Főoldal

Korunk 1927 November

Könyv az Életről


Dienes László

 


Különösen hangzik és mégis igaz: a természettudományok virágkorában távolodott el az ember leginkább a természettől. Soha oly idegenül nem állottunk a természettel szemben, mint éppen abban a 19. században amelyben a természet tudományos kutatása soha el nem ért magasságra emelkedett. Soha még emberi kultúra ennyi és íly pontos ismeretet a természetről össze nem halmozott, mint korunk európai kulturája. S ugyanakkor talán nem volt még kor, amely a természettől úgy elszakadva, mintegy különválasztott világban élte volna életét, mint korunk. A természettudományok eredményei nem lettek közvetlen élménnyé az európai emberiség nagy tömegeiben, a képnek, melyet e tömegek a természetről maguknak alkottak, nem lettek elemeivé a természettudományok által felhalmozott adatok. A nagy tömegekre csak a tudományok közvetett eredményei, a technika csodás vívmányai voltak mélyebb világnézeti hatással.


Az oka ezen ellenmondónak látszó jelenségnek kettős. Egyrészt az, hogy a modern természetkutatás kevés számú specialista munkája, akik laboratóriumokba zárkózva, mintegy a közösség életétől elvonatkozva végzik kutató munkájukat rendesen egy egészen szük területre szorítkozva. A bogarász, aki egész életét a szöcskék egy alfajának vizsgálatával tölti el, érthetetlen és komikus jelenség ma is a tömeg előtt, még ha be is látja, hogy szükség van ilyen életre is. Ez a specializálódásba zárkózás az egyik oka annak, hogy a tömegek alig vették fel világképükbe a természettudományok eredményeit.


De van egy másik s pedig mélyebbről fakadó oka is és pedig a nyugati kultura emberének önzőn gyakorlati beállítottsága, amelynél fogva csak az iránt érdeklődik, amelynek közvetlen hasznát érzi. Ezért hatott rá csak a technika, amelyet felhasznált s a használatban megcsodált, ezért imponál ma is jobban a drótnélküli telegráf, mint Einstein elmélete. A nyugateurópai ember éppen természettudományi ismereteinek segítségével körülépítette magát telegráfdrótsövénnyel, vasbeton sáncokkal, amelyek mintegy magacsinálta börtönbe zárják, melynek hézagain csak itt-ott veszi még észre azt a természetet, amelynek azonban rabszolga sorban tengődő gépésze lett csak.


Régi vágya azoknak, akikben az egészséges természet-érzés nem sorvadt el, segíteni próbálni ezen az állapoton s közelebb hozni megint az Embert a Természethez. Még pedig a mai természettudomány eredményeinek plattformján. Ebből a vágyból fakadtak az utóbbi évtizedek természettudományokat népszerűsíteni akaró írásai. Célja mindnek az, hogy közérthető és kellemes formában adja a nem szakembernek a természet-kutatás nagy eredményeit. E népszerűsítő kisérletek többé-kevésbé sikerűitek s elérték azt, hogy a tömegek érdeklődése felébredt a természettudományok eredményei iránt. De nagyon kevésnek sikerült elérni azt, hogy maga a Természet iránt ébresszen eleven érdeklődést. Mert jó részük kimerült az „érdekességek”, a természettudományi kuriózumok tűre szurkálásában e kevés akadt olyan, amely oly formában adta volna a természetről nyert ismereteket, hogy azok alkalmasak lettek volna egy egységes természeti világkép kialakulására. Szellemi csemegének tálalták fel többnyire a természettudományi ismereteket, kiválogatva belőlük, mint a tésztából a mazsolát, azt, ami könnyen megkapja a fantáziát.


S egész nagy területeket elmellőztek. Köztük olyanokat is, amelyek az emberhez legközelebb állanak. Igy saját testének tudományát. Szinte érthetetlen, hogy az ember anatomiájának és biológiájának mai állását rendszeresen feldolgozó népszerű munka egész mostanig hiányzott. Pompás munkák állottak rendelkezésünkre az Ég és a Föld jelenségeiről, az állatok és a növények életéről, a fejlődéstörténetről, de nem volt egy sem, amely megkísérelte volna azon csodálatos és bámulatos szépségű jelenségek tömegét egy rendszeres képbe összefoglalni, amelyek testünkben játszódnak le állandóan anélkül, hogy o káprázatos csoda-világról sejtelmünk is volna. Rankének 1890-ben kiadott akadémikus stílusú munkája óta az ember élettanának csak egyes részletkérdéseiről jelentek meg ismertetések, részint száraz, élvezhetetlen iskolai írások, részint bőbeszédű, felületes csevegések.


Most azonban a németek természettudományi társulata, a Kosmos-Gesellschaft für Naturfreunde, amelynek kitűnő természettudományi népszerű kiadásai világszerte ismertek, megajándékozott bennünket egy csodálatosan szép könyvvel, amely nemcsak hogy pótolja az ember életéről eddig nélkülözött népszerű összefoglaló munka hiányát, hanem a természettudományi népszerűsítés oly remekét adja, amely előtt bámulattal kell megállnunk.


Olyan kultur-tett ez a mű, amely messze felülszárnyalja jelentőségében napihíreink zajos eseményeit. Olyan ható faktort nyert benne európai kulturánk, mely zajtalanul ugyan, de állandó lassú hatásával ez emberről való fogalmunkat van hivatva megtisztítani s egy egységes világképbe foglalni a természet teljes egészével. Mert azt éri el ez a tárgyszeretet bámulatos frisseségével megírt könyv, ami a legnehezebb: élménnyé teszi bennünk a tudást. S lelkünk igazi alkotórészévé csak az lesz, ami nemcsak értelmünkön, hanem szivünkön is átment. Az olyan ismeretnek van csak világnézetformáló ereje, amely meg tud rendíteni, amely az elámulás és megrendülés könnyeit tudja előcsalni.


Ez ennek a könyvnek nagy művészete: úgy mutatni be az emberi testet s a test életét, hogy állandóan a legérdekesebb felfedező uton érezzük magunkat. Kincs detektívregény, amely feszültebben tudná tartani a kedélyt. S éppen azáltal éri azt el, hogy nem egyes kiragadott érdekességekkel szédít meg egy-egy pillanatra, hanem megérezteti az organikus test felépítésének és az életnek fantasztikus nagyszerűségét. Éppen rendszeressége és teljessége által gyakorol maradandó impressziót. Egy csodás, a legmerészebb fantáziát messze túlszárnyaló építményt látunk magunk előtt kibontakozni a mindennapiságában megszokott s már alig figyelembe vett testben. Nem megtanuljuk, hanem idegeinkkel átéljük testünk fantasztikus szerkezetét, szinte érezzük magunkban az etherörvényléseket: látjuk az atomok milliárdjaiból felépülő test-palotát, együtt utazunk vérsejtjeinkkel, melyek végig vándorolják a világ legcsodálatosabb csatorna-labirintusát. Uj, váratlan elképzeléslehetőségek nyílnak meg előttünk, mikor rájövünk, hogy szemeink elektromágneses szerkezetek, amelyek a csillagos ég legtávolabbi napjaival állanak összeköttetésben. A fizikai világgal jutunk élő kapcsolatba, mikor megtudjuk, hogy lélekzetvételünk szabályos ritmusát az agy gödrében meghúzódó szénsaviónok lökései szabályozzák, mikor megtudjuk, hogy néhány iod kristály nélkül vérünkben meghülyülünk. Az állat- és növényvilág közeli testvériségét érezzük meg, mikor a mikroszkóp alatt felfedezzük, hogy bőrünkben kovásállatok vagyunk, mint a Radiolariák és csontjainkban mészállatok, mint a Foraminiferák. S vérünk vízének analízise, amely kimutatja a vérvíz teljes azonosságát a tengervízzel, rég elfeledett tengeri eredetünket, elképzelhetetlen tengeri szörnyeket varázsol elébünk ősszülők gyanánt.


Az okos, józan szó, az objektív megismerés pártatlan szava egyesül a legszemléletesebb rajzokkal e könyvben, hogy a legkülönbözőbb fizikai, kémiai és életjelenségek végtelen tömérdekét, amely összeségében az emberi test életét kiteszi, mindazt az érdekesebbnél-érdekesebb felfedezést, amelyet a modern tudomány a mikroszkóp és ultramikroszkóp, a költető gép és reagans üveg, a Röntgen-súgár és az elektrokardiogramm, a fotográfia és a tükrözőkészülékek segítségével napfényre hozott, részletekbe menő precizitással s mégis mindig az Élet nagy összefogó egységére mutatva szemeink elé varázsolja. Akit az Élet misztériumának szele megcsapott s pontatlan általánosságok helyett pontos, precíz, a tudomány összes mai eredményeivel számoló teljes képet akar magának szerezni az Élet jelenségeiről, az olvassa ezt a csodásan szép könyvet. Nem azért, hogy illuzióit elveszítse s a sok színben ragyogó, millió változatban pompázó Életet atóm-mozgások száraz, színtelen s néma fizikájába fullassza. A közelséggel az Élet misztériuma növekszik s nem fogy. A tudomány eredményei nem szegényebbé teszik fantáziánkat, hanem ellenkezőleg soha nem sejtett lehetőségek gazdag tárnáit nyitják meg a gondolkodó elmének. Uj színek, új formák, szédületes nagy számok, a konkréten átélt végtelenségnek gazdagon ömlő friss forrása buzog fel az Élet kinyitott könyvének lapjai közül is annak, aki szomjazik a megismerés soha ki nem ismerhető s azért mindig misztikus homályban elvesztő italának mámora után.


* Fritz Kahn: Das Leben des Menschen. Stuttgart: Franckh-Verlag (Kosmos) 4 kötet. A 4. most van megjelenőben.


 


Vissza az oldal tetejére