Május 2007 Etűdök etikára |
Bevezető A fogadás kacsazsírja; Szinte visszhang; ...(versek) Kenéz Ferenc Szakmai kompetencia és etika Ungvári Zrínyi Imre Darwini etika a 20. században Szántó Veronika A fejlődés etikájáról Boda Zsolt Felelősség és döntés Zsolnai László Ha nem jövök; Így múlt a nyár el; Így nyúlunk mind ki (versek) Muszka Sándor A diagnózis közlésének erkölcsi vonatkozásai Gheorghe Popa Az abortusz etikája Mihaela Frunză A számítógép közvetítette kommunikáció etikája Mester Béla Termékeny közlegelők – zárt magánbirtokok Fekete László Séta nosztalgiában Bögözi Kádár János Vonatállomás; Felébredek; Alkohol; ... (Generátor – versek) Fülöp Orsolya Toll Bretter György sírjánál Angi István Akinek régi korokból súgnak Csapody Miklós História Parádi Ferenc felvételei a Házsongárdi temető, Baca, Dés, Körösfő és Szék síremlékeiről Kiss András Világablak A környezettudatosság mint erkölcsi kérdés Balog Adalbert Mű és világa A vágy rítusai Bíró Béla Közelkép Lehet-e az etika „alkalmazott”? Veress Károly Egy illúzió múltja Sárkány Péter Téka „Magammal viszem a végtelent is és a dallamot” (Átfogó) Bogdán László A hiány és a teste (Láthatatlan Kollégium) Bucur Tünde Csilla Hiába a nyelv… (Láthatatlan Kollégium) Bakk Ágnes Lélek-létlehetőségek Király V. István A Korunk könyvajánlata Talló A demokratikus stabilitás kellékei Ferencz Enikő Ember az édenen innen és túl Veress Boglárka Abstracts Számunk szerzői | Veress Boglárka Ember az édenen innen és túl A Photo Magazine ez évi első száma az emberi testről üzen: arcok, végtagok, mozdulatok, izmok, testhelyzetek, mindezek rólunk szólnak, hozzánk tartoznak. Fény, árnyék, színek, formák, pillanatok: körülvesznek, bennünk vannak, egyedivé varázsolnak. Kül- és belföldi művészek, valamint amatőrök munkáinak tükrében figyelhetjük az ember és az őt körülvevő világ közötti kapcsolatok sokszínűségét. Arno Rafael Minkkinen finn fotóművész alkotásaira hívnám fel elsősorban a figyelmet. Az emberi test vizsgálatának szentelt majdnem négy évtized alatt sajátos, különleges „módszert” dolgozott ki ennek megmutatására. Képein az ember egyet jelent a természettel. A föld, a víz és a levegő az ember alkotóelemei. Ettől lesz a kinyújtott végtag fatörzs vagy éppen madárláb, a hát hegyek közt mélyedő völgy, a kiáltás hangereje és tartalma látható. Ramona Novicov műkritkus szerint Minkkinen fotóin az emberi testet azon természetbe ágyazva szemlélhetjük, amelybe mindig is beletartozott. Ettől annyira szoros a kapcsolat a kettő között. A művész fotói statikusak. Mégis sok esetben úgy tűnik, mintha mozognának. Ez a jelenség a bennük felhalmozódó formai feszültségek sokaságából fakadhat. A mozdulatlanul, feszesen kinyújtott lábak és karok, a víz felszínén kifeszített test mind élettel, lélekkel telített elemek. A testrészeken szerteágazó redők, ráncok, vérerek, mélyedések, domborulatok megfelelő kihangsúlyozásával, az ezekkel való játék tudásával a mozdulatlanság mozgásnak, az élettelen élőnek tűnhet. Minkkinen ezen lehetőségek Szintén a természet és ember harmóniáját vetíti fotópapírra Szergej Buslenko ukrán származású művész. Fotóit közvetlenül a vízfelszín alatt vagy a víz felszínével egy vonalban hozza létre a női test szépségét hangsúlyozva. A vele készült interjúban elmondja: azért választotta a víz alatti fotózást, mert a vizen átszüremlő fénysugarak varázslatos, játékos megvilágítást jelentenek a test számára. Ettől az sokkal sejtelmesebbé, bűvösebbé válik. Igyekszik oly módon beállítani modelljeit, hogy úgy tűnjön, otthonosan mozognak a víz alatti világban, ezzel is hangsúlyozva a természet és ember közötti ősi kapcsolatot. Képeit – talán a színek és fények játékának köszönhetően – mozgás, hullámzás jellemzi. Ez a lapszám az embernek a természet édeni öleléséből való kiszakadottságát is megmutatja. Ştefan Tuchilă bukaresti fotós munkáin az épületek kapnak főszerepet. Az ő világában az emberek rohanó, időhiányban szenvedő teremtmények, akiknek nincs idejük pózolni. Ezért képein az alakok mozgásban vannak, homályosan vagy elmosódottan megjelenítettek, leginkább a hátuk mögött vagy melletük emelkedő, mozdulatlan épületek jutnak főszerephez. A szemlélő úgy érezheti, biztos pontot csupán egy-egy épület jelent. Mivel a fiatal fotós építészeti tanulmányokat is folytat, elsősorban az egyes épületelemek kihangsúlyozásával foglalkozik. Igencsak kedveli a különböző, vízszintesen vagy függőlegesen párhuzamos, egyenes vonalak előtérbe állítását. Ezzel növeli képei hidegségét, komorságát, szigorúságát, így még inkább rávilágítva harmóniamentes világunk korlátaira. Marco Tenaglia olasz modellfotós a lélekvesztett, áruba bocsátott női testet jeleníti meg. Fotómodelljei természetellenes szépségét ideálként állítja elénk. Olyan ideálokat kreál, melyek pontosan ürességük miatt utánozhatatlanok. Testhelyzetek, smink, testfestés, ruhák, kiegészítők, dekorációk: a lesüllyedt világ kellékei, melyben a gondolkodás, természetesség, az érzelmek nem jutnak szerephez. Semmitmondó tekintetek merednek ránk. Színhasználata sekélyes, leginkább a fekete-fehér fotózásra, a fényre és az árnyékolásra fektet hangsúlyt. Mindezek monotonitást, mondhatni robotszerűséget kölcsönöznek képeinek. A fotóművészeti folyóirat január-februári összevont számát lapozgatva egymással ellentétben álló világokat láthatunk, melyek nem |