November 2000 Erdélyi szemmel — Brüsszel, Európa |
Előszó Jövő és érték Egyed Péter Vázlat egy álomról Csiki László Közép-Európa geopolitikai problémái Washington után Vasile Puşcaş Pillanatkép Magyarország uniós csatlakozásáról Balogh András Románia jövője és az európai integráció (Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna és Borbély László írásai) Európai integráció és politikai készségek Szász Alpár Zoltán Szilágyi Domokos utolsó monológja Vári Csaba A „tisztátalan” filozófiai kritikáról Polgár Alexandru Vanni ugyan nincsen, de igény, az volna rá (Csák László, Veres Valér,Olti Ágoston, Plainer Zsuzsa és Balogh Brigitta válaszai) Időzavarban; Rámában a dráma; A paradicsom napja; Egy versben a reggel Szonda Szabolcs Az erőszak sátánkeringői Bogdán László Ikervers Mózes Huba Etnikai specifikum és közös sajátságok I. Vajda László Toll Mi mind, jó románok Radu Pavel Gheo Nemzeti & bűnvádi sajátosság Mihai Gălăţanu Miféle sajátosság, uram? Irina Nicolau Műhely / Atelier „A költők — az emberiség szíve” F-akták A narrátor mint befogadó: Ishmael, a Moby Dick olvasója és kritikusa Manfred Pütz Világablak „Európai mintakövetés” — „nemzetközi öncélúság”: traumák, diskurzusok, tanulságok Dénes Iván Zoltán História Kolozsvár a román „kiugrástól” Észak-Erdély „másodszori felszabadulásáig” (1944. szeptember — november). I. Nagy Mihály Zoltán—Vincze Gábor Mű és világa Márai Sándor Vörösmarty-mondata Fried István Közelkép Csatlakozás közérthetően T. SZ. Z. Téka „De itt lenn minden unt és ostoba.” Demeter Szilárd Romániai Magyar Évkönyv 2000 K. K. Gy. Olvasószolgálat Talló Ortodoxia és nacionalizmus S.L. Mircea Dinescu új lapja Kántor Erzsébet Hungarian Minorities Monitor K. K. GY. Románok Európa kapui előtt SZ.G. Provinciáról, kényszerpályákról, erdélyi irodalomról Kántor Lajos Számunk szerzői | K. K. Gy. Romániai Magyar Évkönyv 2000 „A kisebbségi helyzet parancsa: számba venni mindent, ami a házi tűzhely további fennmaradását biztosítja” — indítja a kötet előszavát mottóként egy Kacsó Sándor-idézettel a szerkesztő Bodó Barna, aki felvezető írásában a kiadvány címéről is szól néhány szót: „A cím két tagja önmagáért beszél, a másik kettőről szólni kell. Miért Romániai? Lehetne például Erdélyi, persze a történelmi régió tágabb értelmezésével, a Partiumot és Bánságot is ideszámítva. A szerkesztők úgy gondolták, hogy az Erdélyi szűkítő volna, mert ami az országos politikában történik, Bukarest-központú, ettől eltekinteni nem lehet. Igaz, a politika egyetlen szeletét képezi vizsgálódásainknak, de ez a szelet: keret. Meghatározó. És miért Évkönyv? Mert jelzi, egy folyamat időközi jelentését kívánjuk elkészíteni és közzétenni. Vagyis pillanat-felvételekről van szó, és nem az örökkévalóságnak készült elemzésekről. Helyzetjelentéseink a tegnap és a tegnapelőtt megértését szolgálják a holnapi esélyek kiaknázása, a helyzetteremtés érdekében.” Erdélyben azonban egy évkönyv megjelentetése mellett nemcsak az a napjainkban meghonosodott nemzetközi gyakorlat szól, miszerint egy-egy ország/régió politikai-társadalmi történéseit évente ilyen keretbe foglalják és bemutatják, hanem — és talán ez a súlyosabb érv egy ilyenszerű vállalkozás mellett — az a sajátosan transzszilván hagyomány, melynek e munka folytatása lehet. Csak a jelen század e vonatkozású törekvéseire hivatkozva: a két világháború között is több szellemi vállalkozás tűzte ki célul a romániai-erdályi magyarság helyzetének elemzését. A Sulyok István és Fritz László szerkesztésében megjelent Erdélyi Magyar Évkönyv 1918—1929 (Juventus Kiadó. Kolozsvár, 1930) az új közjogi keret tizenegy éve alatt „az erdélyi magyar nép közös élete megnyilvánulásainak” összefoglalását nyújtja. A szerkesztők bevallott célja, hogy az erdélyi magyarság minél szélesebb rétegei kapjanak „áttekintést nemzeti életünk terjedelméről és mélységeiről. Hogy öntudatossá váljanak az erőink, melyek megvannak.” A Győri Illés István szerkesztette Metamorphosis Transylvaniae, Országrészünk átalakulása 1918—1936 (Új Transzilvánia. Cluj, 1937) egészen más szerkesztői koncepciót követ. Győri évkönyvének ürügye Apor Péter Metamorphosis Transilvaniae-ja, s a kétszáz éves hagyomány jegyében összeállított munka az előbbinél sokkal ideologikusabb hangvételű. A harmadik és Bodó Barna által szintén hivatkozott évkönyv Kacsó Sándor vállalkozása (Erdélyi Magyar Évkönyv. 1938, a Brassói Lapok és a Népújság kiadása. Brasov/Brassó, 1937), mely már nyíltan elvégzendő feladatként szól arról, hogy „a romániai magyarság életében vannak még egészen felkutatlan területek, olyanok, amelyeknek fontosságára még rá sem döbbentünk … Az adott körülmények között nincsenek meg az előfeltételei annak, hogy teljes, minden szükséges dologra kiterjedő és tudományosan is helytálló … számbavételt, erkölcsi ’vagyon-mérleget’ lehessen összeállítani.” 2000-ben pedig a romániai magyarság, az 1989-es fordulat után tíz éve természetszerűen szembesül újra — és a történelem folyamán sokadszor már — azzal az igénnyel, hogy létének releváns kérdéseit elemezze. Ebből az igényből (is) született a Romániai Magyar Évkönyv 2000, mely szerkesztői és szerzői szándék szerint a hazai, kisebbségi léthelyzetbe került magyar nemzetközösség utóbbi tíz évének jelentős és fontos kérdéseit tárja öt fejezetbe ágyazott témakörökben (A demokrácia útján, Adatok és folyamatok, Magyar nyelvű oktatás és művelődés, Tanulmányok, Kronológia, dokumentumok) az olvasó elé — azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a most induló vállalkozás az elkövetkező években olyan szellemi „tűzhellyé” terebélyesedik, amely mellé odakívánkozik melegedni az erdélyi magyarság. |