Május 2004
Oroszok — ma

K. E.

Oroszország a 2004-es elnökválasztások után

A bukaresti hetilap  a témaválasztás indoklásában azt írja, hogy egyesek szerint Oroszország a választások után ugyanolyan lesz, mint azelőtt meg 1839 előtt, amikor de Custine márki látogatott oda, s megírta a legintelligensebb könyvet Oroszországról, amit egy külföldi írhatott. Mások, ugyancsak külföldiek állítják, hogy nem lesz ugyanolyan. Előrelátón és tökéletes szervezéssel Putyin minden esetleges akadályt félregördített az útjából, hogy biztos győzelemre menjen a választásokon. Most előtte áll négy év, modernizálhat „fentről lefelé”. Szergej Markov szerint az oroszoknak nem kell vizsgázniuk az európai bürokraták előtt, mint Romániának, úgyhogy a konkrét  kérdésekre koncentrálhatnak. Alekszej Malasenko viszont azt állítja, hogy Putyin a biztonságiak „túsza”, ők emelték fel, s nem kizárt, hogy ők fogják félreállítani, amikor már nem tartják hasznosnak. Az elemzők Oroszországa nem ugyanaz, mint a hétköznapi embereké, akik azt eszik, ami van, onnan isznak, ahonnan lehet, és meghalnak Csecsenföldön – olvassuk a Dilema veche összeállításában. Az elemzőknek tekintettel kell lenniük a volt hatalom képviselőire meg sok minden egyébre. Washingtonból viszont Oroszország normális országnak látszik, akár Argentína vagy Dél-Korea, Mexikó vagy Horvátország. A volt „homo sovieticus” számára ez sértőbb, mint a rossz koszt, a hamisított italok, a tisztességtelen úton szerzett vagyonok és egy KGB-s múltú tiszt a demokratikus ország elnöki székében.

Ami a „homo sovieticust” illeti, a lap hasábjain erről Cornel Codiþă politikai elemző fejti ki véleményét. Szerinte amikor A. Zinovjev megalkotta ezt a fogalmat, meg volt róla győződve, hogy az „új típusú embert” sikerült megteremteni. Ma beszélni lehet a „homo postsovieticus”-ról, aki – mint egyébként a szovjet érában vagy a cárok idején élő ember – az államhoz való sajátos viszonyában határozható meg. A nyugatiaktól eltérően, itt az állam maga a földre szállt Isten, a mindenható HATALOM. A mai orosz polgár viszont sebzett, mert összeomlott a nagy szovjet állam, a szovjet hatalom. Ezért Gorbacsov (aki szétzilálta az államot) és Jelcin (aki emberi gyengeségei miatt nem vitte véghez politikai elképzeléseit) után Putyinban vélik megtalálni a hatalom méltó képviselőjét.

Armand Goşu, a Román Jelenkori Történeti Intézet kutatója terjedelmes tanulmányában „egy másik Oroszországról” értekezik. Hangsúlyozza, hogy nem „új”, hanem „más” Oroszországról van szó. „Új Oroszországról” a bérencek írnak, bár maguk sem tudják, mit akarnak ezzel kifejezni. Akkor dobták be ezt a szlogent, amikor Putyin volt  KGB-s garnitúrájáról kezdtek gyakrabban beszélni. Értsük tehát az „új Oroszországon” a kágébésített Oroszországot? – teszi fel a kérdést az elemző. Biztosan nem erre gondoltak. Az „új” jelző mögé talán a „régi” szovjet nómenklatúrát akarták rejteni.

Goşu tehát „másik” Oroszországról szól, ahol „a családi erőszak nagyon elterjedt. A statisztikai adatok szerint negyvenpercenként halálra vernek egy asszonyt. Ugyancsak Oroszország az, ahol évente 100 000 embert mérgez meg a hamisított vodka. Legalább 2000 fiatal sorkatonát ölnek meg évente. A statisztikák szerint.”

De eljön az idő, amikor „az én Oroszországom” nem lesz ilyen szomorú – zárja cikkét Armand Goşu. (Dilema veche, 2004. 11.)