Június 2007
Közigazgatás, reform


  Bevezető
  

  Egy utca hossza; Egy furcsa nap (versek)
  Papp Attila Zsolt

  A visszavonható ténylegesség
  Bakk Miklós

  Igazgatás – közigazgatás – bürokrácia
  Cziprián K. Loránd–Deme Cecília

  Decentralizáció és dekoncentráció
  Butyka Loránd

  A közszolgálati rendszerek összehasonlító elemzése
  Deme Cecília

  A politikai korrupció természetrajza
  Gulyás Gyula

  Napjaink romániai köztisztviselői
  Szőcs Levente

  Helyi önkormányzatok, civil szervezetek és magánvállalkozások
  Jenei György–Kuti Éva–Horváth Ágnes

  A pénzlépő kislány (próza)
  Váradi Nagy Pál

  Szociális partnerség Székelyudvarhelyen
  Balogh Márton

  Romániai magyar nyelvű közigazgatás és közigazgatási nyelvhasználat
  Kozma Csaba


EURÓPAI NAPLÓ
  Mindennapos népszavazás
  Zirkuli Péter


TOLL
  Határtalan irodalom
  Sárközi Mátyás

  Dsida Jenő, a nyelvvédő
  Cseke Péter

  Móser Zoltán erdélyi fényképei elé
  Tánczos Vilmos

  Szebeni kanálisfedők
  Győrffy Gábor

  Igazgatnak, közigazgatnak
  Kalinovszky Dezső


TÁJOLÓ
  Gondolatok a dulaizmus kori székelyföldi arányosítás és kivándorlás témakörében
  Varga Sándor


HISTÓRIA
  Az 1848-as forradalom és a kolozsvári sportélet kapcsolatai
  Killyéni András


VILÁGABLAK
  Centralizáció és decentralizáció az Európai Unióban
  Vasile Prahovean

  Kisebbségi sajtó Európában
  Székely Kriszta


MŰ ÉS VILÁGA
  Irodalom, kultusz, társadalmi nyilvánosság
  Lakner Lajos


KÖZELKÉP
  Személyi állomány és szervezeti kultúra a székelyföldi önkormányzatokban
  Cziprián K. Loránd–Kozma Csaba

  Önkormányzatok és politika
  Hornung Ferenc–Szabó Ferenc

  Cigány-kérdés alulnézetből
  Wilhelm Sándor


TÉKA
  A csoda fogságában
  Demény Péter

  Tan–nyelv–politika
  Benő Attila

  Kegyetlen, szép magyar sors
  Ráduly Zoltán

  A történetek és azok vége
  Péter Árpád

  A helytállás enciklopédiája
  Győrffy Gábor

  A Korunk könyvajánlata
  


TALLÓ
  Geert Bouckaert A teljesítményelvű közigazgatásról
  Deme Cecília



  ABSTRACTS
  

  Számunk szerzői
  

Papp Attila Zsolt

Egy utca hossza; Egy furcsa nap (versek)

 

 

Egy utca hossza

 

Nem indulhatok arra,

pusztán mert arra jó

– vonul egy tankhadosztály.

Amott egy tankhajó

 

dekkol a kikötőben.

Bevéve már a város,

megszállva már az utca.

És minden oly lakályos!

 

Indulni kéne végre

– de hol az indulat?

Egy tankhajóval jöttem,

elvisz egy gyorsvonat.

 

Végig kéne menni

azon az utcán végre.

Vigyáz a parti őrség,

a víz a partot érte.

 

S ha eljönnének érte

– mert érte jönni jó –,

a megszálló e tájban

lehetne új lakó.

 

Lehetne bennszülött is,

a helynek bölcs tudója.

Ismerne minden titkot,

midőn az utcát rója.

 

Kimérné minden léptét.

Tudná az új lakó:

a táv az A-tól B-ig

sehogy sem osztható.

 

Micsoda paradoxon:

léptére nincsen lépték.

Alant, a mélyben várnak,

akik az utcát védték.

 

Számára ez a város,

a ház, az utca: díszlet.

Valami összerakta

mindazt, mi összeillett,

 

de külön léte nincsen,

és nincs részekre osztva.

Egy mérhetetlen mérték,

ez most egy utca hossza.

 

Az elsüllyedt terekben

számolnak, élnek nagyban.

Amit a föld felett látsz,

már teljesen lakatlan.

 

 

Egy furcsa nap

Valaki jön, valaki vár ma itt,

e lap mögül is ferdén rám tekint:

 

e helyen aki más helyekre vár,

hol más időkben jönne télre nyár

 

vagy nyárra tél talán, tavaszra ősz,

és elhullott levélen kergetőz’

 

két senki szív, két satnya, senki test

– hát itt találna majd, ki megkeres

 

egy nyári-őszi semmi délelőtt.

A föld alatti léptek jelzik őt,

 

ki arra jár, hol testesülni bír.

Egy furcsa nap bizony. Levél, papír.