Lászlóffy Csaba Határ Győző Cage Csendjére hivatkozik (vers)
Volt idő, amikor még lehetett,
ehetett volna (!) - mondja a nyolcvanhárom
esztendős „nagyöreg” Londonból hazatérve.
„Felejtsd el, hol vagy!” (Ahonnan jössz,
azt nem lehet elfelejteni.) Szigetországból
jöttél koszmodern szigetecskére: szív és méreg
hatol vitriolként beléd, emlékeidtől el-
szigetelő, elszakító - most, midőn a poszt-
modorern süllyedőben. Törik az árboc,
rég lesodródtak a fedélzetről a szellem
vándormadarai. Hol a hajóskapitány, művész
urak, akinek privilégiuma meghalni? —
Csak a mélység, kifeszített kötélbe, vitorla-
rúdba kapaszkodó király bolondjai - feltéve, ha
ezt az elkötelezett szerepet elfogadtátok.
Minél kötetlenebbül csináljátok (ma ez a
sikk), annál inkább kötöznivaló bolondokká
váltok. Csak álltok. Vártok. Lejárnak a váltók,
kimentek divatból a szaltók. Semmi kockázat.
Mortadella!*
ha-ha-ha—) A bölcsesség egy bármikor kipuk-
kasztható gömböc, az élet egy repülő cukrozott
hurka. „Ha Önök közül bárki meg akar érkezni valahová”?**
A dolgok ésszerűségének hajszolása szemben áll a
kimeríthetetlen csenddel — az örök bölcsességgel.
Olyan ez, akár a nonzene. Ne akard a világot a
saját füledbe képzelni s az objektív igazság
mércéjeként feltüntetni hallásodat. A csend-aktus
kizár
Volt idő, amikor még lehetett - ez némi
habozásra ad okot. elég, ha odafigyelsz
- a ganérakás-világ hátha beadja a derekát
még a post mortem licitáció előtt. Így is, úgy is
kiderül, hogy a szájjártatás mögött semmiféle
valóság nem létezett. Önmagunkban hordozzuk
otthonunkat, ezért vagyunk képesek (a pillanatok
leégett viaszszárnya nélkül is) repülni.
A többi fatális üresség: posztmodern!
Ez a véres kemény és szívtelen.***
Úgy kell nekik! Csatangoljanak, amíg bírja
a lábuk. A pesti aszfalt még többet kibír.
* májashurka
** John Cage
*** Sinka István „szíves közlése”