November 1997
Írás és vállalkozás

Farkasné Imreh Mária

A vállalkozói etika dilemmái

Deák Ferenc mondotta: „A szorgalomnak két hatalmas régiója van: szabadság és tulajdon. Két hatalmas ösztön ád a polgárnak erőt és lelkesedést a hon védelmében, s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet a honához és törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon.

Mily vitathatatlanoknak tűnnek e mondatok, mégis amikor a saját átmeneti gazdaságban vergődő vállalkozói státusunkra próbáljuk átvetíteni a szabadság és tulajdon fogalmát, egyszeriben minden bonyolulttá válik. Ha e fogalmakat a közgazdaságtan, valamint a gazdaságpszichológia követelményeivel összevetjük, és még mellérendeljük a vallásetika követelményrendszerét is, oly bonyolult labirintusba keveredünk, amelytől legszívesebben távol tartanánk magunkat.

Próbáljunk mégis megépíteni legalább néhány biztosabbnak tűnő pillért a vállalkozás és etika témakörében. Most, amikor a vállalkozói etika létjogosultságát is megkérdőjelezik egyesek. Teszik ezt nyíltan vagy burkoltan, közgazdász körökben sok helyen a nagyvilágban. Egyesek Adam Smith nevére hivatkoznak, azt a tévhitet keltve, hogy ő száműzte volna az erkölcsöt a közgazdaságtanból. Még az angol irodalomba is bekerült az író-közgazdász Stephen Leacock gúnyverse:

Ádám, Ádám, Smith Ádám,

Hallgasd, miről szól fámám!

Hogy te mondtad

Osztályodnak,

Csak önzés, mi hasznot hozhat,

 

Ördögi tan volt ez ám,

Bizony, bizony, Smith Ádám!

Nem szükséges Adam Smith védelmére kelnünk, hisz ezt megtette már Amartya Sen, a Harvard Egyetem professzora, hangsúlyozva az üzleti etika jelentős szerepét a gazdaság megszervezésében, a termelés és elosztás lebonyolításában. Véleménye szerint a motivációs minták jelentősége a gazdaság működésében legalább akkora, mint a tiszta profit maximalizálására való törekvés. Ellhető, hogy kisebbségi létünkben milyen felelősségteljes szerep hárul a köztudatot alakító politikusainkra és a média képviselőire a motivációs rendszerek kiépítésében, népszerűsítésében.

Szóljunk először néhány fogalomról: a) gazdasági rendszerek és etika; b) piac és az állami beavatkozás; c) gazdasági hatékonyság és az elosztás igazságossága.

Minden egyes társadalmi-gazdasági rendszer olyan feltételek mellett működik, amelyekben elválaszthatatlanul összefonódnak a javak termeléséről és elosztásáról szóló döntések. Létezik egy preferenciafüggvény, amelyben a társadalmi igazságosságot is figyelembe kell venni a termelés vagy profitmaximalizálás mellett. Erre példa az adórendszer mint jövedelemszabályozó.

Jogi eszközökkel vagy a parlamentáris demokrácia szabályozásával kell törekedni arra, hogy morálisan elfogadhatatlan módszerek alkalmazásával ne születhessen hatékony eredmény, gyarapodás, siker (lásd kábítószer-forgalmazásból született jövedelem).

A felelősségtudattal rendelkező egyének elméleti síkon feltétel nélkül elfogadják azt, hogy az etikai dimenziónak jelentős szerepe van a gazdasági rendszer szerveződésében. A gazdasági realitás mezején viszont a piaci mechanizmus feloldhatatlan feszültségeket teremt. Az emberek az egyenlő jogok élvezete mellett is egyenlőtlen vagyoni helyzetűek. A hatékonyság és a méltányosság úgyszintén nincs összhangban.

A piacra való hagyatkozás nem csökkenti a morális követelmények szükségességét. A racionális a verseny, ez magasabb szinten önmagában is erkölcsi megfontolásokat testesít meg. A kompetitív gazdaság célja, a Pareto-optimum lényegében morális cél is, mivel eszerint bárki egyéni jóléte nem biztosítható mások jólétének kárára. Ez az elv végeredményben sok hagyományos koncepcióval is harmonizál.

Vajon a versenyző piacgazdaság nem képes etikus kooperációra? Bizonyára igen. Kérdés, hogy milyen veszélyt rejtenek a világgazdaságban napjainkban megjelenő vállalati szövetségek, a globális oligopóliumok, melyeket a piaci dominancia jellemez. Például a Kodak, Fuji, Agfa-Gaewert és Konika a világpiac 90%-át uralja.

A gazdasági valóságot nem lehet azonban leszűkíteni. A gazdasági etikát is legalább két különböző alapállásból kell vizsgálnunk: egyfelől a jóléti társadalmak szempontjából, másfelől pedig az átmeneti gazdaságokéból. Bátorkodunk az utóbbi szemszögből levonni azt a következtetést, hogy szükség van az állami beavatkozásra azokban a helyzetekben, amikor a piac kudarcot vall. A beavatkozás a hatékonyság és a méltányosság jegyében történhet, amikor sem az információ, sem pedig a piacok nem tökéletesek.

Szóljunk továbbá az emberi tényezőről. Vessünk egy pillantást a gazdaságpszichológia mezejére is, hiszen a gazdasági magatartást, az emberek viselkedését eszmékkel, elméletekkel is befolyásolhatjuk. “Az ember számára szükségletté válik egy olyan tevékenység, amely akadályok ellenére is eléri céljait, tabuk ellenére is megszerezve hozzájuk az eszközöket.”4 De melyek is a mai ember céljai? Meglepő következtetéseket von le Kopp Mária és Andorka Rudolf az ELTE tanári klubjában tartott idei vitaesten, amelyen arra keresték a választ: „Miért beteg a magyar társadalom?” Szociológiai, statisztikai felméréseik szerint az értékrend felborulására jellemző, hogy társadalmi rétegek szerinti különbség nélkül, kortól és végzettségtől függetlenül, a „ház, autó, nyaraló” léte vagy nemléte teszi boldoggá vagy boldogtalanná az embereket, kergeti lelki válságba őket, amely végső soron a magas halandóság egyik okozójának is tűnik.

Bár sokszor felelős tényezők figyelmen kívül hagyják, mégis egyértelmű, hogy a gazdasági élet legfontosabb tényezője az ember, aki napjainkban súlyos válságba keveredett a kizárólagossá vált teljesítménymotiváció miatt. Bár az emberi magatartást az önérdek vezérli, megfelelő intézményrendszerrel ezt is a társadalmi optimum elérésének szolgálatába lehet állítani. Az egyéni érdek túlhangsúlyozása is csapdákat rejteget, gazdasági és szociális katasztrófához vezethet. A bizalmatlanság, az elidegenedés, az értékrend felborulása a társadalom és az egyén számára egyaránt ártalmas. A gyakorlatban túlsúlyban van az a vélemény, mely szerint ha itt valaki valamire akar jutni, akkora normákat át kell hágnia.

Peter Hammond professzor megpróbálta egy mondatban összefoglalni véleményét arról, hogy mire lenne szükség egy etikailag elfogadható gazdasági rendszer kialakításához: „Szervezzük meg a termelést ésszerű hatékonysággal olyan lépésekkel, mint a tisztességes verseny ösztönzése és a piaci erők használatának támogatása a világgazdaság kínálati oldalának esetében, de okvetlenül lépjünk közbe megfontoltan a piacok keresleti oldalánál avégett, hogy a létrejövő javak, szolgáltatások és munkalehetőségek elosztása a lehető legigazságosabban valósuljon meg, miközben ne feledkezzünk meg az ösztönök megőrzésének alapvető szükségességéről, azért, hogy ezeket az embereket, vállalatokat és más szervezeteket a kívánatos eredmény létrehozására, valamint a hasznos tapasztalatok megszerzésére és kiaknázására serkentsék.”6

 

JEGYZETEK

1.     The Ethics in Global Economy cíkonferencián elhangzott előadás Council for Ethics in Economics. 1992. március 25—27.

2.  Amartya Sen: Van-e az üzleti élet etikájának gazdasági jelentősége? Közgazdasági Szemle. 1993. február. 101—109.

 

3.  Vissi Ferenc: Stratégiai szövetségek, globális monopóliumok. Közgazdasági Szemle. 1995. november. 1052—1065. — Tari Ernő: Vállalati stratégia-szövetségek. Közgazdasági Szemle. 1996. április. 363—380.

4.  Garai László: „...kis pénz kis foci?” Magyar Közgazdasági Társaság. Bp., 199.

5.  Magyar Napló. 1997. 7—8. 52—57.

6.  A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei. Nemzetközi tanácskozás a Vatikánban. Vatikánváros, 1992. Bp., 1993. Egyházfórum. Teológia és társadalom.