stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Január

A király ritkán mulat (Társas esztétikák)


Keszeg Anna

 

Filip Florian: Zilele regelui (A király napjai)

 

2007-ben kezdtek el Filip Florian kapcsán kiadói sikerrÅ‘l beszélni. A MagvetÅ‘nél 2008 januárjában Karácsonyi Zsolt fordításában kiadott Kisujjak hat nyelven jelent meg (illetve van megjelenÅ‘ben, a Harcourt kiadónál 2009-ben dobják piacra). A szerzÅ‘i jogokat megvásárolt kiadók között két nagyágyú, a Harcourt és a Suhrkamp. Ezért Florian a jelenleg „legkörüludvaroltabb román prózaíró”.1 Szerencsés egybeesés. Négy itthoni díj után közbelép a kiadói kommunikációs szakember. A 2005-ben megjelent könyvön kezdi kipróbálni a román könyvkiadás a nyugati könyvpiacon való érvényesülést, a könyvvásárokon való pozicionálást, egyfajta PR-siker mindez, nemcsak a kötet sikere. És nem véletlen, hogy a könyv kapcsán a sorozatszerkesztÅ‘re és a román könyvkiadás „szerzÅ‘i jog-királynÅ‘jére” is ráirányul a figyelem.2 Aztán kicsit egyszerre és párhuzamosan történik mindez a román „hiperrealista” filmek nemzetközi elismerésével, van valami azonos habitus a Puiu–Mungiu-vonal és Florian prózája között. Posztkommunizmus, tranzíció, lokális kultúrák és modernizáció, mindez a lehetÅ‘ legkisebb léptékben, eltérÅ‘ narrátori hangszereléssel. Közben Filip és Matei Florian közös regénye, a BăiuÅ£eii, gyerekkori történetek feldolgozása két eltérÅ‘ perspektívában, 2008-ra újabb egyéni Florian-kötet, a Zilele regelui. Ezúttal történelmi. S ennek nagyon örülök.

A régészeti lelet megítéléseinek kontextusai és az azonos emléktartalmak eltérÅ‘ értékelései után a hardcore történelmi regénynek igazán itt volt az ideje. A másik filmes párhuzam miatt is: a posztkommunista román filmipar elsÅ‘ nyugati karriermintákat kihasználó rendezÅ‘je, Nae Caranfil is 2008-ban mutatta be elsÅ‘ történelmi-kosztümös filmjét, a Restul e tăcerét. A közelmúlt francia inspirációjú társadalomkritikai értékelései után egy családi emlékezetben hagyományozódó történet impozáns mozgóképesítésével próbálkozott, szerintem kevesebb, mint több sikerrel. Viszont a hatvanas generációban megmozdult az a történeti érzékenység, amit a változások után talán a legnehezebb volt éleszteni és fejleszteni.

A Zilele regelui I. Károly román király uralkodásának 1866 és 1881 közötti periódusáról szól, a fejedelemmé való meghívástól a királlyá koronázásig. Így. Mint egy történelemkönyv fejezete, csak kicsit hosszabban. Van benne léptékváltás, politikatörténethez való visszatérés, várostörténet, forráskritika. 1866-ban Karl Eitel Zephyrinus Ludwig de Hohenzollern-Sigmaringen 27 évesen elfogadja a román fejedelmi címet, eljárja a porta általi kinevezést, nyugati típusú alkotmányos monarchiát fabrikál, németes urbanisztikai mintára modernizálja a román fÅ‘várost, vasutat építtet, függetlenségi háborút vezényel le és nyer meg, királlyá koronáztatja magát, feleségül veszi Elisabeth Paulinét, elveszti egyetlen lánygyermekét. Német területekrÅ‘l verbuvált udvartartásába vele utazik Bukarestbe Joseph Strauss agglegény fogorvos (és annak kandúrja, Siegfried), megtelepszik a Lipscani-on és rendelÅ‘t nyit, idÅ‘nként egy légyölÅ‘ galóca-fÅ‘zettel beleszól a fejedelem mindennapjaiba, barátokat szerez a kereskedÅ‘utca német vállalkozói között, feleségül veszi Elena Ducovic szerb dajkát, kisfiuk születik, akit ortodox hitre keresztelnek, orvosként részt vesz a függetlenségi háborúban, és a király miatt konfliktusba kerül feleségével. Ez a konfliktus a regénybeli történet sava-borsa, valódi titokban tartott királyi ágyi pletyka: a még legény fejedelem egy, a fogorvos által ajánlott vak prostituálthoz jár a legteljesebb titokban, Strausst négy évvel késÅ‘bb keresi meg a nÅ‘ a törvénytelen fiúval. Miközben a király házasodik. Miközben a fogorvosnak gyereke született. Strauss tartja a titkot, a feleség rá irányuló gyanúját sem oszlatja el. A politikai botrány elmarad, a magánéleti nem, de a könyv végére lesz ellenszere. A történeti narrációban van egy mozgásban levÅ‘ elem, amit a királyi család épségét veszélyeztetÅ‘ ismeretlen történet lecserélhet. És nekem ez az elem volt kérdéses. Mi helyett áll, ha korábban nem tudtunk róla?

A kötet a kortárs román történetírás két nagy vonulatához is kapcsolódik. Egyrészt a Boia-féle történeti mítoszkutatáshoz (amirÅ‘l mondanom sem kell, mennyire sikerágazat), másrészt meg az I. Károly körüli egyre bÅ‘vülÅ‘ és egyre professzionálisabb forrásközlésekhez. A történeti mítoszkutatáshoz azáltal, hogy a kortárs román nemzettudat legakutabb problémáját, az idegenhez való viszonyt, illetve a franciaszimpátia és németellenesség megnyilvánulásának kérdését veti fel. I. Károly és Herr Strauss Bukarestbe érkezése kultúrsokk a javából, a kulturális különbségek szisztematikus rendszerével. A német uralkodó a felgyorsuló idÅ‘t telepíti a román fÅ‘városba: individualizmust a kollektivista kultúrába, magas kontextusú kommunikációt az alacsony kontextusú helyére, teljesítményorientált mentalitást, hosszú távú orientációt: polikróm kultúrát cserél monokrómra. A fejedelem terminusaival: „ez a szerencsétlen ország, mely a legszigorúbb elnyomásban élt, a despota kormányzásról minden átmenet nélkül tért át a legmodernebb alkotmányra, olyan alkotmányra, amilyen egyetlen népnek sincs Európában. Eddigi tapasztalataim alapján e folyamatot a legnagyobb csapásnak tartom arra való tekintettel, hogy a románok nem dicsekedhetnek az ehhez szükséges erények birtoklásával.”3 A fogorvos terminusaival: „Volt néhány kliense, hűségesek és idÅ‘szakosak is, de már az elsÅ‘ perctÅ‘l felfogta, hogy valamiféle helyi rigolya folytán az embereket nem zavarta, hogy nincs foguk. Nem tisztították a szájukat, ettek, ahogy tudtak, siettek megszabadulni romlott fogaiktól. Kihúzták saját maguknak, cujkába, pisztácialikÅ‘rbe, rozspálinkába, konyakba áztatták fájdalmukat, vagy elmentek a nagy vésÅ‘s és fogós borbélyokhoz, akik fogászoknak nevezték magukat.”4 Ebben az összefüggésben a regény a modernizáció és akklimatizáció, a hibrid bukaresti kultúra, a modern várostervezés, a konfrontálódó nemzet- és identitástudatok, az – éppen egy idegen uralkodó általi – országépítés könyve. Hogy ennek az országépítésnek mi a helye és kontextusa a mai román kultúrában.

A forrásközlésekben és az I. Károlyhoz kapcsolódó hivatásos történeti narrációkban kereshetÅ‘ vissza az a mozgó elem, amit a regény eseményei a törvénytelen Hohenzollern-Sigma-ringen-sarj szüzséjével helyettesítenek. I. Károly uralkodása forrásadottság szempontjából az egyik legizgalmasabb korszaka a román történelemnek, az uralkodó ugyanis poroszos rendszerességgel vezet naplót,5 ennek memoárrá szerkesztett változatának kiadása uralkodásával egyidÅ‘s,6 s igen izgalmas szerzÅ‘ségi kérdések merültek fel a szöveggel kapcsolatban, a történeti monográfiákon túl két korabeli irodalmi igényű feldolgozása is van,7 mindkettÅ‘ szemtanútól. A Cuza és az I. Ferdinánd és II. Károly körüli magánéleti botrányok között ezekben a szövegekben az egyik legnagyobb tét a király erkölcsösségének kérdése, illetve az utód nélkül maradt királyi párral kapcsolatos mondén pletykák elutasítása vagy szítása. S bár a történész nem látja megalapozottnak a még házasulatlan király szerelmi viszonyaira vonatkozó spekulációkat,8 a terepet lehetetlen nem belakni. Florian a vak prostituált gyerekének történetét illesztette ide: a logika a fejedelemnek való feltétlen engedelmességgé, a feudális típusú lojalitásé. A modernizáció mellett, annak kiegészítÅ‘-történeteként. Bogarásztam is kicsit a szövegkiadásokban, honnan az anekdoták, honnan a kisember-történet negatívjában megrajzolt uralkodói életút elemei, mi a fontos ebbÅ‘l Floriannak, hogyan szelektál. De ez már filológia. Elég annyi, hogy Bukarest Bucuresci-nek szerepel, a királynÅ‘ Elisabeta helyett Elisabeth-nek, ahogyan I. Károly is nevezte naplójában. A forráskiadó Docea a naplóban ezeket átjavította a mai, egyezményes használatra hivatkozva.9 Melyik részrÅ‘l mit jelent a forráshűség és a forrásmódosítás gesztusa?

Szövegnek is szép. Sok apró mentalitástörténeti, a fogyasztás kultúrtörténetével, Bukarest történeti arculatával kapcsolatos részlettel. És a macskaszerelmet még nem is említettem.

A kötet CIP-leírásához lapozok. A kiadó székhelye Jászvásáron a Carol I., Bukarestben az I. C. Brătianu (akit a regény utolsó fejezetében neveznek ki miniszterelnökké) sugárúton. Igen, minden innen indult. 1866-ban.

*Polirom Kiadó, IaÅŸi, 2008.

 

JEGYZETEK

1. http://www.supliment.polirom.ro/article.aspx?article=1125

2. Uo. A cikk végén Lucian Dan Teodorovici és Simona Kessler véleménye a kötetrÅ‘l. Kesslert G. Liiceanu nevezte a szerzÅ‘i jogok román királynÅ‘jének, amikor 2006-ban a Capital toplistáján a 99 helyre került a száz legsikeresebb román nÅ‘ között. http://www.phg.ro/stiri/Cultura/Simona_Kessler_ Ma_salveaza_umorul_-s42599.html

3. …această nenorocită Å£ară, care a trăit întotdeauna în cea mai aspră supunere, a trecut fără nici o transiÅ£iune dela un Guvern despotic la constituÅ£iunea cea mai liberală, o constituÅ£iune precum nu are nici un popor din Europa. Eu consider aceasta, după experienÅ£a Mea, ca o pacoste cu atît mai mare cu cît românii nu se pot măguli că posedă virtuÅ£ile neapărat trebuitoare... (203.) Ford. tÅ‘lem.

4. Avea cîÅ£iva clienÅ£i, unii statornici, alÅ£ii întîmplători, dar înÅ£elese de la bun început că acolo, ca un nărav al locului, oamenilor nu le păsa dacă sînt ÅŸtirbi. Nu-ÅŸi curăţau gurile, mîncau cum puteau, se grăbeau să scape de dinÅ£ii stricaÅ£i. Åži-i scoteau singuri, înmuiaÅ£i în Å£uică, mastică, secărică ÅŸi rachiu, sau mergeau la bărbierii cu dălÅ£i ÅŸi cleÅŸti mari, care îÅŸi ziceau măcelari. (79.) Ford. tÅ‘lem.

5. A napló kiadása furcsa mód csak nemrég kezdÅ‘dött el: Jurnal. Carol I. al României. Vol. I. 1881–1887. (S. a. r. és ford. Vasile Docea) Polirom Kiadó, IaÅŸi, 2007. A kiadás elÅ‘szavában Docea kitér a késÅ‘i kiadás okaira.

6. Az elsÅ‘ teljes román kiadás adatait adom meg: Memoriile regelui Carol I. al României. De un martor ocular. I-XVII. Editura ziarului Universul. Buk., 1909–1912. Az alcímben említett szemtanú identitása kérdéses, Docea szerint Mite KremnitzrÅ‘l lehet szó, aki Eminescuval való kapcsolata révén is része a román irodalom történetének.

7. Mite Kremnitz: König Karl von Rumänien. Ein Lebensbild. Schles. Verl.-Anst,, Breslau, 1904.; Paul Lindenberg: König Karl von Rumänien. Ferd. Dümmler’s Verlagsbuchhandlung, Berlin, 1906. Román fordítása: Paul Lindenberg: Regele Carol I al României. (Ford. Ion Nastasia) Humanitas Kiadó, Buk., 2003.

8. Jurnal… i. m. 21.

9. Uo. 30.




+ betűméret | - betűméret