KorunkNovember 2000
 November 2000
Erdélyi szemmel — Brüsszel, Európa


  Előszó
  

  Jövő és érték
  Egyed Péter

  Vázlat egy álomról
  Csiki László

  Közép-Európa geopolitikai problémái Washington után
  Vasile Puşcaş

  Pillanatkép Magyarország uniós csatlakozásáról
  Balogh András

  Románia jövője és az európai integráció (Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna és Borbély László írásai)
  

  Európai integráció és politikai készségek
  Szász Alpár Zoltán

  Szilágyi Domokos utolsó monológja
  Vári Csaba

  A „tisztátalan” filozófiai kritikáról
  Polgár Alexandru

  Vanni ugyan nincsen, de igény, az volna rá
  (Csák László, Veres Valér,Olti Ágoston, Plainer Zsuzsa és Balogh Brigitta válaszai)

  Időzavarban; Rámában a dráma; A paradicsom napja; Egy versben a reggel
  Szonda Szabolcs

  Az erőszak sátánkeringői
  Bogdán László

  Ikervers
  Mózes Huba

  Etnikai specifikum és közös sajátságok I.
  Vajda László


Toll
  Mi mind, jó románok
  Radu Pavel Gheo

  Nemzeti & bűnvádi sajátosság
  Mihai Gălăţanu

  Miféle sajátosság, uram?
  Irina Nicolau


Műhely / Atelier
  „A költők — az emberiség szíve”
  


F-akták
  A narrátor mint befogadó: Ishmael, a Moby Dick olvasója és kritikusa
  Manfred Pütz


Világablak
  „Európai mintakövetés” — „nemzetközi öncélúság”: traumák, diskurzusok, tanulságok
  Dénes Iván Zoltán


História
  Kolozsvár a román „kiugrástól” Észak-Erdély „másodszori felszabadulásáig” (1944. szeptember — november). I.
  Nagy Mihály Zoltán—Vincze Gábor


Mű és világa
  Márai Sándor Vörösmarty-mondata
  Fried István


Közelkép
  Csatlakozás közérthetően
  T. SZ. Z.


Téka
  „De itt lenn minden unt és ostoba.”
  Demeter Szilárd

  Romániai Magyar Évkönyv 2000
  K. K. Gy.

  Olvasószolgálat
  


Talló
  Ortodoxia és nacionalizmus
  S.L.

  Mircea Dinescu új lapja
  Kántor Erzsébet

  Hungarian Minorities Monitor
  K. K. GY.

  Románok Európa kapui előtt
  SZ.G.

  Provinciáról, kényszerpályákról, erdélyi irodalomról
  Kántor Lajos



  Számunk szerzői
  

K. K. Gy.

Romániai Magyar Évkönyv 2000

„A kisebbségi helyzet parancsa: számba venni mindent, ami a házi tűzhely további fennmaradását biztosítja” — indítja a kötet előszavát mottóként egy Kacsó Sándor-idézettel a szerkesztő Bodó Barna, aki felvezető írásában a kiadvány címéről is szól néhány szót: „A cím két tagja önmagáért beszél, a másik kettőről szólni kell. Miért Romániai? Lehetne például Erdélyi, persze a történelmi régió tágabb értelmezésével, a Partiumot és Bánságot is ideszámítva. A szerkesztők úgy gondolták, hogy az Erdélyi szűkítő volna, mert ami az országos politikában történik, Bukarest-központú, ettől eltekinteni nem lehet. Igaz, a politika egyetlen szeletét képezi vizsgálódásainknak, de ez a szelet: keret. Meghatározó. És miért Évkönyv? Mert jelzi, egy folyamat időközi jelentését kívánjuk elkészíteni és közzétenni. Vagyis pillanat-felvételekről van szó, és nem az örökkévalóságnak készült elemzésekről. Helyzetjelentéseink a tegnap és a tegnapelőtt megértését szolgálják a holnapi esélyek kiaknázása, a helyzetteremtés érdekében.” Erdélyben azonban egy évkönyv megjelentetése mellett nemcsak az a napjainkban meghonosodott nemzetközi gyakorlat szól, miszerint egy-egy ország/régió politikai-társadalmi történéseit évente ilyen keretbe foglalják és bemutatják, hanem — és talán ez a súlyosabb érv egy ilyenszerű vállalkozás mellett — az a sajátosan transzszilván hagyomány, melynek e munka folytatása lehet. Csak a jelen század e vonatkozású törekvéseire hivatkozva: a két világháború között is több szellemi vállalkozás tűzte ki célul a romániai-erdályi magyarság helyzetének elemzését. A Sulyok István és Fritz László szerkesztésében megjelent Erdélyi Magyar Évkönyv 1918—1929 (Juventus Kiadó. Kolozsvár, 1930) az új közjogi keret tizenegy éve alatt „az erdélyi magyar nép közös élete megnyilvánulásainak” összefoglalását nyújtja. A szerkesztők bevallott célja, hogy az erdélyi magyarság minél szélesebb rétegei kapjanak „áttekintést nemzeti életünk terjedelméről és mélységeiről. Hogy öntudatossá váljanak az erőink, melyek megvannak.” A Győri Illés István szerkesztette Metamorphosis Transylvaniae, Országrészünk átalakulása 1918—1936 (Új Transzilvánia. Cluj, 1937) egészen más szerkesztői koncepciót követ. Győri évkönyvének ürügye Apor Péter Metamorphosis Transilvaniae-ja, s a kétszáz éves hagyomány jegyében összeállított munka az előbbinél sokkal ideologikusabb hangvételű. A harmadik és Bodó Barna által szintén hivatkozott évkönyv Kacsó Sándor vállalkozása (Erdélyi Magyar Évkönyv. 1938, a Brassói Lapok és a Népújság kiadása. Brasov/Brassó, 1937), mely már nyíltan elvégzendő feladatként szól arról, hogy „a romániai magyarság életében vannak még egészen felkutatlan területek, olyanok, amelyeknek fontosságára még rá sem döbbentünk … Az adott körülmények között nincsenek meg az előfeltételei annak, hogy teljes, minden szükséges dologra kiterjedő és tudományosan is helytálló … számbavételt, erkölcsi ’vagyon-mérleget’ lehessen összeállítani.” 2000-ben pedig a romániai magyarság, az 1989-es fordulat után tíz éve természetszerűen szembesül újra — és a történelem folyamán sokadszor már — azzal az igénnyel, hogy létének releváns kérdéseit elemezze. Ebből az igényből (is) született a Romániai Magyar Évkönyv 2000, mely szerkesztői és szerzői szándék szerint a hazai, kisebbségi léthelyzetbe került magyar nemzetközösség utóbbi tíz évének jelentős és fontos kérdéseit tárja öt fejezetbe ágyazott témakörökben (A demokrácia útján, Adatok és folyamatok, Magyar nyelvű oktatás és művelődés, Tanulmányok, Kronológia, dokumentumok) az olvasó elé — azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a most induló vállalkozás az elkövetkező években olyan szellemi „tűzhellyé” terebélyesedik, amely mellé odakívánkozik melegedni az erdélyi magyarság.