Február 1997
Beteg ezredvég?

Olvasószolgálat

 

Marek Kotanski: Eladtam magam az embereknek

"Sokan úgy válnak közülünk narkóssá, hogy öntudatlanul a boldogság káprázatának határvidékére tévednek...” – olvashatjuk a címlapon. Könyv a kábítószer-fogyasztók gyógyításáról és rehabilitálásáról. A szerző már klinikai pszichológiát tanuló diákként szenvedő emberekkel foglalkozott, majd a narkomániások pszichoterápiaikezelésébe kezdett. Régiónkban a fordulatokkal a kábítószer-kereskedelem is felfejlődött, ellensúlyozására pedig a törvénykezés, az egészségügy stb. nincs felkészülve. Marek Kotanski egyéni gyógytechnikát fejlesztett ki, a Monart, e módszer bevezetésének és hatásossá tételének útját, nehézségeit írja le könyvében, személyes életutakat követ a marginalizálódástól és pokoljárástól a gyógyulásig, tevékenysége fogadtatását, illetve intézményes akadályoztatását mutatja be mint a régió országaira jellemző társadalmi és hivatalos magatartást. A szerző a jelenséget betegségnek, ezzel gyógyíthatónak és gyógyítandónak tekinti, olyan társadalmi jelenségnek, amelyet emberi összefogás és – Erich Frommot idézve „cselekvő szeretet” ellensúlyozhat. (DROG STOP Budapest Egyesület, Mont Kft. Kiadói és Reklám-Propaganda Iroda. Bp., 1995.) -J. I.

 

Beke György: Peremvidékek magyarsága Horvátország,
Szlovénia, Ausztria, Moldva

"Ha beteg a szív, a végtagok jelzik elsőnek a bajt. Kevesebb vért kap a láb, a kéz, lassúbb lesz a járás, fájdalmasak a jl1ozdulatok, nehezebb az élet” – indít az analógiával a ,könyv ajánlószövege. Újabb írói szociográfiai kötet, melyben bevezetőként az Élet és Irodalom Beke Györggyel készített interjúját olvashatjuk arról, hogy mi az összetartó erő a szétszóratásban. A több országba szakadt magyarság szórványairól beszél, a Burgenland és Dobrudzsa közötti földrajzi térről, de valójában egy összmagyar gondolatról van szó. Mert ha az anyaországgal való kapcsolattartás létfontosságú is, az évtizedeken át messze

elszigetelt szórványoknak is ismerniük kell egymást, és Beke György – immár Budapestről el-elindulva – az utóbbi években ezzel a céllal, a kölcsönös tájékoztatás szándékával járta a szórványvidékeket. Olyan kognitív térképet nyújt, amely magát az említett összetartó erőt dokumentálja, ebben áll a Szenci Molnár Társaság alapításának nyolcvanadik évfordulójára megjelent kötet legfőbb értéke. (Szenci Molnár Társaság. Bp., 1995.) -J. I.

 

Reinhard T. Krüger: Kreative Interaktion.

Tiefenpsychologische Theorie und Methoden

des Klassischen Psychodramas

Krügerkönyve a pszichodráma-terápia mélylélektani elemzésének feladatát tűzi ki célul, a bepillantást azok mögé a mechanizmusok mögé, melyek útján a pszichodráma gyógyító hatása érvényesül. Vállalkozása annál is inkább érdeklődésre számíthat, hogyapszichodráma megteremtője, Jacob Levy Morena közismerten nem fordított kellő gondot azoknak a fogalmaknak a pontos meghatározására, melyek segítségével a módszer hatásmechanizmusait magyarázni szokták.

Ebből a szempontból Krüger több mint két és fél száz oldalas könyve egyértelműen alaposnak és jól strukturáltnak mondható. A szerző mindenekelőtt Morena emberképének, a „spontán embernek” a leírásából indul ki, ezt fogalmazza újra. A gyógyítás folyamatának leírása négy aspektus elemzésének útján történik; a struktúra, az energia, a kezelés és a szervező funkciók megközelítésében a szerző egyaránt támaszkodik a pszichodráma és mélylélektan szakirodaimának eredményeire, valamint a saját terápiás gyakorlatából származó konkrét esetek általi szemléltetésre.

A könyv negyedik és legérdekesebb fejezete a pszichodráma alapvető elemeinek az elemzését foglalja magában, azok mélylélektani funkciójának interpretálása útján. „Bonckés” alá kerülnek a színpad felépítésének folyamatai, a dramatizált játék, a szerepjáték és a tükör, az értelmezések stb. A két utolsó rész az alkotó kölcsönhatás gyógyító erejét, illetve a terápiás kapcsolatot közelíti meg.

A szerző eszmefuttatásának jobb megértését tizenhat eredeti ábra és majdnem ötödfélszáz konkrét példa segíti. A pszichodráma és mélylélektan klasszikus és korszerű elméletei mellett Krüger helyenként attól sem riad vissza, hogya Zen:'buddhizmus tanait hívja segítségül. A végeredmény: jól felépített és a terápiás gyakorlathoz is szorosan kapcsolódó elméleti mű, mely korszerű szemléletmódot és megalapozást biztosíthat a pszichodráma nálunk is egyre szélesebb körben terjedő, ám nem mindig a legszilárdabb teoretikus alapokon nyugvó gyakorlatához. (Vantlenhoeck & Ruprecht. Göttingen, 1997.) -V. J .-L.

 

Nikolai Berdiaev: Împărăţia spiritului şi împărăţia

cezarului (A szellem birodalma és a császár birodalma)

Amikor az igazságkeresés helyét átvette a hatalomvágy – jellemzi a nagy orosz filozófus a 20. századot. Megállapítása elsősorban a fasizálódásra, majd az azt legyőző-felváltó bolsevizmusra vonatkozik, Közép- és Kelet-Európa diktatúráira, de azokon túlmutató szellemtörténeti tendenciákat ragadott meg: a keresztény gondolkodó számára az alapkategória az abszolút szabadság. A Császár Birodalma a Szellem Birodalmával harcolva totalitáriánus birodalommá küzdi fel magát, írja. A kötetet gondozó Ilie Gyurcsik utószava elhelyezi Bergyajev kögyvét az életmű, illetve annak tágabb európai kontextusában, kihangsúlyozva gondolatainak időszerűségét a New Age évtizedeiben. „A történelem végének” gondolata, melyről a '90-es években Francis Fukuyama írt le -és vont vissza végül -megdöbbentő sorokat, Bergyajevnél új kezdetet, a szellemi létezés szabadságát jelenti. (Amarcord. Timi~oara, 1994.) -J. I.

 

Salman Rushdie: Kelet, Nyugat

Salman Rushdie-t Az éjfél gyermekei és Szégyen című regényei óta a posztmodern próza nagymesterei közé sorolják. Az egymás mellé helyezett, de vesszővel elválasztott Kelet és Nyugat szintén a posztmodern látásmód jegyében válik Rushdie első novelláskötetének tárgyává. A szerkesztés és az írások két világ összebékítésének lehetőségeiről szólnak egy tudaton, illetve egy könyvön belül. A bombayi születésű Rushdie a maga történetét meséli el a szerkezet által; az első három novella jelenti Keletet, a második hármas füzér Nyugatot, s végül a vesszővel elválasztott két égtáj-fogalom tölti be az utolsó három történetet. Más emberek, más beszédmód ok jellemzik Kelet, illetve Nyugat világát. Az első három novella inkább történetcentrikus, valahogy úgy, ahogy az Ezeregyéjszaka is az. A hősök, problémák huszadik századiak ugyan, de ezeregyéjszakaian maiak. A bradfordi vőlegényhez kevés lelkesedéssel induló Rehána, illetve a kasztráltatást önként vállaló Rámani történetei kínálják magukat az elmesélésre, némi betekintést nyújtva Kelet férfi-nő viszonyaiba is. A Próféta haja szála ugyanakkor az a fajta varázstárgy-novella, amelyben nem dönthető el, hogy a varázstárgy hatalma zúzza-e szét az uzsorás családját, vagy a család varázstárgyhoz fűződő hite. Ez az alaphelyzet teszi lehetővé, hogy a cikluszáró novellát a mágikus realizmus remekeként olvassuk.

A Nyugat-ciklusban a beszédmód, a műfaji sajátosságok megváltozásának lehetünk tanúi. Esszénovellákat találunk itt, melyek közül kettő régi történeteket ír újra, Hamlet, valamint Kolumbusz sorsát. Ezek megközelítéséhez érdekes figyelembe venni Rushdie Hamlet anyjára vonatkozó állítását, amely az egész kötet kulcsát jelentheti: „történetem ebben különbözik a MANCSAKÖTÖTT mesterétől, és legalább egy nagy monológot romba dönt. Nem szól más mellettem, csak ez: ezek a dolgok a régmúltban rejtőznek, és nincs bennük bizonyosság; létezzenek tehát egymás mellett a történet változatai, mert nem kell választanunk köztük.” A választás kérdése később magával Kelettel és Nyugattal kapcsolatban is felmerül, hasonló következtetéshez vezetve el. A Kelet-ciklusból ügyesen átemelt rubin-motívum az értékek másságára világít rá a két világban, az Arverési Csarnok víziószeru képébe ágyazva.

Kelet és Nyugat közeledésének esélyeiről szól az utolsó novellahármas, meglehetősen pesszimista módon. A nyugati ember horizont jából a keleti kultúra zűrzavar, „gajd”. A keleti ember a Star Trek-hősöket az indiai helyzetbe interpretálja át, meglehetős iróniával. Talán a zárótörténet, a „lázmesteré” az, amely a harmónia esélyeit legderűlátóbban szemléli, de az idősödő Mr. Mecir és Mary elválása szintén a többi novella hangulatá val cseng egybe. A választás tehát nem szükséges a két világ között, az egymásmellettiség lehetséges, de az egymásban való feloldódásnak hatalmas akadályai vannak. A teljes feloldódás talán nem is szükséges; az érintkezés tudatosulása és a saját hely meglelése is eredmény -erről szól Rushdie könyve. (Európa Könyvkiadó. Bp., 1996.) Balázs Imre József.