stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Március

Echino-XL


R. L.

 


Mintha az önelemzés krízisre utalna, amit éppen azáltal kerülhetünk el, hogy állandóan válságban vagyunk. Így szokták emlegetni a merész tervekbe vágó negyvenévesek számvetéseit, a kételyekkel és kísértésekkel teli mid-life crisist. Holott a „középkorúak lelki válsága” alkalmasint olyasmi, amihez gratulálni lehetne. A Nap csupán látszólagos mozgása szerint delel az EgyenlítÅ‘n, míg az ünnepelt zsebórája kamaszkort mutat. NapéjegyenlÅ‘sége nem több, mint metafora. Kapuzárási pánik nélkül, terápiás metaforák segítségével értelmezi magát negyvenedik jubileumi lapszámában az Echinox című folyóirat is. Ironikus totemén XL méretű, valahol a kolozsvári Malomvölgyben lépdelÅ‘ mamut. Beszédesen utal rá, hogy a negyedik ikszet taposó egyetemi lap több mint egy nemzedékkel fiatalabb magánál.

Miként vállalható egy maradékok nélkül (részben kronológiai, részben „ideológiai” okokból) vállalhatatlan hagyomány? ErrÅ‘l a kérdésrÅ‘l túlságosan nyíltan, fÅ‘leg ilyenkor, nem szokás beszélni. Ehhez képest ez az Echinox szinte semmi másról nem szól. VisszatérÅ‘ alakzat Don Quijote (Olga ªtefan) és a Don Quijote újraírása (Cristina MiloÅŸ), meg a múltillatú hordókban kiérlelt, fanyar sav (Marius Conkan, LaurenÅ£iu Malom-fălean). László Szabolcs elÅ‘bb zsenge nÅ‘nek láttatja a laptestet, aztán az éltes delnÅ‘ formáira helyesbít. Robert Moscalciuc Å‘szülÅ‘ pasashoz hasonlítja, aki szakállat ereszthetne, mégsem ereszt szakállat. A szerkesztÅ‘dinasztiákra gunyoros hésziodoszi sémában célzó Marius Conkan szerint az alkalom nem évforduló, hanem év ellen forduló (anti-aniversare). Csoportképbe rendezett seregszemle önparódiáig reflexív, élesen kirajzolt körvonalakkal.

„A régi Echinox-munkatársakat sokszor túlzott elfogultság jellemzi, ha elemzéssel próbálkoznak, ítéletükön eluralkodik az anekdotikus hajlam és annak a generációnak a közhelytára, amely egy megrostált kultúra által meghatározott korszakban nÅ‘tt fel, s amelyet mindig naiv lelkesülés és lényeg nélküli általánosságok használata jellemzett” – jegyzi meg Horea Poenar a 2004-es Echinox lexikonban, melynek elÅ‘szavából a lapszám magyar oldalaira László Szabolcs fordít. Az ártatlan Echinox és elvetemült unokái hihetetlen-szomorú története (Incre-dibila ÅŸi trista poveste...) című nagy összefoglaló mindezek ellentéte. Szabálykövetés/innováció kettÅ‘sségét, a köztük zajló ingadozást évrÅ‘l évre két focista archetípus, PiÅ£urcă és Dobrin nevei jelölik, nyílt rokonszenvvel utóbbi iránt, az egyes évfolyamokat pedig, csapatmozgásokkal, zenitekkel, nadírokkal és szándékosan irreleváns információkkal együtt, az a hol önelégülten, hol szardonikusan vigyorgó medvebocs, amely inkább túl szerény. Ahelyett hogy az élénk önvizsgálat krízist vagy nárcizmust menedzselne, válasz lehet egy értelmes, folytatható történet kérdésére. (Echinox, 2008. 9–12.)




+ betűméret | - betűméret