Május 2004
Oroszok — ma

Z. M.

Jáltától a népfölkelésig és tovább

A Szovjetunió és az 1956-os magyar válság – Dokumentumok.

Szerkesztette és összeállította: Je. D. Orehova, V. T. Szereda, A. Sz. Sztikalin.

Bevezető tanulmányok és tudományos kommentárok: V. T. Szereda és A. Sz. Sztikalin

 

A jaltai konferencián (1945. február) elfogadott arányok betartása esetén, melyek szerint Magyarország a háború után 50 százalékban lesz nyugat-európai–amerikai (euroatlanti) és 50 százalékban szovjet befolyási övezet, a Rákosi-korszak minden bizonnyal elmaradt volna. Magyarország, a hagyományosan közép-európai ország nem vált volna teljesen kiszolgáltatott kelet-európai lökhárítóvá... Az Egyesült Államok azonban a világháború befejezése után Japán térségében volt érdekelt, s nem törődött azzal, hogy a Szovjetunió nálunk – vae victis! – kétszeresére fokozta befolyási százalékát. A vak remény, valami nyugati segítségbe vetett – s nyugatról folyamatosan táplált – hit igazán csak 1956-ban dőlt meg (először). Világpolitikai szempontból a kötet előszavának írói erre így tekintenek: „A[z 1956-os] magyar válság megmutatta Kelet-Európa »fölszabadítása« doktrínájának tarthatatlanságát, amellyel 1953-tól D. Eisenhower adminisztrációja lépett fel. A magyar válság az Egyesült Államokat egész Kelet-Európa-politikájának rákövetkező áttekintésére ösztönözte, aminek eredményeként a »fölszabadítás« doktrínáját a »hídverés« doktrínája váltotta föl.”

Az Orehova–Szereda–Sztikalin hármas szerkesztette és összeállította kötet eddig a legteljesebb orosz nyelvű dokumentumgyűjtemény 1956 előzményeiről, a győztes forradalomról, a levert szabadságharcról, az ezt követő kádári megtorlásról és konszolidációról – a korabeli történészi és sajtómunkáról –, illetve a rendszerváltás egyik előzményének tekintendő fellépésről, amikor Pozsgay Imre államminiszterként bejelentette, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfölkelés volt.

A három legfontosabb levéltár, amelyben a könyvben publikált dokumentumok fellelhetőek: az Orosz Föderáció Elnöki Levéltára (Arhiv Prezigyenta Rosszijszkoj Fegyeracii), Legújabbkori Dokumentációs Központ (Centr hranyenyija szovremennoj dokumentacii) és az Orosz Föderáció Külpolitikai Levéltára (Arhiv vnyesnyej polityiki Rosszijszkoj Fegyeracii).

A kiterjedt és alapos kutatómunka eredményeként született kötet még a szovjet pártvezérek döntéselőkészítő ceruzás feljegyzéseit is megfejti és közzéteszi, s szintúgy az üléseken készített gyorsírásos emlékeztetőket. Sorban ott állnak a Magyarországról küldött diplomáciai és katonai jelentések, táviratok, telefonok leírt szövegei. Nemkülönben a Magyarországra küldött parancsok, utasítások, direktívák...

Orehova–Szereda–Sztikalin lelkiismeretes munkája ellenére is biztosak lehetünk azonban benne, hogy 1956 kutatása fog még meglepetéseket okozni.

 

*Rosszijszkaja politycseszkaja enciklopegyija, Moszkva, 1998.