stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Július

Bentlakási élet naplókba sűrítve


Patakfalvi-Czirják Ágnes

 


Rostás Zoltán – Soritn Stoica (szerk.): Jurnal de cÄmin

 

Ritka az a diák, aki az egyetemi bentlakásokat nem a zsúfoltsággal, a kapusszobában tévéző „őrrel”, a pannókon fityegő álláshirdetésekkel, különböző szolgáltatásokat reklámozó papírfecnikkel, a sok irányból érkező és fura egyveleget alkotó avítt szagokkal, az ablakban felejtett ételeszsacskókkal, nyikorgó ajtókkal, vaságyakból kiálló rugókkal, a folyosón dohányzó fiatalokkal, állandó zajjal asszociálja. A Rostás Zoltán és Sorin Stoica által szerkesztett könyv a bentlakási élet hangulatait, a bentlakó életforma sokszínűségét és a hozzá fűződő interpretációkat mutatja be. A könyv 2008-ban, a Curtea Veche kiadónál jelent meg, az Actual sorozatban. A bemutatás mikéntje kézenfekvő, azonban ötletes módon, a bentlakásban élő egyetemisták naplóinak, naplórészleteinek közzététele által történik. Ez nemcsak hiteles életszerűséget, hanem közvetlenséget is kölcsönöz a munkának, amelyet valószínűleg sokunk (főleg azokra gondolok – közöttük magamra is –, akiknek része lehetett a bentlakási élet tapasztalataiban) nosztalgiával olvas. A nosztalgia más vonatkozásban is jelen van, a kötet post mortem kiadás. Sorin Stoica 2006-ban súlyos betegségben elhunyt. Nemcsak antropológusként, hanem prózaíróként és költőként is bizonyított. A Román Falumúzeum kutatójaként, valamint tanársegédként dolgozott.

A könyv kiindulópontja egyfajta kutatói-módszertani kíváncsiság, s olvasóként is ez a kíváncsiság ragad magával, amikor betekintést nyerünk ebbe a sok szempontból „feltáratlan” világba. A változatosság, valamint a múlékonyság ellenére a bentlakásban élő egyetemisták – a szerkesztők szerint – külön mikrotársadalmat alkotnak, egységes kultúrát alakítanak ki. Beleszoknak egy számukra új típusú rendbe, ahol valamilyen szinten függnek egymástól, ugyanakkor a maguk urai.

A 24 napló, naplórészlet 8 bentlakás életének megismerését teszi lehetővé. A saját élettörténetek az aktuális történéseken túl sok izgalmas, kutatandó témát érintenek: a szabadidő eltöltésének módozatait, a cserekapcsolatok bonyolult rendszerét, a gazdasági „tranzakciók” mintázatait, a migrációs tapasztalatokat, a személyes élettér, intimitás határait, átalakulásának módozatait, a bentlakási hely illegális megvásárlásának stratégiáit, az ehhez kapcsolódó árképzést.

A szerkesztők hangot adnak elégedetlenségüknek, ami ezzel a korosztállyal kapcsolatban a társadalomtudományos érdeklődést jellemzi, főleg ami a megjelenő tanulmányok, szövegek számát illeti. Ehhez próbálnak hozzátenni valamit az „empirikus adatok” közzététele által. Számomra az okozott némi kognitív disszonanciát, hogy a kötet végén nem találtam az „anyag” feldolgozásának összegzését, hogy nem kerültek a naplórészletek az antropológusi boncasztalra. A szerkesztők hagyták, hogy a szövegek magukért beszéljenek, hagyták azokat a saját medrükben folyni. A bentlakási élettel kapcsolatos interpretációkat első kézből ismerhetjük meg, a megszokottól eltérően, „nyers” változatban. Ennek nyomán igazából az előszóban elhangzott elégedetlenség indokolatlannak tűnik, mivel az említett mikrotársadalom, kultúra szabályszerűségeinek megértésében a könyv nem segédkezet nyújt, hanem összegyűjtött, vizsgálandó alapanyagot. Ugyanakkor az anyag összegyűjtéséről, a kiválasztás módjáról sem tudhatunk meg semmit.

Abban azonban egyet kell értenünk a két antropológussal, hogy az adott témában tényleg kevés munka született. Az egyetemista korszakhoz, élethez kötődő jelenségek vizsgálata valahogy nem vált mainstream kutatási témává. Ennek az életszakasznak a vizsgálata nagyfokú érzékenységet igényel a folyamatszerűségében megmutatkozó változások kitapogatására, a lényegi kérdések felismerésére. Az átmenetiség, a múlékonyság egyrészt ezt az életkorszakot, másrészt a bentlakási életet is jellemzi. A tíz hónapra szóló otthon szocializációs közegként működik. A pótolhatatlan biztonság, az ideiglenes élettérben kötött kapcsolatok álcája mögötti magány, a családias tér hiánya, a személyes szféra idegenekkel való megosztásának problematikája sok szövegben felüti a fejét. Mindez átitatódik az átmenetiség tudatosításával, ugyanakkor a beleszokás, megszokás nehézségeivel. A bentlakás lakói az ország minden csücskéből, sőt messzebbről is érkeznek, magukkal hozva otthoni szokásaikat, normáikat. Ennek a „kulturális sokszínűségnek” az interpretációi, pontos körülírásai megjelennek a szövegekben is.

Egy-egy napló szerkezete és tartalma az antropológiai terepnaplóra emlékeztet, részletes leírást olvashatunk a helyszínekről, a tárgyak, berendezések elhelyezkedéséről, a bentlakás vezetőségéről, az alkalmazottakról és a lakótársról, a mindehhez fűződő érzésekről. A legtöbb írás önreflexív, de akad „helyzetjelentés”-szerű, valamint olyan is, amely a bentlakáshoz fűződő történéseket, élményeket helyezi előtérbe. A naplókban gazdasági tranzakciókról, az adásvétel izgalmas hálózatairól olvashatunk, melyek a megélhetési lehetőségek variánsai vagy kiegészítői.

A mindennapos rutin, amely a tisztálkodáshoz, az étkezéshez kapcsolódik, ebben a térben sokkal körülményesebb, a mindennapi időbeosztást szabályozza. Az időbeosztás kiszámíthatatlanná válik itt. Mindemellett nem sikkadhatunk el afölött sem, hogy a bentlakás intézményében bárminemű tevékenység kontroll alá esik (a kontroll első számú jelképe a kapusház). A „normális” az előre leszögezett szabályokhoz kötött, a megkonstruált keretekben a bentlakó egyetemisták jogai és kötelezettségei válnak irányadóvá. A személyes tér korlátok közé szorul, az otthon felcserélődik egy ideiglenes lakhellyel (ággyal), egymás számára idegen fiatalok közös tereket kényszerülnek használni. A tér befolyásolja az alapszükségletek kielégítését, amelynek különböző aspektusait a naplókból is kiolvashatjuk. Ennek ellenére a legtöbb szöveg a bentlakási élet pozitívumait ecseteli, a lakók segítőkészségét, az éjszakai gitáresteket, az elfogadást, a barátságok, szerelmek szövődését.

Rostás Zoltán és Sorin Stoica könyve a bentlakás valóságának leírását kínálja, külső értelmezések, magyarázatok és magyarázásoktól mentesen, első kézből kaphatunk közelképet az egyetemisták mindennapjairól, a térről, ami hat rájuk, befolyásolja őket. A tér, amelynek a naplók révén annyi aspektusát ismerhettük meg, otthonként működő intézmény. Lakói töltik meg élettel, teszik változatossá, és ezzel a naplók révén az olvasóra is hatást gyakorolnak. A könyv az antropológusi kíváncsiság egy kötetlenebb, szabadabb formába öntése, amelynek erőssége abban áll, hogy képes a valóság komplexitásának visszaadására.

 

 

*Curtea Veche, col. Actual, Buc., 2008.

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret