Július 2004
Régészet – anyagi kultúra

Olvasószolgálat

 

Eu­ró­pa ke­reszt­út­ja­in. Az Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­tem 33 éve

A ma­gyar emig­rá­ció élet­raj­za (1945–1985) cí­mű – 1989-ben az Eu­ró­pa Ki­adó­nál is meg­je­lent – mun­ká­já­ban Borbándi Gyu­la már a rend­szer­vál­tás előtt fel­hív­ta a fi­gyel­met az Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­tem ki­vé­te­les szel­le­mi tel­je­sít­mé­nyé­re. A Svájc­ban mű­kö­dő szer­ve­zet te­kin­té­lyét és nép­sze­rű­ség­ét min­de­nek­előtt ma­gas szín­vo­na­lú ta­nul­má­nyi he­te­i­vel, va­la­mint ran­gos könyv­ki­adá­sá­val ala­poz­ta meg. Az 1971 és 2003 kö­zöt­ti idő­szak­ban har­minc­há­rom al­ka­lom­mal ren­de­zett „aka­dé­mi­ai na­po­kat” Svájc­ban, Auszt­ri­á­ban, Ola­szor­szág­ban, Né­me­tor­szág­ban, Fran­ci­a­or­szág­ban, Bel­gi­um­ban, Ma­gya­ror­szá­gon, Er­dély­ben, Szlo­vé­ni­á­ban, Szer­bi­á­ban. E har­minc­há­rom esz­ten­dő alatt össze­sen hat­van­hat kö­te­tet je­len­te­tett meg. Köz­tük je­les er­dé­lyi szer­zők­től is. El­ső­sor­ban a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idők­ből – és szá­munk­ra más­ként hoz­zá­fér­he­tet­len mű­vek­ből. (Bí­ró Sán­dor: Ki­sebb­ség­ben és több­ség­ben. Ro­má­nok és ma­gya­rok 1867–1940. Bern, 1989.; Cs. Sza­bó Lász­ló: Hű­lő ár­nyék­ban. Bern, 1982.; La­ka­tos De­me­ter: Csán­gó stró­fák. Bern, 1988.; Mikó Im­re: Hu­szon­két év. Az er­dé­lyi ma­gyar­ság po­li­ti­kai tör­té­ne­te 1918. de­cem­ber 1-től 1940. au­gusz­tus 30-ig. ; Ta­má­si Áron: Szü­lő­föl­dem. Bern, 1986.)

A Sza­bad­egye­tem mű­kö­dé­sé­nek meg­ha­tá­ro­zó je­gye – mi­ként azt az ala­pí­tók egyi­ké­nek, az EPMSZ éle­té­ben év­ti­ze­de­ken át ve­ze­tő sze­re­pet be­töl­tő Balla Bá­lint­nak a kö­tet­hez írt Be­ve­ze­tő­jé­ben ol­vas­hat­juk – két­ség­te­le­nül a pro­tes­táns ke­resz­tény­ség esz­mé­je volt és ma­radt, eh­hez tár­sult a nyu­ga­ti de­mok­rá­cia ve­zér­esz­mé­je s egy­szer­smind az 1956-os ma­gyar for­ra­da­lom táv­lat­nyi­tó sze­re­pe, má­ig ér­vé­nyes „rend­szer­vál­tó örök­sé­ge”. Vél­he­tő­en nem tu­da­to­so­dott még elég­gé, hogy az EPMSZ az er­dé­lyi ma­gyar ki­sebb­ség hang­ját is messze hal­lat­szób­bá tet­te a dik­ta­tú­ra ide­jé­ben. Min­de­nek­előtt az­zal, hogy le­he­tő­vé tet­te Bencsik Já­nos, B. Nagy Mar­git, Illyés Kin­ga, Kányádi Sán­dor, Lászlóffy Ala­dár, Mikó Im­re, Sü­tő And­rás, Sza­bó T. Ádám, Szé­kely Já­nos, Szőcs Gé­za, Ve­ress Dá­ni­el és má­sok meg­hí­vá­sát, fo­ga­dá­sát. Ami nem volt ép­pen koc­ká­zat­men­tes a Ceau-şescu-féle idők­ben. Sze­ren­csé­re az „1989-es for­du­lat” le­he­tő­vé tet­te, hogy a mos­ta­ni szám­ve­tés­ben az aka­dé­mi­ai na­pok elő­adó­i­nak, a ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sek er­dé­lyi rész­ve­vő­i­nek lis­tá­ja bő­vül­hes­sen Bá­lint Fe­renc, Botiza Ioan Vasile, Cs. Gyímesi Éva, Egyed Eme­se, Enache Smaranda, Far­kas Ár­pád, Far­kas Ibo­lya, Fosz­tó Lász­ló, Jurca Constantin, Kal­lós Zol­tán, Kán­tor Er­zsé­bet, Kán­tor La­jos, Ka­tó Bé­la, Kilyén Il­ka, Kiss Törék Il­di­kó, Kolumbán Gá­bor, Kó­nya Ádám, Ko­vács And­rás Fe­renc, Koz­ma Zsolt, Láng Gusz­táv, Lohinszky Ló­ránd, Maksay Ág­nes, Markó Bé­la, Moisescu Cristian, Ne­mes Le­ven­te, Roth End­re, Só­gor Csa­ba, Sza­bó Ka­ta­lin, Sze­ge­di Lász­ló, Szil­ágyi Ist­ván, Tabacu Marius, Tempfli Jó­zsef, Tonk Sán­dor, Toró Ti­bor, Var­ga Gá­bor, Var­ga Vil­mos, Visky And­rás ne­vé­vel.

Ne­kik kö­szön­he­tő­en is a szer­ve­zet tör­té­ne­té­nek im­már meg­ke­rül­he­tet­len ré­sze az EPMSZ Er­dé­lyi Kö­ré­nek mű­kö­dé­se. Er­ről – az er­dé­lyi­ség és eu­ró­pa­i­ság sok szá­za­dos kö­tő­dé­se­i­nek új­ra­te­rem­té­sé­ről – Kán­tor La­jos szá­mol be a kö­tet­ben. Írá­sá­nak zá­ró be­kez­dé­se to­vább­gon­do­lás­ra – és fő­ként cse­lek­vés­re – kész­tet:

„Az EPMSZ Er­dé­lyi Kö­re egy­elő­re nem szer­ve­ző­dött önál­ló tár­sa­ság­gá, egye­sü­let­té, csu­pán azt tűz­te cé­lul ma­ga elé, hogy éven­te egy­szer vagy két­szer fó­ru­mot biz­to­sít­son az er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom gond­ja­i­nak meg­vi­ta­tá­sá­hoz – és ezt az EPMSZ eu­ró­pai szel­le­mé­ben te­gye. A kör s a te­vé­keny­sé­gi te­rü­let azon­ban bő­vít­he­tő. Az ed­di­gi ren­dez­vé­nyek hang­vé­te­le és szín­vo­na­la bi­zo­nyá­ra na­gyobb nyil­vá­nos­sá­got ér­de­mel­ne, a hoz­zá­fé­rés idő­höz és hely­hez kö­tött­sé­gét is ol­da­ni kel­le­ne (pél­dá­ul a ta­nács­ko­zá­sok anya­gá­nak fo­lyó­irat­ban, könyv­ben tör­té­nő köz­lé­sé­vel). A fi­a­ta­lí­tás, fi­a­ta­lo­dás, mint az anya­szer­ve­zet­ben, az Er­dé­lyi Kör­ben is gond, no­ha az után­pót­lás biz­to­sí­tá­sá­nak meg­van az esé­lye. En­nek ér­de­ké­ben azon­ban va­ló­ban ki kell lép­nünk az ed­di­gi, elég­gé zárt kör­ből.”

A kö­tet szer­ző­i­ről köz­re­a­dott le­xi­kon-szó­cik­kek­ből tud­juk meg, hogy Ve­ress Dá­ni­el az EPMSZ fel­ké­ré­sé­re fo­gott hoz­zá egy Cs. Sza­bó Lász­ló pá­lyá­ját és élet­mű­vét fel­dol­go­zó kö­tet meg­írá­sá­hoz – Eu­ró­pa ke­reszt­út­ja­in cím­mel. Az EPMSZ ed­di­gi tör­té­ne­té­be be­pil­lan­tást nyúj­tó „kol­lek­tív mű” mél­tó tisz­tel­gés Csé em­lé­ke előtt is. Ve­ress Dá­ni­el vál­lal­ko­zá­sát meg­hi­ú­sí­tot­ta be­teg­sé­ge, ha­lá­la. Ma­radt azon­ban a fel­adat, mely sür­ge­tőbb, mint va­la­ha. Az er­dé­lyi­ség és eu­ró­pa­i­ság meg­erő­sí­té­se ér­de­ké­ben. (Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­tem, Basel–Budapest, 2003.) – Cs. P.

 

 

 

 

Herepei Já­nos: Ko­lozs­vár tör­té­ne­ti hely­raj­za

Er­dély tu­dós fér­fi­a­i­nak im­po­záns so­rá­ban Herepei Já­nos (Ko­lozs­vár, 1891. okt. 11.–1970. okt. 30., Sze­ged) mű­ve­lő­dés- és hely­tör­té­ne­ti, ré­gé­sze­ti,  nép­rajz­ku­ta­tói mun­kás­sá­ga ör­ven­de­tes mó­don egy­re is­mer­teb­bé vá­lik a tu­do­mány­mű­ve­lők mai nem­ze­dé­kei szá­má­ra is. Szel­le­mi nagy­ja­ink kö­zül nem ő az egye­dü­li, akik­nek élet­mű­ve – vagy an­nak te­kin­té­lyes ré­sze – ha­lá­luk után is év­ti­ze­de­kig kéz­irat­ban lap­pang. És ez még a sze­ren­csé­sebb eset, amennyi­ben az egy­ko­ri kor­tár­sak vagy a ké­sei ku­ta­tók tud­nak a kéz­ira­tos ha­gya­ték meg­lé­té­ről/hol­lé­té­ről, il­let­ve a ben­ne rej­lő mű­vek­ről.

Herepei pá­lyá­já­nak csak a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig volt Er­dély (Ko­lozs­vár, il­let­ve Sep­si­szent­györgy) a szín­te­re. Élet­mű­ve azon­ban tel­jes egé­szé­ben az er­dé­lyi/ko­lozs­vá­ri tör­té­nel­mi szá­za­dok­hoz kö­tő­dött. Több év­ti­ze­des ko­lozs­vá­ri mun­kás­sá­gá­nak el­is­me­ré­sé­ül vá­lasz­tot­ták meg 1938-ban a sep­si­szent­györ­gyi Szé­kely Nem­ze­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó-őré­vé. A há­bo­rú ki­me­ne­te­le, a ha­di ese­mé­nyek ala­ku­lá­sa mi­att kény­te­len me­ne­kí­te­ni a mú­ze­um leg­fél­tet­tebb kin­cse­it, me­lyek egy bom­ba­tá­ma­dás kö­vet­kez­té­ben 1945. már­ci­us 29-én por­rá ég­tek a za­la­eger­sze­gi pá­lya­ud­va­ron. Ezt kö­ve­tő­en már ne­ki ma­gá­nak sem volt le­he­tő­sé­ge vissza­tér­nie Er­dély­be. El­du­gott kis du­nán­tú­li fal­vak­ban ír­ta jó ide­ig ta­nul­má­nya­it, na­gyobb lé­leg­ze­tű szin­té­zi­se­it, ame­lyek­ről időn­ként be­szá­molt Ke­le­men La­jos­nak, Sza­bó T. At­ti­lá­nak, Jakó Zsig­mond­nak, Bágyuj La­jos­nak. Bi­zo­nyá­ra en­nek is kö­szön­he­tő, hogy a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Iro­dal­mi Le­xi­kon 2. kö­te­té­ben Köllő Kár­oly fel­hív­hat­ta a fi­gyel­met a Sze­ge­den el­hunyt Herepei kéz­ira­tos ha­gya­té­ká­ra és ki­ter­jedt tu­do­má­nyos le­ve­le­zé­sé­re. A most köz­re­a­dott ter­je­del­mes kéz­irat kap­csán ír­ta ba­rát­já­nak 1958. jú­li­us 10-én kelt le­ve­lé­ben Ke­le­men La­jos: „Öröm­mel lá­tom, hogy Te a tá­vol­ban is a ré­gi ma­rad­tál, cél­ki­tű­zé­se­id­ben s mun­ká­id­ban is. A kö­zöl­tek azt mu­tat­ják, hogy Te ott a tá­vol­ban is er­dé­lyi, ko­lozs­vá­ri szív­vel és oly so­kat dol­goz­tál a mi ked­ves vá­ro­sun­kért, amennyit az itt mar­adot­tak idő­sebb nem­ze­dé­ke – Sza­bó T. At­ti­lát ki­vé­ve – együtt se dol­go­zott.”)

A Herepei-hagyaték el­ső le­let­men­tő­je az egy­ko­ri sep­si­szent­györ­gyi mun­ka­társ, a nép­rajz­tu­dós Balassa Iván volt. (A Házsongárdi te­me­tő ré­gi sír­kö­vei. Ada­tok Ko­lozs­vár mű­ve­lő­dés­tör­té­net­éhez. Bp., 1988.) Az ál­ta­la el­in­dí­tott mun­kát tel­je­sí­ti ki az ez­red­for­du­ló óta Sas Pé­ter, aki fél év­szá­za­dos Csip­ke­ró­zsi­ka-álom után kel­ti élet­re rend­re sze­ge­di „kéz­irat­ágyuk­ból” az utó­kor ér­dek­lő­dé­sé­re szá­mot tar­tó mű­ve­ket. A ka­lo­ta­sze­gi temp­lo­mok, cin­ter­mek és te­me­tők ré­gi sír­kö­vei (Ko­lozs­vár, 2001.) és A ko­lozs­vá­ri Far­kas ut­cai temp­lom tör­té­ne­té­ből.  Az 1638–1647. évi épít­ke­zés, be­ren­de­zés és fel­sze­re­lés adat­tá­ra (Ko­lozs­vár, 2002.) óta ez im­már a har­ma­dik kö­tet, amit a Mű­ve­lő­dés szer­kesz­tő­sé­gé­nek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel köz­kinccsé tesz.

Olyan tel­je­sít­mény ez, amely ön­ma­gá­ban is ki­vált­ja tisz­te­le­tün­ket és meg­be­csü­lé­sün­ket a Ko­lozs­vár-ra­jon­gó bu­da­pes­ti mű­ve­lő­dés­tör­té­nész tel­je­sít­mé­nye iránt. De nem fe­led­kez­he­tünk meg Kós Kár­oly le­ve­le­zé­sé­nek im­po­záns kö­te­té­ről (Mundus Ma­gyar Egye­te­mi Ki­adó, Bp., 2003.), a 19. szá­za­di Ko­lozs­várt Ve­ress Fe­renc ko­ra­be­li fény­kép­fel­vé­te­lei alap­ján be­mu­ta­tó al­bu­má­ról, A Sza­mos-par­ti Athén­ról (Mű­ve­lő­dés. Ko­lozs­vár, 2003.) és a vá­ros­fej­lő­dés leg­di­na­mi­ku­sabb kor­sza­kát, az 1867 és 1919 kö­zöt­ti idő­sza­kot élmény-közelbe ho­zó Me­sé­lő ké­pes­lap­ok­ról (Noran Könyv­ki­adó, Bp., 2003.) sem.

Csak egyet­ért­he­tünk az újabb le­let­men­té­sek­re az ed­di­gi­nél is na­gyobb len­dü­let­tel vál­lal­ko­zó és azt pél­dás szak­sze­rű­ség­gel vég­ző, szá­munk­ra újabb meg­le­pe­té­se­ket tar­to­ga­tó Sas Pé­ter fel­is­me­ré­sé­vel: „Ma, az eu­ró­pai ér­té­kek fel­erő­sí­té­sé­nek vá­gyá­ban, igen­lé­sé­ben ör­ven­de­tes mó­don is­mét lehet(ne) he­lye és sze­re­pe Herepei Já­nos, va­la­mint mind­azon kor­tár­sai esz­me­vi­lá­gá­nak, akik azt val­lot­ták és köz­ve­tí­tet­ték, hogy az er­dé­lyi­ség vi­lág­fi­gye­lő te­tő, nem szem­ha­tár­szű­kí­tő pro­vin­ci­a­liz­mus.”  (Mű­ve­lő­dés, Ko­lozs­vár, 2004.) –

Cs. P.