Január 2004
Kiegyező Európa?

Balázs K. Attila

Mondóka

I

aki elment

két világ közt mozog

teste árnyék

testét elhagyta

valahol északon

jéghegyek közt vacog

egy térben / ahol elefánt-

agyar fogasok / tartják mozdulatlan

a percet és félelem-dűnék mögé

rejtezik minden állat.

 

aki elment formákat keres

ajtók mögött zsibongó vágynak

a sötét ma kék

a sötét ma eres

a sötét mélyén / ma ropogó ágyak

és szűkül a tér és szűkül a keret:

lobogó szobák / acéllá válnak

aki elment síkok közt keres

de nincs egyéb / pár vacogó állat

és sík és pontok és

pár egyenes / és néhány

bezúzott álarc – – –

 

ajtók nyílnak tágra

belépek. a semmi szélein az ég

pirosló korlát:

látom állványait az egésznek.

testem

csak árnyék

csak gondolat-

hordágy –

II

 

a városban ragadtam. taps

a trafalgar square-en / az ég

szürke és kék. hőt ontó lámpák

szűrik át vérem / egy sör arcához emel. vaku

villan kék alkonyatban

a trafalgar square-en egy bohóc és

alkonyat van.

 

kémények figyelik az ég

kékjét / itt ragadtam.

már itt ülök

végképp. kongó hordók

szólítnak magukhoz.

bánt a magány – tapadok

forró vakukhoz.

 

mindig itt vagyok.

a nappal már egyre gyérebb

a fény játékot felejt a falon.

repülők nyoma égbe

mart véreb – a város

folyó mellé hányt halom.

ajtói csukódnak / nappalnyi térnek.

 

a város vak

taglózott barom –

az éjszaka kezei a trafalgar square-en

nők felé nyúlnak. éles

hangok szúrják az éjjelt

 

mindig itt vagyok.

london

feltorlódik a fényben

a tereken amorf

tömeg sodródik

dadog. sötétig vonzanak

különös ércek.