stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Február.

Hogyan jutott kulcspozícióba a Hargita megyei pártelit?


Demeter Csanád

 

 

Lapok a Székelyföld kommunista megyésítésének történetébÅ‘l

A 2008-as évben újabb levéltári források váltak hozzáférhetÅ‘vé a közelmúlt kutatói számára. Sok olyan dokumentum került napvilágra, amelyek tanulmányozása jelentÅ‘sen hozzájárulhat a kommunista korszak jobb megismeréséhez. Az alábbi tanulmány is annak köszönhetÅ‘en készülhetett el, hogy az Állami Levéltár Hargita Megyei Irattárában a szerzÅ‘ hozzájutott a Román Kommunista Párt (RKP) megyei szervezetének 1968 és 1977 közötti jegyzÅ‘könyveihez. Ezek alapján pontosan körvonalazódik, hogy a negyven évvel ezelÅ‘tt történt területi változások következtében a Székelyföldön egy új elit került kulcspozícióba, amely Hargita megyében a csíkszeredai tüntetést követÅ‘en kapta meg a legitimizációját és a megye megszervezésének feladatát.

 

Románia 39 megyéjében egy idÅ‘ben – 1968. február 17-én – zajlottak le azok a pártaktívaülések, amelyeken a volt tartományi és rajoni képviselÅ‘k jelenlétében megalakították a megyei pártbizottságokat és a közigazgatás ideiglenes vezetÅ‘ szerveit.1 Mindenhol megindult a versengés a vezetÅ‘ pozíciókért, így a Székelyföldön is, a régi és az új káderek között. Kovászna megyében kezdettÅ‘l egy ember kezében összpontosult a vezetés, Hargita megyében csak 1968 decemberére alakult ki stabil vezetÅ‘ség.

Csíkszeredában az alakuló ülésen részt vett Fazekas János, az RKP Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsági tagja és a Minisztertanács alelnöke, Branis László, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elsÅ‘ titkára, Cozma Ioan tartományi szervezési titkár, Kovács B. Mihály, a Csík rajoni pártbizottság elsÅ‘ titkára és Burján József gyergyói párttitkár. A tartományi néptanács képviselÅ‘i közül jelen volt PethÅ‘ Ilona, Simon András, Kiss Albert, Albert András, Hadnagy János, Ţăranu Petru és Molnos Zoltán.2 A gyűlésen Weingörtner András, a Központi Bizottság tagja bemutatta az RKP Hargita Megyei Bizottságának 87 tagját és 16 póttagját, kijelölték a Megyei Pártbizottság Revíziós Bizottságának tagjait is. A pártbizottság elsÅ‘ titkárának Branis Lászlót nevezték ki. Cozma Ioan szervezési titkár, Simon András propagandatitkár, Burján József gazdasági titkár lett.3 A Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának összetételét a következÅ‘ személyek alkották: Branis László elnök, Kovács B. Mihály elsÅ‘ alelnök, Angheleanu Ioan alelnök, Koszti István alelnök, Szabó Béla alelnök. A bizottság tagjai közt szerepelt Albert Dávid, Ambrus István, Ambrus Zoltán, Antal Vidor, Bartos Béla, Bencze Antal, Bertalan Sándor, Elekes Károly, Holirea Florea, Kocsis Adalbert, Magyari Tibor, Maier János, Pop Luiza, Suciu Anton, Tulith Zoltán.4

A gyűlésen Fazekas János kiemelten szólt arról, hogy az alkotmányos jogok szerint a közigazgatásban lehet használni a nemzeti kisebbségek nyelvét, Hargita megyében a magyart, ugyanakkor hűségét fejezte ki az RKP és Nicolae CeauÅŸescu pártfÅ‘titkár iránt. Nagyfokú iparosítási és fejlesztési terveket vázoltak fel. A megyei hivatalok nagy részét Csíkszeredába helyezték. Székelyudvarhely lett a székhelye a MezÅ‘gazdasági TermelÅ‘szövetkezetek Szövetségének, a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének és a Beruházási Banknak. Néhány év múlva ezeket is átköltöztették Csíkszeredába.5

 

A megyei elit kialakulása

A megyei vezetés összetételében három csoportot különíthetünk el, amelyek a tulajdonképpeni elitet jelentették. Az elsÅ‘ a megszűnÅ‘ tartományi és rajoni párt- és állami szervezetekbÅ‘l jövÅ‘ káderek. A második csoportot az egymással vetélkedÅ‘ regionális, egykori rajoni vezetÅ‘k alkották, míg a harmadikat egy homogén társadalmi-kulturális környezetbÅ‘l jövÅ‘, többnyire szakemberekbÅ‘l álló gárda.6

Az elsÅ‘ csoportba tartozó személyek közé tartozott Branis László és Cozma Ioan. Az Ideiglenes Megyei Néptanács három alelnöke (Koszti István, Angheleanu Ioan és Szabó Béla) korábban úgyszintén a tartományi apparátusban dolgozott. MarosvásárhelyrÅ‘l jött Pakot Elek, aki a Megyei MezÅ‘gazdasági Igazgatóság igazgatója és a Megyei Néptanács alelnöke lett, Maier Ioan a Megyei Milícia igazgatója, Ambrus Zoltán az Egészségügyi Igazgatóság igazgatója, Musca Pavel aMegyei Törvényszék elnöke, Veres Lajos a Megyei Munkaügy Igazgatója és KÅ‘míves János a Megyei TermelÅ‘szövetkezetek Szövetségének elnöke.7 BukarestbÅ‘l érkezett Hadnagy János, aki a megyei KISZ vezetÅ‘jévé válik, Albert Antal, aki az ElÅ‘re fÅ‘szerkesztÅ‘-helyettese volt, és megalapítja a helyi napilapot, a Hargitát. Fazekas Lajos pártaktivistaként kerül a megyébe, ugyancsak BukarestbÅ‘l. Az idegenbÅ‘l érkezett vezetÅ‘k elszállásolását átmenetileg a Hargita Szállóban oldották meg.8 A fentiekben említett személyek legnagyobb részének korábbi funkciójukhoz képest kevesebb hatalmat biztosított az új megye (tartományi vezetÅ‘i beosztásban sokkal nagyobb hatáskörrel és önállósággal rendelkeztek). De hiszen a területi átszervezésnek éppen ez volt az egyik célja: csökkenteni a tartományi vezetÅ‘k hatalmi pozícióit.

A második kategóriába tartoztak azok – többnyire osztályvezetÅ‘k –, akik számára az új funkció felemelkedést jelentett a rajoni tisztségbÅ‘l, ugyanakkor a februári események idején ezek hatalmi harcot folytattak a különbözÅ‘ állásokért. Példaként megemlíthetjük a Megyei MűvelÅ‘dés- és Művészetügyi Bizottság vezetÅ‘jét, Becze Antalt, aki rajoni fÅ‘tanfelügyelÅ‘bÅ‘l lépett elÅ‘ megyei tisztviselÅ‘vé.9 A harmadik csoportba azok a személyek tartoztak, akik már megfelelÅ‘ képesítéssel rendelkeztek (közgazdászok, mérnökök, jogászok), és saját szakterületeiken dolgoztak.

 

Hargita megye pártszerkezete

Az Állami Levéltár Hargita Megyei Irattárában találhatók az RKP felépítésérÅ‘l szóló jegyzÅ‘könyvek, amelyek több szempontból is osztályozzák a megyei káderek és feladatkörük leírását. Ennek alapján részletes képet kapunk az apparátus nemzetiségi, társadalmi, tevékenységi és szakképesítési összetételérÅ‘l. A beszámoló az 1968. március 1-jén és a december 31-én végzett összesítéseket foglalja magába.

A dokumentum szerint a megyésítéskor az RKP Hargita megyei szervezetének 25 343 tagja volt, ami az év végéig még 1558 taggal bÅ‘vült.10 Az új káderek 55,44 százaléka munkás, 14,06 százaléka földműves és 30,37 százaléka értelmiségi volt.11

A hivatalos statisztikában kiemelték, hogy az 1968-as év során jelentÅ‘sen növekedett a munkások száma a pártban, a párttagok 48,21 százaléka ebbe a kategóriába tartozott. Ez a szám viszont a megye összmunkásságának mintegy negyedét (24, 17%) jelentette. Kiemelték azt is, hogy az új tagok közül 957 munkás megfelelÅ‘ szakképesítéssel és több mint ötéves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Ezzel szemben a mezÅ‘gazdaságban dolgozók száma nem mutat jelentÅ‘s növekedést, ami miatt a községi pártaktivistákat tették felelÅ‘ssé, akik nem látták el megfelelÅ‘en a feladatukat, habár az 1968. áprilisi plenáris ülés elÅ‘írta, hogy ezt a társadalmi réteget mozgósítani kell.13 Ezt alátámasztották a kimutatásokban szereplÅ‘ hiányosságok is, amelyek szerint megyeszerte 52 szövetkezeti intézmény egyetlen jelöltet sem állított, míg 85 szervezet csak 1–2 tagot tudott a párt soraiba delegálni. A helyi pártkáderek azzal magyarázták az alacsony részvételt, hogy a növekvÅ‘ iparosítás révén egyre több földműves válik ipari munkássá.

Az 524 értelmiségi közül 206 mérnök, tanár, tanító, orvos, közgazdász és más felsÅ‘fokú végzettséggel rendelkezÅ‘ pártkáder volt.14 Különleges szerepet tulajdonítottak a pedagógusok tevékenységének, hiszen az „új ember” kinevelésének feltételeit az iskolákban kellett megteremteni. A források szerint az oktatók 57,51 százaléka párttag volt.15

Amint a táblázatból kitűnik, az építkezésben, a könnyűiparban és a kereskedelemben látható jelentÅ‘sebb változás, míg a többi ágazatban meglehetÅ‘sen kis arányban voltak képviselve a párttagok.

A megye lakosságának 88,13 százaléka magyar, 11,14 százaléka román és 0,73 százaléka más nemzetiségű volt.17 A pártapparátus tagjainak százalékos aránya 1968 márciusában a következÅ‘ képet adta: 83,02% magyar, 16,67% román és 0,31% más nemzetiségű. Ugyanazon év decemberében is hasonló értékekkel számolhatunk: 83,94% magyar, 15,79% román, 0,27% más.18 Mindez arra enged következtetni, hogy a magyar nemzetiségű káderek túlsúlyban voltak a megyei pártbizottságban, ugyanakkor a románosított magyar nevek miatt sokszor a kutató számára nem világos az illetÅ‘ személy nemzetiségének hovatartozása.

Az elÅ‘írások alapján jelentÅ‘s funkciókba jutnak a nÅ‘k, akiknek a száma ettÅ‘l az idÅ‘szaktól rohamosan kezdett nÅ‘ni a hatalmi tisztségekben. 1968-ban 557 nÅ‘ került be a párt soraiba, ami 32,25 százalékát adta az adott idÅ‘szakban felvett kádereknek. Foglalkozásukat tekintve 232 munkás, 74 paraszt és 249 értelmiségi volt.19 A maradék két személy tevékenységi körét nem jelölték meg. Az év végére a hivatalos kimutatások szerint 24,07 százaléka volt nÅ‘ a pártapparátusnak, és számuk egyre tovább emelkedett a következÅ‘ években.20

A feldolgozás szerint a párttagok 62,96 százaléka negyven év alatti, 37,04 százaléka pedig meghaladta ezt a kort. Ezt azzal magyarázták, hogy a fiatal káderek sokkal jobb teherbírással rendelkeznek és tanulékonyabbak, viszont még mindig elengedhetetlen a tapasztalt aktivisták irányító munkája. A pártban kifejtett tevékenység alapján a tagok 16,26 százaléka haladta meg a húsz évet, míg 17,13 százalékuk 9–15 évnyi tapasztalattal rendelkezett, a többség (66,61%) pedig nyolcnál kevesebbel.22 Megyei szinten 36 idÅ‘s pártkádert tartottak számon, akik részesei voltak az illegális kommunista mozgalomnak.

Az iskolázottságot tekintve a források elég változatos képet nyújtanak. 1968 decemberében 1181 felsÅ‘fokú diplomával rendelkezÅ‘t, 4037 középiskolát, szaklíceumot, technikumot végzett személyt, 2686 szakiskolát és 8112 négy éves általános iskolát járt párttagot regisztráltak.23 Ezeket az adatokat a megyei vezetÅ‘ség nem tartotta a leghelyesebbnek, ezért már az 1968-as évtÅ‘l kezdve bevezetik a pártoktatást. A beszámolók 814 kurzust és kört említenek meg, amelyen a párttagok több mint 80 százaléka vett részt.24

A pártszervezet jelentÅ‘s belsÅ‘ problémákkal is szembesült, hiszen a párt soraiból az év folyamán kizártak 29 személyt. Párt- és államellenes megnyilvánulásokért egy személyt, lopásért és más bűncselekményekért tizenhármat, a párt ideológiájától való elhajlás miatt négyet, az ország elhagyásáért hatot. Öt személyt más okok miatt.25 Ezek közül 16 munkás, 3 földműves, 9 értelmiségi és 1 más foglalkozású volt. 62 százalékuk 6–7 éve volt párttag. A párt megtisztítására tett kísérleteket az is bizonyítja, hogy az említetteken kívül még 339 személy ellen indult eljárás az apparátuson belül.26

 

Változások a megyei vezetÅ‘ségben

Nicolae CeauÅŸescu, kihasználva a vezetÅ‘k közti versengést, maga mellé állította a magyar vezetÅ‘réteget. Az 1968. decemberi és az 1969. márciusi választásokig szabadon nevezhetett ki, illetve távolíthatott el bárkit a megye élérÅ‘l. A csíkszeredai megyei vezetÅ‘k tudták, hogy ha betartják a felsÅ‘ vezetéssel kötött íratlan „alkut”, akkor sokáig megtarthatják vezetÅ‘ beosztásukat, és a lakosságtól elnyerik a legitimitásukat is.

A megyei vezetés 1968 végéig állandó mozgásban volt a tagok cseréje miatt. Egyeseket felmentenek, másokat kineveznek bizonyos tisztségekbe. A folyamat áprilistól gyorsult fel, amikor például Elekes Károlyt fÅ‘ellenÅ‘rré, Pataki Imrét a Terv-, Bérezési és Árigazgatóság

elnökévé, Vízi Józsefet fÅ‘ellenÅ‘rré, Tamás Lajost kereskedelmi ellenÅ‘rré nevezik ki.27 A legnagyobb változás a megye legfelsÅ‘bb vezetésében 1968 Å‘szén következik be: a november 21-i gyűlésen ugyanis – egészségügyi okokra hivatkozva – felmentik Branis Lászlót a megyei pártbizottság bürójából és az RKP megyei bizottságának elsÅ‘ titkári tiszt-ségébÅ‘l.28 Ugyancsak ezen az ülésen mentik fel Simon Andrást, a pártbizottság bürójának titkárát azzal az indokkal, hogy más feladatot kapott. Az év végére Cozma Ioan, a megyei pártbizottság szervezési titkára és Szabó Béla, a megyei néptanács alelnöke is elhagyta Csíkszeredát.29 A megye elsÅ‘ embereit ezzel kicserélték, és egy új vezetÅ‘réteg került Hargita megye élére.

 

A megyei néptanács megalakulása

A novemberi plenáris ülésen a megye elsÅ‘ számú emberévé az RKP Központi Bizottságának aktivistáját, Fazekas Lajost nevezték ki. A megyei pártbizottság propagandatitkára Szekeres Sándor lett, aki a tartományi pártbizottság titkáraként működött 1968-ig.30 A pártbizottsági vezetÅ‘cserét az 1968. december 14-i gyűlés szentesítette, amely más személyi változásokat is hozott. A pártkollégium elnöke például Sándor Gyula lett, a pártbizottság titkárai pedig Szekeres Sándor, Ţăranu Petru és KÅ‘míves János.31 A fontosabb megyei szerveknél is változások zajlottak le. A Megyei TanfelügyelÅ‘ség vezetÅ‘jévé, Albert Dávid helyett, Kristó Andrást nevezték ki, majd 1969 márciusától Illyés Lászlót.

A Hargita Megyei Néptanács alakuló gyűlésén az 57/1968. számú törvénynek megfelelÅ‘en a legidÅ‘sebb képviselÅ‘t nevezték ki elnöknek a Végrehajtó Bizottság megválasztásáig. Ez a személy Å¢ifrea Vasile (61 éves), a Maroshévízi ErdÅ‘gazdálkodási Vállalat munkása volt. Alelnökök Ţăran Petru és Fülöp Katalin lettek.32 Az ülésen bejelentették, hogy a 9 tagból álló igazolóbizottság ellenÅ‘rizte a választásokat, és mindent rendben talált. Eigel ErnÅ‘ közölte, hogy a 171 képviselÅ‘ közül 122 munkás és dolgozó földműves, 46 értelmiségi, 3 pedig más foglalkozású, 91-en közvetlenül termelésben dolgoznak. Nemzetiség szerint a képviselÅ‘k 76,03 százaléka magyar, 23,39% román, 0,58% német.33

A Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a következÅ‘ tagokból állt:34 Fazekas Lajos elnök, Kovács B. Mihály elsÅ‘ alelnök, Angheleanu Ioan alelnök, Koszti István alelnök, Pakot Elek alelnök, Simon András alelnök. Tagjai: Ambrus Zoltán, Antal Vidor, Becze Antal, Bocskor Árpád, Csóg József, Hancu Eugen, Illyés László, Kocsis Adalbert, Lajos Zoltán, Maier Ioan, Magyari Tibor, Mezei Gyula, Pataki Imre, Platon Ioan, Pop Luiza, Sárkány Árpád, Sipos Jolán, Suciu Antonie és Veres Lajos.

Az államigazgatás helyi szakszerveinek vezetÅ‘it is kijelölték, így a Megyei Egészségügyi Igazgatóság élén megmaradt Ambrus Zoltán, a Megyei TanfelügyelÅ‘ség élére pedig Illyés Lászlót nevezték ki. A Megyei Állami MűvelÅ‘dés- és Művészetügyi Bizottság élén marad Becze Antal, a Pénzügyi Igazgatás élén Magyari Tibor, a Kereskedelmi Igazgatóság élén Ambrus István, a MezÅ‘gazdasási TermelÅ‘szövetkezet Szövetségének elnöke Pakot Elek, a Munkaügyi Igazgatóság igazgatója Veres Lajos lett.35

Hargita Megye Néptanácsának végleges vezetÅ‘ elitjét a fentiekben bemutatott személyek alkották, akik magukat a megye vezetÅ‘inek tekintették, és annak megfelelÅ‘en viselkedtek. Erre az idÅ‘szakra a megye lakossága belenyugodott az új területi változásokba. A központi hatalom továbbra is azt a stratégiáját működtette, miszerint Székelyudvarhelyt és Csíkszeredát egyenlÅ‘ félnek tekinti. Ez mind a két részrÅ‘l megelégedést hozott, ugyanakkor jól kihasználható feszültségeket is táplált. Erre jó példa, hogy a csehszlovákiai bevonulás utáni nemzetközi krízishelyzetben támogatást keresÅ‘ pártfÅ‘titkár országos körútja során, mind a két városban tartott népgyűlést.36

A párt szerkezetét tekintve elmondható, hogy habár jelentÅ‘s személyi változások történtek 1968 folyamán, az elÅ‘írásoknak megfelelÅ‘en mégis abszolút magyar többségű, de párthű központi vezetés került Hargita megye élére.

 

JEGYZETEK

1. ElÅ‘re, 1968. február 20.

2. Arhivele Consiliului JudeÅ£ean Harghita (ACJHR), Proces Verbal al sesiunii de Constituire al Consiliului Popular Provizoriu Harghita din 17 feb. 1968. 1–5.

3. Uo.

4. ACJHR, B.O. al R.S.R, Hotărârea nr. 2 din 17 feb. 1968. art. 1.

5. Gagyi József: Az új elit a Székelyföldön. Hargita megyei változások 1968 után. Társadalmi Szemle, 1997. 4. 64.

6. Uo. 65.

7. Uo. 66.

8. ACJHR, Proiect de Hotărâre, martie 1968.

9. Gagyi József: i.m., 67.

10. Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Harghita (ANDJHR), fond 586, dosar 3/1969. 40 f.

11. ANDJHR, fond 586, dosar 3/1969, 41 f.

12. Uo.

13. Uo., 42 f.

14. Uo., 43 f.

15. Uo.

16. Uo.

17. Uo., 45 f.

18. Uo.

19. Uo., 46 f.

20. Uo.

21. Uo.

22. Uo.

23. Uo.

24. Uo., 47 f.

25. Uo.

26. Uo., 49 f.

27. ACJHR, B.O. al R.S.R., 1968. febr. 21., nr. 23, P. I 247–248.

28. ACJHR, Şedinţele Comitetului Executiv. Decizia nr. 50/1968.

29. Hargita, 1968. nov. 22.

30. Gagyi József: i.m., 66.

31. Hargita, 1968. dec. 15.

32. Hargita, 1969. jan. 8.

33. Uo.

34. Hargita Megye Ideiglenes Néptanácsának Hivatalos Közlönye, II. (1969. március 15.) 1. sz. 8.

35. Uo. 14–16.

36. Gagyi József: i.m., 67.

 

+ betűméret | - betűméret