Főoldal

Korunk 1928 Szeptember

Az eljővendő


Gró Lajos

 


Bagier könyve a film művészettel foglalkozó munkák legtöbbjétől eltérően, nem a mai film létjogosultságát igyekszik igazolni, hanem a holnap filmszerű filmjének az igényével lép fel. Ez az igényesség annál is inkább jogosult, mert a film túljutott a kezdeti próbálkozásokon.


Tegnap még a technikának és az ideának valami homályos keveredése volt, amely egész lényével s a többi művészettől kölcsönvett eszközökkel, az alacsonyrendű tömegérzések kiszolgálójává szegődött. A filmnek nagyjából ez a szerepe még ma is. Ma sem a „produktív erők és a tudatos intuiciók eredménye”, hanem sokkal inkább „a félreértett vagy tudatos szentimentalizmus, az alacsony-, vagy magasabb-rendű ponyva és a gazdasági erdekek kompromisszuma.” Tömegcikk, ipar, üzlet és tömegellenes propaganda.


És mégis. Az átlag fölött álló néhány alkotásban már tisztán megmutatkoztak a film művészi lehetőségei. A film technikai adottságaiból és ezekből a lehetőségekből következtet Bagier a holnap filmjére, amelynek a gazdasági és izlésbeli tényezők kényszerétől függetlenül, saját törvényeit kell követnie. Ezek a törvények Bagier szerint az idealitásból és realitásból, az individualitásból és az általános értelműségből, az egyenes vonalvezetésből és a nüanszirozásból, a tárgyilagosságból és me” leg érzésteliségből, a tárgyszerűségből és az absztrakciókból, a természetességből és a művészi szabadságból, a vizualitásból és a muzsikalitásból és a tudatos technika ösztönös felhasználásából állanak elő. Ezek szerint a holnap filmjének az alaptörvényei: 1. Reális, de banalitástól mentes cselekmény. 2. Mindenki által könnyen érthető, de individuálisan fogalmazott tartalom és 3. tartalomból adódó forma.


Ennek megfelelően alakul ki az abszolut és a tárgyszerű formák változásából az abstrakt film. És így alakul ki a tematikus, a tárgyszerű film is, amely külsőleg túlnyomóan optikai, elbeszélő és muzsikális-lirikus, belső stílusában pedig tragikus, ironikus, groteszk és tanító lesz.


Bagier könyve nem technikai ismertetés, hanem teória. Elmélete azonban akármennyire is igaz, végeredményben nem sok újat mond, s főleg nem eléggé konkretizál. S bár a könyvben a hangsúly a fentközölt megállapításokon van, mégis inkább közbevető megjegyzései és az a forma érdekes, ahogyan mondanivalóit kifejezi.


Bagier elsősorban is a mai iparszerű, kereskedelmi cikké alacsonyodott filmet támadja. A gazdasági érdekek hamisítják meg leginkább a filmet, amin szerinte, nagyon helyesen, csak a kereskedelmet es a kölcsönüzletet kikapcsoló diktatúra segíthet. Ugy ez, mint a film keletkezésére, felépítésére, stb.-re vonatkozó közölnivalói szuggesztíven, tömören vannak megfogalmazva. Térbeli elrendezésükben, tipográfiájukban és belső szerkezetükben ritmikus mondatai nem magyaráznak, hanem állítanak, plakátszerűen demonstrálnak. Gondolatai hol mint logikai következmények, hol mint a logikai következtetések kiindulópontjai szerepelnek. Ugyanilyen szempontok szerint vannak összeállítva a könyv képei is. A német nyomdatechnika nagy felkészültségét és tudását bizonyitó képek anyaga a film kifejező eszközeinek, az optikai közlés és beállítás módszereinek a sokféleségét ismerteti, amelyből igen sokat lehet tanulni.


A képek határozott mondanivalói azonban még nem adnak határozott feleletet arra is, hogy milyen lesz és főleg milyennek kell lenni a holnap filmjének. Mert ehhez nem elégséges megállapítani a filmszerű film szükségességét. Sok minden másra is rá kellene világitani, amit azonban Bagier nem tesz meg. Nem beszél elég kimerítően a holnap filmjének okvetlenül bekövetkező szerkezeti elváltozásairól, nem látja meg az ujabb technikai eredményeknek, pld. a hangos filmnek a jelentőségét s elterjedésének. a film művészi fejlődésére gyakorlandó hatását. Hogy a beszélő film kiválasztóan fog a filmre hatni s a film a filmellenességektől megszabadulva, új útakra fog térni. De minden állásfoglalása ellenére is a levegőben lógnak Bagier teóriái azért is, mert nincsen világnézetük. Holott tudjuk azt, hogy a film, a többi művészetekhez hasonlóan, világnézetet fejez ki. S hogy ez menynyire fontos tényező, s hogy mennyire befolyásolja a film művészi felépítését, bizonyíték erre többek között az orosz film is, amelynek két legutolsó alkotásában, Pudowkin „Szentpétervár vége” és Eisenstein „Tiz nap, ami a világot megrázta” cífilmjében már megmutatkoztak a holnap filmjének a formái. Ami a film önmagából adódó szociális lényegének a következményeként végeredményében a mozgás költészete s egy a világképet feldolgozó optikai szintézis lesz.


Bagier könyvének inkább hiányai´ mint tévedései vannak, s így munkája a hiányok ellenére is sokat jelentő érték. Egészen bizonyos, hogy az úgynevezett szakemberek egyelőre semmit sem tudnak kezdeni vele. Bagier nagyon is művészi szempontok szerint nézi a dolgokat s az ilyen látásmód ma még sajnos, távol áll a film vezető köreinek az átlagától, illetve a többségétől. De hát minden fejlődésnek ez az útja.


A gyakorlat előbb nem vesz tudo mást az elméletekről, aztán pedig ellen ségesen lép fel vele szemben, mig végül lassanként mégis kénytelen elis merni s alkalmazni. Ekkor azután már a kereskedelem is arra esküszik. Ezért nincsen sok jelentősége annak, hogy a film gazdasági érdekeltségei elutasító magatartást tanusítanak Bagier könyvé vel szemben. (Budapest)


* Guido Bagier: Der kommende Film. Stuttgart. Deutsche Verlags-Anstalt.


 


Vissza az oldal tetejére