Április 1997
Egyetem Kolozsvárt

Antal Árpád közlése

Dokumentumok a Bolyai Tudományegyetem első éveiből

Az alábbiakban hat ismeretlen vagy alig hozzáférhető szöveget adunk közre 1946—47-ből, amelyek fontos információkkal szolgálnak az intézmény küzdelmes történetére vonatkozóan. Ma már sokak számára ismeretes, hogy 1945 és 1946 fordulóján az egyetem helyzete igen válságosra fordult, a romániai magyar társadalom azonnali és hatékony anyagi támogatásán fordult meg, hogy az intézmény kezdhet-e iskolai évet 1946 februárjában. A nyomban megindított országos gyűjtőakció sikerében elhatározó szerepük volt a történelmi egyházak vezetőinek, akik főpásztori üzeneteikkel híveiket felsorakoztatták az egyetem ügye mellé. Vásárhelyi János református püspök 1946. január 12-én kelt és azonnal szétküldött körrendelete még annak idején megjelent nyomtatásban is (Református Szemle 1946. 1. sz. 4.), ezért ennek újraközlését mellőzhetőnek véljük. Közöljük viszont Márton Áron római katolikus püspök körlevelét (2. sz. dok.), melynek egy ritka példányát hosszas nyomozás után a kolozsmonostori róm. kat. plébánia levéltárában találtuk meg (596. sz., nyomtatott szöveg röplapon). Ezzel párhuzamosan közlésre érdemesnek véljük dr. Kiss Elek körlevelét (2. sz. dok.); ő pár nappal Józan Miklós püspök halála után, egyelőre még unitárius egyházi főjegyzőként fordul papjaihoz. — Minthogy az olvasó számára nehezen hozzáférhető, 1947-ből újraközlendőnek véljük az állítólag Teleki Gézához írt levél szövegét (3. sz. dok.; fakszimiléjél. Világosság 1947. aug. 4.), melynek hamisítvány voltáról az olvasó négy évtized múltán, Balogh Edgár Férfimunka. Emlékirat 19451955. (Bp. 1986) c. munkájából szerezhetett tudomást. A szerző szerint a hasonmás szöveget Aszódi János vezető pártfunkcionáriustól kapta. „Lelkiismeretembe vág az is — írja Balogh Edgár —, hogy nem sokkal a Telekinek szánt levél közzététele után Takács Lajos közölte velem: a szóban forgó levél „eredeti-je hamisítvány.” (224.) Közöljük továbbá Márton Áron püspöknek, a megtámadott György Lajos egyetemi tanár és rektorhelyettes védelmében, a közoktatásügyi miniszterhez küldött levelét (magyar fordításban, 4. sz. dok.), valamint a püspöki levél mellékletét, György Lajosnak a képtelen rágalmakat semmibe foszlató nyilatkozatát (5. sz. dok.; magyarra fordítva a közreadótól). Végül ugyanez ügy folyományaként közöljük Márton Áron püspöknek papjaihoz intézett körlevelét (6. sz. dok.), melyben a Magyar Népi Szövetségből való kilépésre szólítja fel őket. A kézi litográfián sokszorosított körlevél példányait az államvédelmiek sikeresen kiemelték a püspöki és plébániai levéltárakból, végre egy példányát ezúttal is (akárcsak az 1. sz. dok. esetében) a kolozsmonostori plébánia levéltárában sikerült megtalálnunk, Ft. Kádár István plébános úrnak köszönhetően. Dr. Kiss Elek körleveléhez Andrási György egyházi tanácsos úr segített hozzá.

Antal Árpád


1. sz. dokumentum

8—1946. szám.

A kolozsvári magyar egyetem támogatása

A kolozsvári magyar Bolyai Tudományegyetem tanácsának segélyt kérő felhívását mellékelten valamennyi plébánia hivatalnak megküldöm, és ezzel kapcsolatban a következőket rendelem el.

1.  Alábbi főpásztori ajánlásommal együtt az egyetemi tanács felhívása folyó évi január hó 27-én vagy a legközelebbi vasárnapon valamennyi plébániai templomban a szentbeszéd után felolvasandó.

2.     Minden egyházközségünk indítsa meg haladéktalanul a gyűjtést az Egyetem segélyezésére. Ennek sikere érdekében tartson minden egyházközségi tanács rendkívüli gyűlést, amelyre a hívek is meghívhatók. Ezen gyűlésen foglaljon az egyházközség ünnepélyesen állást a Bolyai Tudományegyetem megsegítése mellett. A gyűlés ünnepélyes határozata jegyzőkönyvre veendő, és a jegyzőkönyv hiteles másolatának egyik példánya az utókor számára való megőrzés végett, a megfelelően kitöltött gyűjtőívvel együtt minél előbb, de legkésőbb folyó évi február hó 20-ig, lehetőleg futárpostával megküldendő közvetlenül a „Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Segélybizottsága” címére: Cluj—Kolozsvár, Bástya u. 15. A jegyzőkönyv másolatának másik példánya levéltáram részére hozzám küldendő be.

3.     Nyomatékosan kérem T.[isztelendő] Papjaimat, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a gyűjtési mozgalom sikere érdekében.

Krisztusban szeretett Híveim!

Erdélyi népünknek és egyházmegyénknek ma fontos érdeke, hogy a magyar előadási nyelvű romániai állami egyetem folytathassa működését. Ennek biztosítására Kolozsvárt megalakult a Bolyai Tudományegyetem Segélybizottsága, amely a mai napon Erdély-szerte mindenütt megindítja gyűjtési mozgalmát, és mindnyájunk támogatását kéri.

Népünk magasabb művelődésének szükségességét átérezve, Egyetemünket szeretett Híveim áldozatra kész segítségébe ajánlom. Adjon minden egyházközségünk, katolikus intézményünk, családunk és hívünk tehetségéhez képest az Egyetemnek. Nemcsak jót teszük ezzel és ifjaink magasabb kiképzését tesszük lehetővé, hanem önmagunkról, jövőnkről is előrelátóan gondoskodunk!

Bizalommal remélem, hogy Híveim megértik Főpásztoruk szándékát, és az Egyetemünkért meginduló mozgalom nem marad sikertelen. Ezen reménységben minden jóindulatú Hívemnek szeretettel küldöm főpásztori áldásomat.

Alba-Iulia—Gyulafehérvár, 1946. január 12-én.

Márton Áron püspök


2.   sz. dokumentum

Sz. 37/1946

E.[gyházi] K.[épviselő] T.[anács]

Körlevél valamennyi Esperes és Lelkész A[tya]fiaihoz a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem segélyezése tárgyában

A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Tanácsától az ide másolatban csatolt megkeresést kaptuk. Utasítom Tisztelendőségedet, hogy január 27-én, az istentisztelet keretében az egyetem felhívását teljes egészében olvassa fel, a hívek figyelmét hívja fel az egyetem fontosságára, pár szóban magyarázza meg, hogy az egyetem beindítása általános magyar érdek, s minden magyar embernek áldozni kell az egyetem fennmaradhatása érdekében. Hívja fel a híveinket, hogy ki-ki szerény tehetsége szerint járuljon hozzá az egyetem fenntartásához.

Utasítom arra is Tisztelendőségedet, hogy a presbiteriumot hívja össze, a presbiteriumi ülésen kizárólag az egyetem kérésével foglalkozzanak, s a presbiterium határozatát, illetőleg az ülés jegyzőkönyvének egy másolati példányát az utókor számára való megőrzés végett az egyetemi levéltár részére, legkésőbb 1946. február 20-ig az E. [gyházi] K.[épviselő] Tanácshoz továbbítás végett, ugyancsak február 20-ig terjessze fel a gyűjtés eredményéről kiállított gyűjtőivet is, lehetőleg futárpostával.

Elvárom, hogy Tisztelendőséged ez ügyben lelkiismeretesen járjon el. Isten áldása kísérje munkáját. . Atyafiságos üdvözlettel:

Kolozsvár 1946. január 16.

dr. Kiss Elek egyházi főjegyző

[Kézírással:] Fenti körlevelet a Bolyai Tudományegyetem sokszorosította és futárpostával küldte lelkész a[tya]fiainak. Iratokhoz! Kolozsvár 1946. jan. 16. Csifó

3.   sz. dokumentum

Kvár, 1946. július 20. Méltóságos Gróf Úr! Igen tisztelt Barátom!

Izeneteink megerősítéseként bizalommal kérjük és várjuk hozzájárulásodat meleg óhajunkhoz, hogy Kolozsvárra visszatérni és itt tanszékedet elfoglalni méltóztassál. A szükséges előkészületeket meghívásod ügyében már folyamatba tettük.

Nagyrabecsült személyedet tartjuk a legalkalmasabbnak arra, hogy a helyzettel elégedetlenek élére álljon és átvegye az irányítását annak a pihenés nélküli szívós munkának, amely az ifjúság magyar és keresztény öntudatának védelmét s a káros mozgalmaktól való távoltartását szolgálja. Biztosra vesszük, hogy személyes súlyoddal és tekintélyeddel sikerülni fog ellensúlyozni a baloldaliak növekvő hatását az ifjúság szellemi kialakulására.

Abban a reményben, hogy kérésünket méltányolni és már a legközelebbi időben személyes megbeszélésre is alkalmat adni méltóztatol, fogadd kérlek, igen tisztelt Barátom, őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.

Kész híved

Dr. György Lajos s.k.


[Mikrofilológiai truvájként érdemes egy tanulságos összevetést tenni. A leleplező cikk egyik idézete így hangzik: „ellensúlyozza a demokratikus politikai pártok növekvő hatását”, a pár héttel később fakszimilében közölt forrásszövegben meg ezt találjuk: „ellensúlyozni a baloldaliak növekvő hatását”, Így dolgozik egy nagyvonalú hamisító, vagy a „gazda” közben cenzúrázta az utólag gyártott szöveget, s elfeledték azt hozzáigazítani az idézetekhez!]

4.   sz. dokumentum

Miniszter Úr,

A kolozsvári Világosság f. év június 27-i, IV. évf. 157. sz-ban egy vehemens támadó cikket jelentettek meg dr. György Lajos, a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem professzora ellen.

Minthogy az ilyen újságcikkek célja befolyást és nyomást gyakorolni az illetékes vezető szervekre, kötelességemnek érzem, hogy a megtámadott professzor nyilatkozata útján Önt tájékoztassam és megkérjem, hogy (mielőtt nyilatkozna és valamilyen határozatot hozna György prof. úr ügyében) szíveskedjék áttanulmányozni az ide mellékelt nyilatkozatot.

Dr. György Lajos prof. úr személye ellen intézett méltatlan és durva támadás mélységes felháborodást váltott ki a közvéleményben, mivel puritán egyszerűségével, tudományos és nevelői munkásságával a szakkörökön kívül a nagyközönség körében is tiszteletet szerzett magának.

György Lajos prof. úr a Róm. Kat. Püspökség Egyházmegyei Tanácsának világi elnöke, s e minőségben első számú munkatársam; ezért is tartottam helyénvalónak felhívni az Ön figyelmét erre a sajnálatos esetre. Meg vagyok győződve róla, hogy az Ön józan mérlegelése a realitások fényében fogja értékelni ezeket a sajtóbeli támadásokat.

Fogadja Ön, Miniszter Úr, mély tiszteletem nyilvánítását.

Gyulafehérvár, 1947. június 28.

Márton Áron s.k. Gyulafehérvári rom. kat. püspök

Őuraságának

A Nemzetnevelésügyi Miniszter Úrnak

Bukarest

5.   sz. dokumentum

Nyilatkozat

A kolozsvári Világosság című lap f. év június 27-i, IV. évf. 157. számában megjelent „Tisztogatást a Bolyai Egyetemen is! György Lajos dr. akadályozza a magyar diákság demokratikus nevelését és szívesebben látná Maniu uralma alatt az egyetem megszűnését, mint demokráciánk megerősödését” c. cikknek ellenem felhozott vádjaival kapcsolatban a következő megjegyzéseket és nyilatkozatot teszem.

1. Az első vádpont arról szól, hogy reakciós irányt adtam az egyetem szervezésének, s hogy minden eszközzel olyan elemeknek az egyetemre való behozatalát szorgalmaztam, akik antidemokratikus tevékenységre lesznek kaphatók. Így többek között megakadályoztam Vörös István úr kinevezését.Az Egyetem Tanácsa, amely részt vett az intézmény szervezésében, bizonyságot tehet arra nézve, hogy hasonló meggondolások nem tudtak eltéríteni az alkotói és széles távlatokra tekintő alapelvektől. Bizonyságul szolgál erre, hogy a Bölcsészet- és Nyelvtudományi Kar dékánjaként magam terjesztettem elő Molter Károly, Gaál Gábor és Jancsó Elemér urak kinevezési javaslatát. Vörös István úr pedig, az unitárius líceum tanára, már jó egy esztendeje a Magyar nyelvtudományi intézet tanársegédje. Alkalmazását nemhogy akadályoztam volna, de ellenkezőleg: támogató szavazatommal én magam segítettem elő kinevezését. Valamennyi fenti közlésem ellenőrizhető a Bölcsészet- és Nyelvtudományi Kar megfelelő jegyzőkönyveiben.

2.  A második vádpont értelmében: 1940-ben a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) főtitkári tisztségét töltöttem be, és kegyetlenül gyakorlatba ültettem a fasizmus rasszista alapelveit. Nevemhez kapcsolják a deportálások után keletkezett s akkori egyetemi körökben híressé vált kijelentést: „Most már legalább nem fogunk zsidó arcot látni az egyetem padjaiban.”

1940 után voltaképpen egyetlen és egységes ifjúsági szervezet, a KMDSZ működött, azonban ezzel nem tartottam fenn semminemű kapcsolatot, még kevésbé voltam és lehettem annak főtitkára, minthogy ezt a funkciót az ifjúság köréből választott személy töltötte be. A cikk tájékozatlan szerzőjének tévedése nem vonatkozhat a tanárelnöki funkcióra sem, ugyanis ezt a feladatot a Jogi Fakultás egyik fiatal professzora látta el. A zsidókra vonatkozó „híressé vált” észrevételt tagadom, és kategorikusan visszautasítom. Állítom, hogy a cikk szerzőjén kívül erről senkinek sincs tudomása. És amit soha nem emlegettem volna fel, mert nem tekintettem érdemnek, hanem a humanizmus magától értetődő gesztusának, most el kell mondanom, hogy a lehetőségekhez mérten 1944 előtt támogattam az üldözött zsidók egyetemi felvételét; a velük való bánásmódban nem tettem semminemű különbséget keresztények és zsidók között, ami felől megkérdezhető dr. Bartos Katalin (szül. Lengyel) úrhölgy, helybeli tanárnő. Fel kell tárnom azt is, amiről mindeddig nem szóltam senkinek, hogy ellentétben a miniszteri rendelkezésekkel, a következő pont alatt említendő „különleges alapokból” segélyeztem zsidó és román diákokat, majd 1944 október hónapjában, mielőtt a Zsidó Közösség megkezdte volna működését, a kantinban ingyenes étkezést biztosítottam a deportálásból visszatért zsidó hallgatóknak, egyszersmind nagy mennyiségű ruhát és fehérneműt osztva ki közöttük. Mindezek bizonyságaképpen utalhatok a Diákvédő Hivatal irattárára, az említett egység régi személyzetére, valamint a birtokomban levő dokumentumokra.

3.    A következő pont visszaéléssel gyanúsít a különleges alapokkal kapcsolatban, melyek kezelésével engem bíztak meg, így említést tesz bizonyos anyagi hasznot hozó manipulációkról, anélkül hogy bizonyítékokat vagy pontos utalásokat hozna. Azzal vádol, hogy 1940 után saját használatra meg akartam szerezni a Lélektani Intézetbeli kilenc helyiségből álló lakrészt, majd amikor ez a manőverem sikertelen maradt, nem átallottam az egész telket, a Lélektani Intézet emeletes épületével együtt, hamis tényállásra hivatkozva az egyetemétől merőben idegen célokra átjátszani.

Nyilvánvalóan az alapok kezelése a Diákvédő Hivatal hatáskörébe tartozott, ahol is évenként 7—800 ezer pengő adminisztrálásra kaptam megbízást, mégpedig az Egyetem Gazdasági Hivatalának és a Közoktatásügyi Minisztérium Könyvelési Igazgatóságának ellenőrzése mellett, ami kizárt minden visszaélést, és megakadályozta a közpénznek magánvállalkozásokban való felhasználását. 1940 után egyedüli egyetemi tanár voltam, aki továbbra is megelégedtem kétszobás lakásommal, amelyben 20 esztendeje lakom. Sosem kaptam olyanféle megbízást, melynek értelmében egyetemi épületeket vagy lakásokat rekviráltam vagy idegen célokra átadtam volna. Ilyen felhatalmazása az Egyetemi Tanácsnak sem volt, mivel a Kormánybiztosság időtartamára az egyetemi autonómia fel volt függesztve.

4.  A következő pontban azzal vádolnak, hogy a múlt év nyarán kapcsolatot kerestem gróf Teleki Gézával, a volt magyar Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterrel, egy bizalmas levélben visszahívtam a kolozsvári egyetemre, és megnyerni kívántam őt a diákság demokratikus nevelésének akadályozására. Az újságcikk szerzője, a hitelesség látszatát keltendő, az állítólagos levél egyes mondatait idézőjelek közé téve publikálta.

Kijelentem, hogy sem tavaly nyáron, sem máskor az életemben nem írtam Teleki Géza úrnak. A levélbeli idézeteket azzal a megjegyzéssel utasítom vissza, hogy azok nem egyebek otromba hamisítványoknál.

5.   A Világosság-beli cikk szerzője továbbá azzal vádol, hogy a diákság demokratikus szervezkedésének ellensúlyozására 1947 januárjának első napjaiban kezdeményeztem a fasiszta KMDSZ egyesület újjászervezését, és hogy bevontam ebbe a szervezkedésbe Keresztury Antal hallgatót, kinek segítségével néhány ostoba diákot sikerült megnyernem ehhez a reakciós kísérlethez.

Kijelentem, hogy a diákság szervezésével nem foglalkoztam sem a múltban, sem ez év januárjában, s hogy Keresztury Antalt nem ismerem sem név szerint, sem személyesen.

6.   Aztán veszélyt látván a magyar munkásnép fiainak felemelkedésében, antidemokrata propagandisztikus célzattal statisztikai kérdőíveket állítottam össze Venczel József úrral, s ezeket Nékám András [Sándor] miniszteri tanácsos útján elküldtem Mindszenti-Pehm Bíboros Prímásnak, valamint ama reakciós köröknek, amelyek vele kapcsolatban állnak.

Kijelentem, hogy nem állítottam össze statisztikai kérdőíveket sem Venczel József úrral, sem pedig mással; az idézett és nekem tulajdonított kérdőívbeli pontokat első ízben a megjelent cikkben olvastam, tagadom egy „Venczel—György statisztikai kérdőív” létezését, következésképpen nem is küldhettem el Dr. Nékám András [Sándor] útján, kivel nem voltam kapcsolatban, ahhoz a Mindszenti bíboros úrhoz, akinek egyébiránt nincs is tudomása létezésemről.

7.   Majd a cikk szerzője leleplezi a bizalmas beszélgetést, amit a Szent József Szeminárium igazgatójával, Csendőr Jenővel folytattam, mikor is ama véleményemnek adtam hangot, hogy a haladó diákoknak nincs mit keresniök a Szent József Szemináriumban.

Állítom, hogy ezek a nekem tulajdonított szavak soha nem hangzottak el, és kérdezem a szerzőtől: mikor és hol hallotta feltételezett négyszemközti beszélgetésemet a „reakciós pappal”?

8.   Az utolsó és legsúlyosabb vád leleplezi sikertelen politikai kísérleteimet. Ezek szerint a választások alkalmával szövetkeztem a reakciós blokk kalandoraival, és a Hangya Szövetkezet igazgatója, dr. Horváth Dénes társaságában tárgyalásokat folytattam Maniu úr-pártjával, és arra vállalkoztam, hogy a reakciós egyetemi tanárokkal hátba támadom a demokratikus erőket. Mindezzel azonban nem elégedtem meg, hanem Major Róbert reakciós ügynök jelenlétében még kijelentettem, hogy a mostaninál előnyösebbnek tartanék egy Maniu-uralmat, még a magyar egyetem megszüntetése árán is.

Felesleges hosszan időzni ennek az abszurditásnak a cáfolatánál, a politikától idegen életvitelemre sem hivatkozom, csupán annyit tartok szükségesnek hangsúlyozni, hogy nem is ismerem dr. Horváth Dénes és Major Róbert urakat, azt sem tudom, hogy kik ők, soha nem találkoztam velük, nem beszéltem velük, s biztos vagyok benne, hogy sem ők, sem Maniu úr semmit nem tudnak rólam, és nem is számítanak reám.

A részletek felsorolása és aprólékos vizsgálata után, ünnepélyesen és becsületszavamra kijelentem, hogy a Világosság c. lapban publikáltak és személyem között semmiféle kapcsolat nem létezik. Az állítások minden alapot nélkülöznek. Az ellenem felhozott vádak az elejétől az utolsó szóig valótlanságok, hazugságok és aljas rágalmak. Kolozsvár, 1948. június 28.

Dr. György Lajos s.k.

egyetemi tanár,

a Magyar Akadémia tagja

6. sz. dokumentum

1989—1947. szám

Kézből!

Valamennyi egyházmegyei papnak.

A Magyar Népi Szövetség központi napilapja, a Kolozsváron megjelenő „Világosság” 1947. június 27-iki számában durva támadást intézett dr. György Lajos egyetemi tanár, az Egyházmegyei Tanács világi elnöke ellen.

A cikk útszéli hangja, légből kapott állításai és az a kategorikus követelése, hogy dr. György Lajos az egyetemi tanszékétől fosztassák meg, méltán váltott ki felháborodást mindenütt, ahol a cikkről tudomást szereztek.

Mivel az említett újság a Magyar Népi Szövetség tulajdona, s így annak irányítása és ellenőrzése alatt áll, feltételeztük, hogy a durva és igazságtalan támadás visszavonásáról a Magyar Népi Szövetség vezetősége saját kezdeményezéséből gondoskodik, mert erkölcsi alapon álló politikai vezetőség nem nézheti el, hogy a saját lapjában köztiszteletben álló személyeket meghurcoljanak, hamis vádakkal illessenek és állásuk elvételével fenyegessék. A támadó cikk megjelenése óta tíz nap telt el, de sem a Magyar Népi Szövetség vezetősége, sem az újság szerkesztősége azóta semmi jelét nem adta azon szándékának, hogy ártatlan emberek hasonló megtámadását elítélné és megakadályozni akarná. Ebből a magatartásból arra kell következtetnünk, hogy a „Világosság” című lap cikkében — a Magyar Népi Szövetség vezetőségének legalábbis a hallgatólagos hozzájárulásával vagy utólagos helyeslésével — olyan felfogás jutott kifejezésre, melyet károsnak és erkölcsi szempontból megengedhetetlennek tartunk.

Ezért T.[isztelendő] Papjaimat ezennel utasítom, hogy a Magyar Népi Szövetséggel való mindennemű együttműködéstől tartózkodjanak, s ha valakinek a neve a Népi Szövetség tagjainak a névsorában szerepelne, nevét jelen rendelkezésemre való hivatkozással a névsorból töröltesse.

Amennyiben jelen rendelkezésem következményei felkeltenék a hívek érdeklődését, felhatalmazom T.[isztelendő] Papjaimat, hogy rendeletemet és annak indokait a hívekkel szószéken kívül ismertessék.

Alba-Iulia—Gyulafehérvár, 1947. július 7-én.

Márton s.k. püspök