Február 1997
Beteg ezredvég?

J.I.

"Love-parade"

 

 

 

"A férfi változatlanul központi társadalmi ikon, de már nem annyira pozitív, inkább negatív hősként” – indítja Die Entbindung der Sexualitat (A szexualitás bomlott rendje) című írását Alexander Schuller. Mielőtt pedig részletezné, hogy mi is tette a férfit társadalmi agresszió tárgyává, azt taglalja, hogy hogyan is lehet leírni a mai hős alakját „materiálisan, tehát ideológiailag”.

Melyek azok a hímnemű képek, kérdi, melyek őt ellenségként valóságos hajtóvadászatnak szolgáltatják ki? A férfi csavargó, méregkereskedő, alkoholista, verekedős, rabló. Ha a rend oreként lép fel, zsarunak hívják, egyébként „chauvi” vagy „macho”. Ha katona, akkor gyilkos, ha lovag, akkor bérgyilkos. Az egyik ikon rombolja az apaszerepet, a másik a férfiúit. A házasság? Sokan saját gyermekeiket erőszakolják.

Folyamatosan nő azoknak az intézményeknek a száma, amelyek a gyermekek meggyalázása ellen küzdenek, a vizsgált személyek pedig sok esetben rangos és neves személyiségek. A sztereotíp felfogás szerint a társadalmi pozíciókban a döntéshozásban a (külső) hatalom csak férfié lehet. Ugyanakkor a férfi tulajdonságai negatív sztereotípiákká válva újabb utópiákhoz vezettek, a férfi-női egyenjogúság téves értelmezéséhez. A kettőnek nem egymáshoz kell hasonulnia, nem a kettejük közötti sajátos különbséget kell felszámolni, nem abban áll az emancipáció. Évszázadokon át a nő testesítette meg a leselkedő veszélyt, ma a férfi – és a fordulat magának az emberi testnek a lebecsülését jelenti. A férfi az irracionális, az állati, a történelem előtti állapot képviselője, a nő maga a tiszta értelem és haladás. „King Kong Cybersex ellen.” A mai férfiellenes harc a tegnapi nőellenesnek a folytatása, és az okok azonosak. És ezzel már nemcsak ellenségesen szembeállított idegen- és énképekről van szó, hanem a kettő történelmi, sőt evolúcióban elfoglalt helyéről. A szexuális önazonosság, a hetero-, homo-, biszexuálisak, a pedo-, gerontofilek, szadisták vagy mazochisták közötti különbség megmagyarázhatatlan, empirikusan csak az etnológia és az evolúció biológiájának a keretében ragadható meg – ezzel szemben erős a szexuális érdekcsoportok hatása. Ha az önazonosságot kizárólag biológiai alapon közelítjük meg, egyre elvontabbak leszünk, a szexualitás elszakadt a maga történelmi formáitól. A „love parade” elkezdődött. (Merkur, 1996. 11.)