Július 2004
Régészet – anyagi kultúra

Plainer Zsuzsa

Egy bicegő óriás

Salat Levente (szerk.) Kínlódni ebben az országban…?

Salat Leventéék köny­ve tu­do­má­nyos igénnyel pró­bál­ja ele­mez­ni a ki­ván­dor­lást, azt a tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tot, ame­lyet a ro­má­ni­ai ma­gyar nyil­vá­nos­ság sze­rep­lői évek óta jó­té­ko­nyan el­hall­gat­nak vagy ép­pen túl­be­szél­nek. A Kín­lód­ni eb­ben az országban… ? cí­met vi­se­lő kö­tet egy, a ro­má­ni­ai ma­gyar kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai elit kö­ré­ben vég­zett vizs­gá­la­tot mu­tat be; a könyv el­ső ré­szét ké­pe­ző ta­nul­mány az em­lí­tett cél­cso­port tag­ja­i­hoz el­jut­ta­tott írá­sos „kér­dő­ív­re” ugyan­csak írás­ban ér­ke­zett vá­la­szok ered­mé­nye­it összeg­zi, míg a Szö­veg­gyűj­te­mény cí­met vi­se­lő mel­lék­let­ben a be­ér­ke­zett vá­la­szok sze­re­pel­nek. Az elem­zés ki­in­du­ló­pont­ja az a hi­po­té­zis, amely sze­rint a ro­má­ni­ai ma­gyar­ság ki­ván­dor­lá­sá­nak oka, hogy a ro­má­ni­ai ma­gyar elit­cso­por­tok, az­az „a ki­sebb­sé­gi köz­gon­dol­ko­dás” (14.) 1989 óta nem dol­go­zott ki egy adek­vát, a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom va­lós ér­de­ke­it szem előtt tar­tó nem­zet­po­li­ti­kát, mely­nek sar­ka­la­tos pont­ja a ro­mán ál­lam­hoz va­ló vi­szony len­ne. Ezt a – meg­le­he­tő­sen ere­de­ti – el­gon­do­lást, amely sza­kít az­zal a mig­rá­ci­ó­ról al­ko­tott ko­ráb­bi fel­fo­gás­sal, amely a ki­ván­dor­lást ki­zá­ró­lag az in­to­le­ráns, a ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mat ki­re­kesz­tő több­ség szám­lá­já­ra ír­ná, Kiss Ta­más és Csa­ta Zsom­bor az integratívnak ne­ve­zett mig­rá­ci­ós mo­del­lek­hez so­rol­ja a ro­má­ni­ai ma­gyar ki­ván­dor­lás­ról szó­ló ku­ta­tá­sok összeg­zé­se­kor.1

A Szö­veg­gyűj­te­ményt ol­vas­gat­va úgy tű­nik, a ku­ta­tá­si mód­szer meg­vá­lasz­tá­sa – le­vél­ben meg­fo­gal­ma­zott kér­dé­sek­re írás­ban ér­ke­zett vá­la­szok – igen sze­ren­csés. A ro­má­ni­ai ma­gyar kul­tu­rá­lis elit ugyan­is – a vá­la­szok ta­nú­sá­ga sze­rint – sza­ba­don és sza­ba­to­san ke­ze­li a ku­ta­tók kér­dé­se­it, hi­szen leg­több­jük olyan vá­la­szo­kat ad rá­juk, ame­lyek­re a ku­ta­tás ter­ve­zé­se­kor ma­guk a ku­ta­tók sem gon­dol­tak, így jog­gal fel­té­te­lez­het­jük, hogy a be­ér­ke­zett le­ve­lek­ben – a nyolc­va­nas évek egyik is­mert for­du­la­tá­val él­ve – nem­csak a ku­ta­tók „hang­ja” hal­lat­szik, ha­nem a vizs­gált tár­sa­dal­mi cso­por­té, a ro­má­ni­ai ma­gyar eli­té is. A meg­kér­de­zet­tek ki­vá­lasz­tá­sa is fi­gye­lem­re mél­tó. A ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom kul­tu­rá­lis elit­jét cél­zó em­pi­ri­kus vizs­gá­la­tok gyak­ran el­fe­led­kez­nek a he­lyi tár­sa­dal­mak­ban je­len­tős he­lyet be­töl­tő sze­rep­lők­ről: a kis­vá­ro­si lel­kész­ről, az is­ko­la­igaz­ga­tó­ról, a tan­fel­ügye­lő­ről, akik közvéleményformálók le­het­nek az adott kö­zös­ség­ben, de va­ló­szí­nű, rit­kán szó­lal­nak meg na­gyobb nyil­vá­nos­ság előtt, mond­juk a saj­tó­ban; az írás­ban meg­fo­gal­ma­zott fel­ké­rés vi­szont le­he­tő­vé te­szi, hogy ez a cso­port is „meg­mu­tat­koz­zék” a ku­ta­tók szá­má­ra.

A kö­tet mód­szer­ta­na azon­ban két­ar­cú: a könyv ap­róbb vagy na­gyobb for­mai hi­bái mel­lett – ér­ték­íté­le­tek hasz­ná­la­ta a hi­po­té­zis meg­fo­gal­ma­zá­sa­kor („kor­sze­rűt­len” „ki­vi­he­tet­len” – 12.), a kö­tet leg­na­gyobb ré­szét nem a ta­nul­mány, ha­nem az em­pi­ri­kus anyag be­mu­ta­tá­sa te­szi ki2– a mód­szer­ta­ni ap­pa­rá­tus ki­dol­go­zat­lan­sá­ga vá­lik szem­be­tű­nő­vé. Hi­ány­zik ugyan­is a ku­ta­tá­si mód­szer meg­vá­lasz­tá­sá­nak in­dok­lá­sa, hogy „mi­ért éppen úgy”, olyan esz­kö­zök­kel vizs­gál­ják a szer­zők a vá­lasz­tott té­mát. Egy ilyen in­dok­lás ki­hang­sú­lyoz­ná a ku­ta­tás tu­do­má­nyos igé­nyét, meg­győz­né a ké­tel­ke­dő­ket, ki­je­len­té­sei nem pusz­tán a köz­na­pi gon­dol­ko­dás dé­li­báb­jai. In­dok­lás hi­á­nyá­ban ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő, mi­ért vá­lasz­tot­ták a szer­zők a köz­po­li­ti­kai elem­zé­sek mód­szer­ta­nát, no­ha az ál­ta­luk vég­zett ku­ta­tás nem köz­po­li­ti­kai elem­zés, mert nem egy adott te­rü­le­ten (mond­juk az egész­ség­ügy vagy ép­pen a mig­rá­ció) ho­zott kor­mány­za­ti dön­té­se­ket és azok ha­tá­sát vizs­gál­ja, ha­nem az elit vé­le­mé­nyét né­hány tár­sa­dal­mi kér­dés­ről. Más­részt a köz­po­li­ti­kai elem­zé­sek esz­köz­tá­ra ve­gyes, Alina Mungiu-Pippidi és Sorin Ioniţă köny­ve3 sze­rint egy köz­po­li­ti­ka-elem­zés szám­ta­lan mennyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi mód­szert (tar­ta­lom­elem­zést, do­ku­men­tum­elem­zést, részt­ve­vő meg­fi­gye­lést, fó­kusz­cso­por­tot) al­kal­maz, ezért jó len­ne meg­ne­vez­ni, ezek kö­zül pon­to­san me­lyi­ket hasz­nál­ják a ku­ta­tók, hi­szen ez be­fo­lyá­sol­hat­ja az ered­mé­nye­ket is. In­dok­lás­nak te­kint­he­tő ugyan a szer­zők ki­je­len­té­se, hogy – a köz­po­li­ti­kai elem­zé­sek­hez ha­son­ló­an – ta­nul­má­nyuk­ban di­ag­nosz­ti­zál­ni (26.) kí­ván­ják „az elem­zett hely­ze­tet”, „meg­vá­la­szol­ván [...] mi ma­gya­ráz­za az ural­ko­dó at­ti­tű­dök elő­for­du­lá­sát” (26.), azon­ban a to­váb­bi­ak­ban el­ma­rad a be­ígért ma­gya­rá­zat, hi­szen a kö­vet­kez­te­té­sek­ben nem esik szó ar­ról, mi­lyen diszkurzív stra­té­gi­á­kat kel­le­ne ki­dol­goz­nia, mi­lyen kér­dé­se­ket kel­le­ne tematizálnia a ro­má­ni­ai ma­gyar elit­nek. A ku­ta­tók ar­ra sem utal­nak, mi­ért dön­töt­tek egy pszi­cho­ló­gi­ai-szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai, il­let­ve egy fe­no­me­no­ló­gi­ai ter­mi­no­ló­gia hasz­ná­la­ta mel­lett, és mi­ért nem for­dul­nak a ha­son­ló ku­ta­tá­sok­ban oly gyak­ran „ki­pró­bált” dis­kur­zus­elem­zés­hez? E mód­szer ugyan­is le­he­tő­vé ten­né a meg­kér­de­zet­tek érv­rend­sze­re­i­nek be­mu­ta­tá­sát, ár­nyal­ná az em­pi­ri­kus anyag fel­dol­go­zá­sát, amely né­ha csu­pán a szö­veg­ben fog­lal­tak is­mer­te­té­sé­re szo­rít­ko­zik, anél­kül, hogy ér­tel­mez­né a be­ér­ke­zett vá­la­szok ál­lí­tá­sa­it: „Töb­ben is igen fon­tos meg­va­ló­sí­tás­ként ér­té­ke­lik a tan­ügyi tör­vény ki­har­colt mó­do­sí­tá­sa­it.” (39.). Fon­tos lett vol­na, ha a ku­ta­tá­si esz­köz (a szét­kül­dött kér­dé­sek) meg­vá­lasz­tá­sa­kor zárt kér­dé­sek he­lyett egyet­len, hosszabb nyílt kér­dést cí­mez­tek vol­na a szer­zők a vá­lasz­adók­nak, mert a szá­mos, egy­más­hoz csak la­zán kap­cso­ló­dó té­ma a le­vél­író­kat rö­vid, sab­lo­nos vá­la­szok­ra kész­te­ti. Az em­pi­ri­kus anyag „mi­nő­sé­gét” ja­ví­tot­ta vol­na az is, ha a ro­má­ni­ai ma­gyar elit tag­ja­it csu­pán az emig­rá­ci­ó­ról kér­de­zik, hi­szen így könnyebb össze­ha­son­lí­ta­ni a vá­la­szo­kat: mit gon­dol, mi­ért emig­rál­nak olyan nagy szám­ban a ro­má­ni­ai ma­gyar fi­a­ta­lok, ki a fe­le­lős ezért a fo­lya­ma­tért, és ho­gyan le­het­ne vissza­szo­rí­ta­ni a ki­ván­dor­lást? Ez a meg­fo­gal­ma­zás va­ló­szí­nű­leg „di­ag­nosz­ti­zá­lás­ra” kész­te­ti a vá­lasz­adó­kat, hi­szen az el­ván­dor­lást jog­gal ér­tel­mez­het­jük va­la­mely tár­sa­da­lom­mal szem­be­ni elé­ge­det­len­ség­nek is. Egy, a fen­ti­hez ha­son­ló kér­dés elő­nye, hogy le­he­tő­vé te­szi olyan té­mák ki­fej­té­sét, ame­lyek a meg­kér­de­zet­tek sze­rint az emig­rá­ci­ó­hoz kap­cso­lód­nak. Ez­ál­tal a „tematizálás” sza­bad­sá­ga kor­dá­ban tart­ja a ku­ta­tói elő­fel­te­vé­se­ket, hi­szen így a ku­ta­tás so­rán a kér­de­zet­tek­nek nem kell össze­füg­gé­se­ket te­rem­te­ni­ük olyan fo­gal­mak kö­zött, ame­lyek csak a ku­ta­tók szá­má­ra össze­tar­to­zó­ak: ilyen le­het mond­juk a fel­ké­rés­ben sze­rep­lő, az ok­ta­tá­si rend­szer il­let­ve az au­to­nó­mia és a ki­ván­dor­lás kö­zött té­te­le­zett kap­cso­lat. A ja­va­solt ku­ta­tá­si esz­köz hasz­ná­la­ta ele­mez­he­tő­vé ten­né az emig­rá­ció dis­kur­zu­sa­it, va­gyis fel­tár­ná, ho­gyan, hány­fé­le­kép­pen le­het a ki­ván­dor­lás­ról be­szél­ni; így le­ír­hat­nánk a diszkurzív me­ző szer­ke­ze­tét is, meg­fi­gyel­het­nénk, mi­lyen ha­son­ló­sá­gok és kü­lönb­sé­gek le­het­nek mond­juk a he­lyi tár­sa­da­lom­be­li és a nem­ze­ti­sé­gi tár­sa­da­lom na­gyobb ré­sze ál­tal is­mert elit­cso­por­tok kö­zött.

Az el­kez­dett ku­ta­tás to­vább­gon­do­lá­sát, a té­ma fon­tos­sá­gát ma­ga a kö­tet iga­zol­ja. A szer­zők ugyan fel­fi­gyel­nek rá, azon­ban nem ér­tel­me­zik azt, hogy a be­ér­ke­zett vá­la­szok sze­rint a ki­ván­dor­lás­nak el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi okai van­nak. Ez a ki­je­len­tés ugyan­is ar­ra utal, meg­vál­to­zik a mig­rá­ci­ó­ról va­ló be­széd, a 80-as évek­ben meg­ha­tá­ro­zó, et­ni­kai el­nyo­más­ról szó­ló, gyak­ran drá­mai szí­ne­ze­tű narratívákat „pro­fá­nabb”, gya­kor­la­ti­a­sabb ér­ve­lés vált­ja fel.

 

JEGY­ZE­TEK

1. Csa­ta Zsom­bor – Kiss Ta­más: Mig­rá­ci­ós po­ten­ci­ál Er­dély­ben. Er­dé­lyi Tár­sa­da­lom 2004. 2. szám, 7–39.

2. Ez utób­bi, jó­részt a ki­adó  illétekességi kö­ré­be tar­to­zó prob­lé­ma tu­laj­don­kép­pen  nem egy­sze­rű for­mai kér­dés. Mint is­me­re­tes, az aka­dé­mi­ai me­ző­ben külonböző el­is­me­rés­ben ré­sze­sí­tik a pub­li­ká­ci­ó­kat: önál­ló kö­tet ki­adá­sa sok­kal je­len­tő­sebb tel­je­sít­mény, mint egy ta­nul­mány meg­je­len­te­té­se.

3. Mungiu-Pippidi, Alina–Ioniţă, Sorin: Politici publice. Teorie şi practică. Polirom Iaşi, 2002.