyag hónapokra, a fiatalabbaknál hetekre is be van osztva. A feladatok mindég az illető tanuló egyéni képességeihez vannak szabva. A laboratóriumokban rendelkezésére állanak az összes szükséges tanszerek, könyvek, szótárak, lexikonok és ott van az illető szaktanár is, aki a munkákra felügyel és szükség esetén a tanulók segítségére van. A- munka mikéntje és beosatása a tanulóra van bízva, csak az a fontos, hogy az előirt munkákat és feladatokat a megszabott időre pontosan elvégezze. A daltonplánnak sok előnye van. A munkaprogrammok különbözők és alkalmat adnak a tehetségesebb tanulónak, a neki legmegfelelőbb munkára. Nem kell egy egész osztálynak várnia, amig a gyengébbek is elérik a gyorsabb felfogásuakat. Nem tanulják egyszerre mindnyájan ugyanazt. A gyengébb tanulónak alkalma van egy-egy tárggyal lassúbb tempóban foglalkozni. Mindegyik tanulónak módjában van valamely tárggyal, amely neki különösen kedves, vagy arra különös tehetsége van, intenzívebben törődni és benne az átlagnál jobban elmélyedni. A módszer növeli a tanuló aktivitását, iniciativáját, helyes időbeosztásra szoktatja, önállóságra neveli önérzetét, önbizalmát és felelősségérzetét fejleszti.


Nagy ellentmondás látszik abban, hogy Oroszország átveszi az ilyen tipikusan individualista módszert, amely nemcsak hogy a kollektív szellemet nem ápolja, hogy az osztályt, mint szociális munkaközösséget az iskolában megszünteti, de az egyéniség kultuszával, az egyéni képességeknek önmagukban és az egyéni érvényesülés érdekében való kifejlesztésével egyenesen ellentétben áll minden kollektív szellemmel és szociális gondolattal. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Igaz, hogy merő individualizmuson kollektiv társadalom nem épülhet. Az individualizmus a polgári kapitalista társadalom ismérve. Viszont a kollektiv társadalom se nélkülözheti az erős egyéniségeket, sőt létérdeke az egyéni képességeknek, minél teljesebb kifejlesztése. Ez azonban egészen más valami, mint a polgári társadalom individualizmusa, amely tulajdonképen nem is egyéniség, hanem személyiségkultusz. Társadalmunkban az érvényesülés nem a képességektől, hanem születési és vagyoni kiváltságoktól függ. A kérdés sohse úgy hangzik: mit tudsz, hanem: ki vagy? A kollektív társadalom tagjai is egyének és kell, hogy minél tökéletesebb egyének legyenek, mert a társadalom és egyes tagjai boldogulásának elengedhetetlen feltétele, hogy mindenki a neki legmegfelelőbb helyen álljon és munkájának legjavát adja.


Az orosz pedagógusok átvették tehát a daltonplant, de megtoldották, letompították pusztán individualista karakterét és kiegészítették olyan berendezésekkel, amelyek alkalmasak a szociális és kollektiv szellem és munkaorganizáció fejlesztésére és ápolására. Az osztályokat megszüntették, de helyettük kis munkacsoportok alakultak. Teljesen szabad alakulatok ezek, amelyek szigoruan kollektiv alapon együtt dolgoznak a laboratóriumokban és vesznek részt az iskola egész életében. Ezek az új organizációs formák hozzáidomulnak az új munkamódszerekhez. A régi „osztály” alig nevezhető szociális közösségnek, inkább csak a gépies egyformaság megtestesítője, munkája nem kollektiv, mert nem az a kollektiv munka, hogy sokan ugyanazt a feladatot csinálják, hanem hogy közös célkitűzéssel és közös munkával hoznak létre valami közöset és újat. A kis csoportok, baráti körök munkája kooperáción és munkamegosztáson alapuló organizált munka, amelyben minden csoporttag munkája, mint a közös munka organikus része jelentkezik.


Az orosz daltonplan abban is különbözik az angol-amerikaitól, hogy ott nem csak előirt feladatok többnyire elvont, spekulatív megoldásáról van szó, hanem az iskola mint láttuk praktikus munkával a való életbe kapcsolódik bele. Igazi alkotó tevékenység és ez az, ami a gyermek képességeinek harmónikus kiképzését biztosítja csak ily módon lehetséges.


A munkaprogrammokat az iskolákban félévenként külön bizottságok állítják össze. À félévi anyag az öt hónapnak megfelelően öt részre oszlik. A havi anyag is fel van osztva a hetenként elvégzendőkre. A munkaprogramm sémája több, kevesebb eltéréssel általában a következő:


1.   Bevezetés és a feladat iránti érdeklődés felkeltése.


2.   A téma és a főbb szempontok és gondolatok megadása.


3.   A feladat. A munka célja, módja, esetleg pontos megadása a tanuló teendőinek a laboratóriumban.


4.   Utalás a laboratóriumban lévö tanszerekre, térképekre stb.


5.   A feladat elvégzésénél eszközök felsorolása.


6.   Az olvasásra ajánlott könyvek jegyzéke az oldalszámok és fejezetek megjelölésével.


7.   A feladattal összefüggő és a tanuló által elkészítendő rajzok, modellek és műhelymunkák megadása.


A munka kiszabásánál itt is figyelembe veszik a tanulók korát, képzettségét és képességeit. Minden szaknak külön laboratóriuma van. A tanítók állandóan figyelik a munkát és segítenek, ahol arra szükség van. Természetesen nem lehet mindent pusztán a tanulók munkájára bízni és nehezebb problémáknál szükség van a tanítók előzetes instrukciójára és oktatására.


Az új munkamódszer mellett a tanító se maradhat a régi. Univerzális tudásúnak kell lennie, hogy hivatásának megfelelhessen és a szabadon kérdező és vitatkozó tanulóknak rendelkezésére állhasson.


A daltonplan általános keresztülvitele ugyanazokba a nehézségekbe ütközik, mint minden egyéb probléma. A meglévő kevés iskolának is primitív és hiányos a felszerelése. Sok helyen a tanítók és tanulók maguk készítik a tanszereket. A javulás azonban, ha lassú is, biztos. Fontos, hogy az új iskola keretei és célkitüzései készen várják az anyagi lehetőségek javulását.


Önkormányzat A cári orosz iskola messze elmaradt az európai, szintén nem a legideálisabb iskolák mögött s így nem csoda, hogy ott az iskola a forradalom által felborított intézmények első sorában állott. „Mint egy rettenetes orkán” irja Ernst Jucker „úgy hatolt be az új szellem a fiatalságba, recsegve omlott össze minden régi és a tanító soha nem képzelt kaosz előtt állott. A tanulók fiatalos erővel és lelkesedéssel rohanták meg az iskolát és nem sokat kérdezve, kezükbe vették annak sorsát. A meglepett tanító egyszer csak azon vette magát észre, hogy a tanulók alárendeltje lett. Egyszerűen menesztették, ha nem tetszett nekik.” Az önkormányzat első mámoros hónapjai voltak ezek és talán jó is, hogy a fiatalság e téren kitombolta magát, mert annál gyorsabban jött el a kijózanodás ideje. Sokat jelent, hogy az önkormányzat ma már kialakult és megszilárdult rendje ebből a kaoszból nőtt ki, mert a tanulók maguk jöttek rá, hogy nem elegendő a régi lerombolása, az újat is építeni kell és belátták, hogy meg kell teremteni azokat a kereteket és formákat, amelyek között az iskola hivatását teljesítheti. Sokféle próbálkozás után, az iskola önkormányzatának következő formája alakult ki, melyet Ernst Jucker, a tomski pedagógiai technikum (tanítóképző) igazgatója nyomán ismertetünk. Az önkormányzat minden iskolában megvan, de a legtisztábban a szakiskolákban alakult ki. A szűkebb bizottság 3–5 tagból áll és a tanulók összessége választja. Megbízatásuk egy évre, esetleg rövidebb időre szól. A bizottságoknak hármas munkakörük van és pedig a tanulók gazdasági és pénzügyi kérdéseinek, az iskolai munka organizálásának és végül a tanulók kulturális kérdéseinek, politikai nevelésének stb. ellátása. Igy a tanulók anyagi helyzetét megjavítani segítenek. Gondoskodnak az olyan tanulók ellátásáról, akik nem laknak szülőiknél. Játékokat és sportfelszereléseket szereznek be. A szegény tanulótársaikat ellátják ruhával és tanszerekkel. Gondoskodnak a beteg tanulók gyógyulásáról és üdüléséről. A végzett tanulókat igyekeznek állásokban elhelyezni. A tanulás organizálásánál csak részben jutnak szerephez, mert ez a tanítók dolga. Azonban a bizottság ügyel a pontos iskolalátogatásra, a munkafegyelem és rend fentartására. Organizálják a kölcsönös segítést az iskolai munkáknál. A kulturbizottság havonta faliujságot ad ki, amelyet a tanulók írnak és illusztrálnak és amely az iskolai élet minden kérdésével foglalkozik. Organizálja a tanulók részvételét az analfabetizmus leküzdésében. Feladata a müvészeti és zenei kultura ápolása, valamint a tanulók politikai nevelése. Orvosokat és müveit laikusokat hív meg, akik a fiatalság nemi felvilágosítását célzó előadásokat tartanak.


Az érintkezést a bizottság és a tanulók között a „tanulók tanácsa” tartja fent, amely több tagból áll és szintén a tanulók öszszessége választja. A tanulók tanácsa ad direktívákat az iskola kérdéseiben a szűkebb bizottságnak. A tulajdonképpeni törvényhozó hatalom a tanulók összgyülése, amely havonként legalább egyszer tanácskozik és a szabályokat kidolgozza. Az egyes városokban a tanulók összességének közös szervezete van, Moszkvában pedig egész Oroszország tanulóinak érdekeit képviselő iroda működik.


A tanítóknak külön tanácsa van, amelyen azonban a tanulók is résztvehetnek, de csak tanácskozó joggal (szavazat nélkül). Ugyanez a joguk megvan a tanítóknak is a tanulók tanácsában. Igy biztosítva van a kölcsönös együttműködés. A viszony tanítók és tanulók között sokkal közvetlenebb, őszintébb és bensőségesebb, mint azelőtt.


Minden jóoldaluk és előnyük mellett vannak az orosz iskolareformnak gyengéi és veszélyei is, amelyekre még módunkban lesz visszatérni. Ezek a hibák és hiányok azonban, ha jelentősek is, nem olyan horderejűek, hogy a reform széles perspektivájú és mélyenszántó eredményeit komolyan veszélyeztetnék.


*Németországban is van némi lehetősége, hogy megfelelő iskolai képzett séggel nem biró egyének az egyetemre jussanak. A közokt. minisztérium 1924. évi rendelete lehetővé teszi az egyetemre való beiratkozást, érettségi vizsga nélkül, felvételi vizsga alapján. 1924. május 1-től 1927. dec. 31-ig 1063 kérvé nyező közül 372-őt bocsájtottak vizsgára, amelyet 179-en álltak meg sikerrel. Utóbbiak között 56-an voltak, akik csak elemi iskolát végeztek. Munkás és iparos 16 volt közöttük.


 


Vissza az oldal tetejére | |