Korunk 1928 Május

A kihasználatlan elektromosság


Forgó Pál

 


Az elektrifikálás állása és lehetőségei


 


A technika emberfelszabaditó, civilizációs, kulturális jelentősége ma már bizonyítást alig igényel. Egy tökéletes rádió a gondolat korlátozhatatlan terjedését fogja eredményezni, ahogy az ipar új szerkezeteinek erkölcsi és szociológiai értéke egyáltalán igen jelentős momentum az ember haladásának útján. A gép pontos, megbízható, objektiv. Részlehajlás nélkül teljesiti feladatát. A közterületeken felszerelt „benzin-kút” bizonyos pénzdarab bedobása ellenében működni kezd, a csillogó benzint hengeres, átlátszó üvegedénybe nyomja fel, a hivatalos megjelölésig: 10 liter, 20l és müködésének megszünte után a benzin felülete pontosan ennél vagy annál a megjelölésnél stabilizálódik pénzdarabod, szükségleted nagysága szerint. Csalásról, rosszhiszeműségről szó nem lehet, sem az eladó vállalat, sem a vevő részéről. Ellenőrizheted, a hivatalos skálán, mennyit kapsz, de másodszorra már utána sem nézel, a jó gép pontos és nem tud csalni, ha véletlenül akarna is az, akinek ma hasznot hajt. Nyugodtan kapcsolhatod a benzinkút csövét autódra, pontosan szolgálnak ki. És olcsóbban is adhatják a benzint, hisz nem kell kiszolgáló személyzet, drága üzlethelyiség: alig van rezsi.


A gép becsületességre kényszerít amellett, hogy az árút tökéletesebbé teszi, olcsóbbitja, az embert pedig a napi 8 – 10 órás munkaidő alól végleg felszabadítja.


És itt van az emberi ész legkülönb találmányainak, az elektromos árammal működő gépeknek sora: Nem bírnak kellőképen elterjedni, javarészt a raktárakban hevernek, készítőik nem találnak kiterjedt piacra.


Az első nagyobb villamos áramot fejlesztő telepet (centrálét) körülbelül 40 évvel ezelőtt építették New Yorkban. A technika gyors fejlődésére való képességét ismerve ez a 40 év jelentékeny multnak nevezhető. És mégis az a helyzet, hogy az első 10–15 évben tapasztalt gyors és kiterjedt alkalmazás tempója aránylag hamar alábbhagyott. Két területen birt az elektromosság csupán jelentékeny szerepre tenni szert: Az iparban és a világítás terén. Bár, hogy mennyire döntő előnyei vannak minden másfajta energia-forrással szemben, azt éppen a világítás példája mutatja. Városaink közterületeiről ép úgy, mint a bér- és magánházakból hamar kiszorított minden más világítást még a mult század végén, a drágán invesztált és eléggé egészséges fényű világitógáz szerepét is minimálisra redukálta, bár jó ideig a gáznál sokkal drágább volt. Hisz előnyei tagadhatatlanok: Üzembiztos, veszélytelen, teljesen higiénikus és kényelmes, a rábízott feladatot hiány nélkül végzi. Más kérdés a gazdaságosság kérdése. A probléma ezzel jut megoldáshoz, vagy ezzel bukik.


Ma még az elektromosság alkalmazása nem minden vonalon gazdaságos, nem minden vonalon birja a versenyt a régebbi vagy újabb energia forrásokkal. Az elektromos világítás teljes tökéletessége a bizonyíték, hogy minden téten ezen energiáé a jövő, mihelyt alkalmaztatása ennyire általános és olcsó lesz, mint a világitásnál, hol versenyen kívülisége kétségtelen. A 100 éves gőzgépet, a lokomotivot nehézkessége, körülményes előfűtése, méretei, súlya, a városok levegőjét agyon fertőző füstje, (nagyvárosi belső pályaudvarok több száz vaggon kőszénkormot hintenek évente a városra szót!) s nem kis mértékű veszélyessége minden szempontból jövő nélküli szerkezetté teszik az elektromos vontatással és géphajtással szemben. A benzin-motor sem állja a versenyt. Nem szólunk itt bővebben a nagytávlatú tényről, hogy a szén és petróleum véges természeti adományok, melyeknek korlátozott és bizonytalan mennyiségére nem bízhatja magát az ember; leszögezzük, hogy a minden területen győzedelmeskedni látszó autó és repülőgép még mindig bűzt és füstöt terjeszt, szinte nem veszélytelen, a motor aránylag nagy terjedelmű, a hosszú útra szükséges benzin térfogata és súlya oly nagy, hogy mellette a gép és szállítandó tárgy vagy személyek súlya elenyészően csekély. Abszolut gazdaságosságuk kérdése jelenlegi benzinünk mellett megoldhatatlan.


Az elektromosság gazdaságossá tételének ellenben semminő technikai akadálya nincs. Jelenlegi belső alkatunk, igénytelenségünk, általános mai berendezkedésünk az oka, hogy a villamosság ma még drága energiaforrás. Nagybani alkalmazása, használatának minden térre való kiterjesztése és kollektívvé tétele kétségtelenül elkövetkezik és döntő jelentőségü lesz.


Elterjedésének jelentős akadálya az a számtalan gőz- vagy gáz-fejlesztésére berendezett erőmű, melyeknek építése, alapítása óriási invesztációkat igényelt, melyek immobil tökét képeznek. A puszta tény, hogy rég kész vannak, működnek, konzervatív erejük háttérbe szorítja a még annyival előnyösebb, emberibb, nagyobb jövőjü, de fiatalabb elektromosságot. Bár a modern nagytőke nem maradi és aránylag fürge, nagyobb áldozatra nem hajlandó az elektromosság érdekében, mert tudatában van a következő tényeknek: A nagyközönség nem ismeri eléggé a villamosság kényelmi és higiénikus előnyeit, ilyesmire soha sehol az embereket nem tanítják, ezért nem is veszi igénybe eléggé a már létesített elektromos telepeket. Európa-szerte az a helyzet, majdnem minden áramfejlesztő-centrálé eredményeinek összegezése azt mutatja, hogy az áramfogyasztása kicsi, nem áll arányban a telepek teljesítőképességével, a nagy befektetést igénylő gépek nincsenek eléggé kihasználva. Áll ez kisebb mértékben az elektromosságot kifogyhatatlanul, az idők végéig olcsón és nagyszerűen adó víz, azaz vízturbinák által hajtott áramfejlesztő telepekre. Ugyanez a panasza az elektromos árammal működő készülékeket forgalomba hozó vállalatoknak. A technikus, a mérnök, az emberi leleményesség és tudományos kutatás szinte naponta teremt egy-egy ujabb, kiváló villamos szerkezetet, ezeknek száma és alkalmazásuk területe nagy és kiterjedt,* de piacuk szük, a kézi és egyéb hajtású készülékekkel szemben alkalmazásuk meg nem érdemelten csekély. Ennek főleg az az oka, hogy ma még tagadhatatlanul többnyire nem közszükségletek nyomása alatt születnek meg. A társadalom és a mai ember egész strukturájának gyökereiig nyúlnak le ezen utóbbi szomorú jelenség okai. A polgári társadalom nem neveli tagjait civilizációs igényességre, esztétikai és filozófiai lerületeken keresi az emberi alkotás és jóérzés tetejét. Szemelől tévesztik amaz egész strukturájára veszélyes tényt, hogy e terméketlen területek ma igen kevesek számára hozzáférhetők, kevesek előtt ismertek, hogy e tény elégedetlenséget szül és állandó robbanásokhoz vezet. Az ipari, gépi civilizáció fontosságának köztudatba nevelése, az ember gép általi tehermentesitése, körülményeinek tökéletesebbé, birhatóbbá tevése pedig végre igazi teret nyitna mindenki részére ama szellemi területek felé is, azokat soha nem sejtett méretekben és minőségben lendítené tel. És történne mindez az eddig kizártak, a gép segélyével időhöz és széphez jutottak friss erejének, kiaknázatlan tehetségének utján.


Korunk legsulyosabb problémája ez. Minden gazdaság és kultura ezen fordul meg, a többi irányító hatalom csak látszólagos. Az elektromosság teljes kihasználásának mérhetetlenül fontos kérdése is ezen dől el. Ma még nincs tudatában az ember a gép felszabadító szerepének, kollektivizáló erejének. Nem látja át a primitív tényeket, nem ismeri a gazdaságtan fontos alaptételét: A növekvő gazdaságosság elvét. Ha könyvből 2000 darabot nyomatsz, 1 dollárba, ha 20.000-t nyomatsz, ötöd dollárba kerül egy darab, holott így is ugyanolyan jó és megfelelő a termék. Az elektromos áram ma aránylag drága, mert minden érdemének ellenére sem használjuk elegen, mert nem használjuk ki áramfejlesztő üzemeinket, parlagon hagyjuk vízi erőinket s mert mindezen felül antiszociális, az ügyre káros túlmagas hatósági dijak, logikátlan, önmagának ártó taxa-politika is akadályozzák az áram használatának terjedését. Mihelyt az elektromos eszközök használata általánosul, olcsóbbá lesz az áram és gazdaságosan, takarékosan kihasználható, amortizálható az általa hajtott gép. Ahogy az már ma részben a világitás területén meg is történt. Circulus vitiosus ez, melynek egyenesbe hozása, megoldása csupán rajtunk s az elektromos telepeket irányító hatóságokon áll.


E szociológiai, gazdasági tények mellett a kérdés egyéb oldalai is mérlegelendök. Gyakran a gazdasági helyzet nem alkalmas a villamosításra. A kapitalisztikus termelési rend túlkomplikált szövedék, hol egyesek pillanatnyi érdekén sok okos szándék meghiusulhat. A mai Ausztria például komoly, haladó, iparosult állam, a vasutak villamosításának évek óta huzódó kérdése nem rég mégis kedvezőtlenül dőlt el, egyelőre elmarad. Gazdasági kérdések megoldhatatlanságán múlott csupán a dolog. Túlnagy az invesztáció, amit minden jövőbeli előny és amortizálódás nem bir ma ellensúlyozni. Szomorú tény, hogy oly lényeges intézmények korszerű, gazdaságos átszervezésére, mint a vasut, ma még Ausztria sem képes, ahol pedig a leglényegesebb tényező: a modern alkotószándék és hozzáértés nem hiányzik.


Technikailag sem eléggé megoldott ma még az elektromosság területének sok kérdése. Hogy csak példákat említsünk, a kisfényerejű izzólámpák nem elég gazdaságosak a nagyobbakhoz képest, az áram akkumulálásának kérdése sem tökéletesen megoldott. Pedig eddig úgy látszott, hogy utóbbié a jövő ama nagy gazdaságosságánál fogva, hogy az energia felhasználása nem az erőforráshoz kötő drága vezetéken történik. Az áram raktározható, tárolható, központi telepekről messze vidékek vezetékrendszer nélkül kaphatják az elektromosságot. Csupán az akkumulátorok gazdaságos méreteit kell megtalálni, nagy intenzítású áramnak kis súlyra való sűríthetését, hogy a benzin raktározásának nehézségei ne ismétlődhessenek.


A technikai nehézségek ellenére a villamosítás már ma a legtöbb téren nagy megtakarításokat, egyszerűsitéseket, kezelhetőségeket jelent. A gyáripar régi transzmissziós szerkezetei, hatalmas szíjai, lendkerekei, súlyos gépei rendkívül erős épületeket, drága berendezést, sok helyet igényelnek, lassú kezdést, nehéz leállítást, sok energiapocsékoló surlódást, sok balesetet okoztak. A szerszámgép szerkezetéhez és feladatához szabott különböző erősségű villam s motorok, melyek helyet alig foglaló nagyságban vannak magára a gépre szerelve, a fenti bonyolult szerelvényeket, transzmissziós tengelyeket, szíjakat feleslegessé teszik, az épületet nem rázzák és nem rongálják, az ipari baleseteket csökkentik.


Első időben erős központi motorok szorították ki a gőzgépet a gyárakból, feleslegessé tették a kazánházat, a szénrak tárolást. Szerszámgépek saját motorral való ellátása az áram teljesen gazdaságos kihasználását teszi lehetővé, a surlódás és a nehéz közlőművek mozgatása által előálló veszteségek elmaradnak.


Az ipar villamosítása nem új folyamat. Ha a közlekedés elektrifikálásának kérdéseit is sikerül ugyanilyen gazdaságosan megoldani, az a gőz-vasút, a benzinvontatás hamari és kívánatos halálát fogja jelenteni. A villamos energia gazdaságos termelésének, az áram ezzel járó jelentékeny olcsóbbodásának kérdése a vizierők fokozott kihasználásán múlik. Tudnunk kell, hogy ma még legnagyobbrészt kőszénnel termeljük az elektromosságot, bár ez az előállítást technikailag komplikálja, drágítja, nem olcsó szén nagymértékű fogyasztását tes?} szükségessé. Az áram drágaságának másik jelentékeny oka ez a közönség érzéketlensége, az ipar elektrifikálatlansága mellett. A szén uralmának több oka van. Az elektromos centrálék felállításakor nem ismerték még eléggé a folyóvizek mozgásában rejlő, olcsó, szinte ingyenes képességeket: a vízturbina tökéletlen és részben ismeretlen volt. Másik, ennél lényegesebb ok, mely azt eredményezi, hogy jórészt ma is szén használatára utalt centrálék épülnek, az, hogy bizonyos tőkés érdek-csoportok, melyeknek az állam gazdaságának irányítására óriási befolyásuk van, másra nem igen használható barnaszenet, liquitet termelnek bányáikban. E termékeket modern, mozgó rostélyszerkezetek segítségével áramfejlesztő dinamók gőzzel való hajtására lehet szinte egyedül felhasználni. Es így bármennyire drága lesz az áram, (hisz először gőzzé lesz a kis kalóriájú szén, csupán közvetve alakúi át elektromossággá), ma az a helyzet mifelénk, hogy drága áramot fejlesztünk egy meghaladott eljárás segélyével tőke érdekek szolgálatában. Igy hiúsult meg Magyarországon pl. a Rába vizierőinek kihasználása, mely a vármegye minden erőfeszítése ellenére is elmaradt a szénnel működő Talbot csoport érdekei miatt. Pedig a Rába gyors folyású viz, nem is túlnagy befektetésű duzzasztó gátak építésével vízturbinákat tudott volna hajtani, melyek minden szélifogyasztás nélkül, közvetlenül hajtják az áramfejlesztő dinamókat. Néhol helyi viszonyok hátráltatják a vizierők kellő kihasználását. Erdélyben pl. a konkurrens földgáz inti óvatosságra a vállalkozást. Magyarországra az előbb ismertetett eset áll. A Talbot külföldi pénzcsoport a Tatabánya-Bánhidai szénmedence gyenge szenét fogja felhasználni a Bánhidán felállítandó hatalmas centráléhoz. Minden technikai meggondolás, racionalizálás eltörpül ma még a tőke érdekei és befolyása mellett; a mérnök bizonyítékai, hogy pl. a Duna hatalmas, bár lassú folyású vize is kihasználható bizonyos speciális, lassú fordulatú turbinákkal, háttérbe szorulnak, bár az áram, az u.n. „fehér szén” vizierővel a mai ár harmad-negyed-én lenne termelhető.


Amerika vizierőit 27 milliárd lóerőre becsülik, ez a szám technikai eljárások, kiépítések révén 50-re lenne emelhető, 1926 januári adatok szerint 4 milliárd lóerőnél még sincs több kihasználva. De a munkálatok, különösen az U.S.A. nyugatán folyamatban vannak. A Niagara 100 méteres esése kis töredéke Amerika vizierőinek.


Legtöbb államban bonyolúlt jogi akadályok is hátráltatják az erősebb tempójú elektrifikálást. A természet e legnagyszerübb energiájának felhasználása mégis egyre erőteljesebb lesz. Az emberiség civilizációjának legjelentékenyebb előmozdítója, alapja, eszköze mégis győzedelmeskedni fog. Svédországban pl. teljes mértékben vizierőkkel fejleszti az állam az igen olcsó áramot. Mindenütt igyekszik az államhatalom, ha józan, előrelátó kezekben van, támogatni a villamosítást, (Törökország, Bulgária.) A német köztársaság állami rt.-ba tömörítette nemrég a centrálékat. Az eredmény a legkedvezőbb volt. Befejezésül említsük meg azokat a legújabb kísérleteket, melyek Amerikában folynak az elektromos energia vezeték és akkumulátor nélküli továbbítására. Mihelyt tökéletes lesz az eljárás, a nehézkes, súlyos akkumulálás és a drága vezeték-, kábdrendszer végét fogja jelenteni. Az áramot a levegőn át, a rádió elvéhez hasonlóan, de csupán egy irányban „lövik” ki a centtáléból az ellátandó hely felé. Az „egyen-irányítás” elektromágneses alapszerkezetű tükrök útján történik, sz áram egyvonalban terjed (a rádiónál gömb szerint minden irányban) s útján antenákkal bárhol felfogható s használható. Ma még az így vezetett áram nagyrésze elvész a levegőben. Mihelyt e veszteséget sikerül minimálisra csökkenteni, ez az elektromosság újabb terjedését fogja eredményezni.


* Lásd pl. Érsek Anna: A modern háztartás c. cikkét a Korunk 1928. januári számában, hol szerző ismerteti a konyhai elektromos eszközöket.


 


Vissza az oldal tetejére | |