December 1997
Látványaink logikája

Lászlóffy Csaba

Határ Győző Cage Csendjére hivatkozik (vers)

 

Volt idő, amikor még lehetett,

ehetett volna (!) - mondja a nyolcvanhárom

esztendős „nagyöreg” Londonból hazatérve.

„Felejtsd el, hol vagy!” (Ahonnan jössz,

azt nem lehet elfelejteni.) Szigetországból

jöttél koszmodern szigetecskére: szív és méreg

hatol vitriolként beléd, emlékeidtől el-

szigetelő, elszakító - most, midőn a poszt-

modorern süllyedőben. Törik az árboc,

rég lesodródtak a fedélzetről a szellem

vándormadarai. Hol a hajóskapitány, művész

urak, akinek privilégiuma meghalni? —

 

Csak a mélység, kifeszített kötélbe, vitorla-

rúdba kapaszkodó király bolondjai - feltéve, ha

ezt az elkötelezett szerepet elfogadtátok.

Minél kötetlenebbül csináljátok (ma ez a

sikk), annál inkább kötöznivaló bolondokká

váltok. Csak álltok. Vártok. Lejárnak a váltók,

kimentek divatból a szaltók. Semmi kockázat.

Mortadella!* Minden a hangzás (méghogy: mortalé?

ha-ha-ha—) A bölcsesség egy bármikor kipuk-

kasztható gömböc, az élet egy repülő cukrozott

hurka. „Ha Önök közül bárki meg akar érkezni valahová”?**

A dolgok ésszerűségének hajszolása szemben áll a

kimeríthetetlen csenddel — az örök bölcsességgel.

Olyan ez, akár a nonzene. Ne akard a világot a

saját füledbe képzelni s az objektív igazság

mércéjeként feltüntetni hallásodat. A csend-aktus

kizár minden tapasztalati korlátozást.

 

Volt idő, amikor még lehetett - ez némi

habozásra ad okot. elég, ha odafigyelsz

- a ganérakás-világ hátha beadja a derekát

még a post mortem licitáció előtt. Így is, úgy is

kiderül, hogy a szájjártatás mögött semmiféle

valóság nem létezett. Önmagunkban hordozzuk

otthonunkat, ezért vagyunk képesek (a pillanatok

leégett viaszszárnya nélkül is) repülni.

 

A többi fatális üresség: posztmodern!

Ez a véres kemény és szívtelen.***

Úgy kell nekik! Csatangoljanak, amíg bírja

a lábuk. A pesti aszfalt még többet kibír.

 

 

* májashurka

** John Cage

*** Sinka István „szíves közlése”