Főoldal

Korunk 1927 Június

A lefényképezett emberi magnetizmus

 


Ma, a „sugárzások korában” már nem le pődünk meg azon, hogy az állati szervezet is bocsát ki különböző sugarakat magából. Hogy a szervezetben elektromosság keletkezik, amely belőle ki is áradhat, az ma már közkeletü megállapítás. Ezért az u. n. állati magnetizmus sem tartozik azon dolgok közé, amelyet nagy hitetlenkedésekkel kellene fogadnunk. Hogy mégis ezekben a nehezen ellenőrizhető megfigyelésekben mily nagy óvatosságra van szükség, azt igazolja egy svájci kutatónak, I. von Ries-nek most megjelent könyve (Ries: Einige okkulte Phänomene und ihre physikalische Deutung. Bern: Verlag P. Haupt), amely egy szellemes ellenkisérlettel kimutatja, hogy egy melegvizzel telitett gummikeztyüvel és egy ébresztőórával ugyanolyan fényképeket lehet kapni, mint az u. n. magnetikus hatásu kézről. Tehát, hogy egy még oly objektiv bizonyiték, mint a fényképlemez, sem mindig bizonyiték, mivel a jelenség oka, ill. magyarázata többféle lehet.


Ed. Bertholet, a lausannei egyetem magántanára a mult évben egy gazdagon illusztrált könyvet adott ki, amelyben bebizonyitni véli az állati magnetizmus létezését (Ed. Bertholet: Une guérisseuse mystique moderne. Etude sur ses facultés métanormales. Les preuves de l´existence du magnetisme animal. Lausanne: H. Held). Él Lausanneban egy Eugénie Isaeff-Jolivet nevü hölgy, aki néhány évvel ezelőtt rájött arra hogy teste titokzatos magnetikus erőt sugároz ki, melynek következtében kezeinek ráhelyezésével és simogatással gyógyítani képes betegeket. Ennek a hölgynek titokzatos képességét vizsgálta meg Ed. Bertholet s mint leírja, sikerült a hölgy kezeiből kiáradó magnetikus sugárzást le is fényképezni s evvel az állati magnetizmus létét minden kétséget kizárólag bebizonyítani.


A magnetikus hölgy kezeiből kiáradó fluidumot Bertholet a következőképen fényképezte le. A fényképlemezet réteges oldalával lefelé, s négy sarkán négy 6 miliméteres üvegdarabbal alátámasztva egy előhívó folyadékkal teli csészébe helyezte, úgy hogy a fényérzékeny réteg épen beleérjen a folyadékba. A magnetikus nő kezeit, 25—30 percig, teljes sötétségben, a lemez felső száraz lapján tartotta. S a lemez kifixirozása és lemosása után a kéz sajátságos sugárképe volt látható a lemezen.


Ries megismételte a kísérletet Eugénie Isaeff-Jolivet-vel s ő is szépen látható sugárképet kapott. A tény tehát, hogy a kéz ilyen sugárképet hagy maga után sötétben a lemezen, kétségtelen. Kérdéses marad azonban, hogy nincs-e más magyarázata a jelenségnek, mint az állati magnetizmus létének felvétele? Ries megkísérelte, hogy nem lehetne-e a jelenségnek egyszerűen fizikaichemiai magyarázatát adni. Ezért elvégezte ugyanazt a kísérletet, ugyanolyan feltételek között, azzal a különbséggel, hogy Eugénie-Isaeff-Jolivet asszony kezei helyett egy melegvizzel töltött gummikeztyüt fektetett a lemezre. Hogy azonban a testmeleg mellett a szívverés is pótolva legyen, a keztyüre ráállított egy közönséges hangosan ketyegő ébresztőórát. S ime, az így előálló képet síig lehetett megkülönböztetni a magnetikus hölgy kéz-effluviográfiájától.


Ries a következőképen magyarázza a jelenséget. A lemez brómezüst rétege az előhívóban a meleg helyeken (ahol a kéz vagy a melegvízzel teli keztyű érinti) feloldódik. Ha a meleget kisugárzó test nyugalmi helyzetben van, akkor ez egyformán megy végbe. Ha ellenben a meleg test remeg, ez a remegés áttevődik az előhívó folyadékra s az ílymódon előálló áramlások miatt az előhívás nem lesz egyöntetü. Igy áll elő a kéz sugárképe, amely tehát nem állati magnetizmust, hanem egész egyszerüen a kéz melegének és a szívverés rázkódtatásának eredménye.


Ries ellen-kísérlete minden esetre igen tanulságos és óvatosságra int. Azonban egyáltalában nem zárja ki, hogy az állati szervezet mégis bocsát ki magából sajátos sugárzásokat. Sokkal meggyőzőbb volna, ha Ries azt bizonyította volna be, hogy minden ember kezéről lehet kapni épen olyan sugárképet, mint EugénieIsaeff-Jolivet-éről. Ez közelebbfekvő is lett volna. – k. m.


 


Vissza az oldal tetejére