Nem mi megyünk Európa felé, hanem Európa jön mifelénk -- a minap e lassan közhellyé váló tétellel indított egy román nyelvű gazdasági napilap elemzője. Következésképp Románia -- akarja, avagy sem -- mindenképp az Európai Unió tagállama lesz. Az enyhén fáradt cinizmus jelzésértékű. Pedig sokak szerint az EU keleti bővítése épp térségünk problémáinak megoldását célozná. Mint ahogy például az EBEÉ tavaly novemberében tartott isztambuli csúcsértekezlete zárónyilatkozatának 19. cikkelye, amelyben többek közt -- megemlítvén korábbi dokumentumaikban felvállalt autonómiakoncepciókat -- támogatják a "nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását az adott államokon belül", elítélnek "mindenféle erőszakot bármely kisebbség ellen", sőt, hitet tesznek amellett, hogy "a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket csak egy, a törvények tiszteletén alapuló demokratikus keretek között lehet kielégítően megoldani". Tanulságokkal terhes a dokumentum címe is: Európai Biztonsági Charta. Nos: a mi bőrünkre megy ki a játék. A szokottnál nagyobb lelkesedéssel fogadták/fogadtuk ezeket a kitételeket. Bár, mondják egyesek, csak az alanyi jogainkat rögzítik ezen elvek. Mások értelmezésében inkább makropolitikai garanciákról van szó bármely kisebbség idententitása megőrzésének érdekében. Politikai--filozófiai érveken innen és túl, keserű szájízt hagy maga után az, hogy "alapvető jogaink" védelmét még mindig nemzetközi "nyomásgyakorlással" kell biztosítani. Felvetődik a kérdés: autonóm emberek (és Kant óta érvényes előfeltevésünk szerint minden ember az) kötelességszerűen autonóm közösséget alkotnak-e? Ráadásul az adott világpolitikai helyzet, az ún. "globalizáció" bonyolítja a képet. Milyen alapvető etikai prob-lémákat vet fel a világháló egyre fokozottabb térnyerése? Hogyan állunk a magyar nemzetfogalommal a 20. század végén, a 21. század elején? Milyen kötelezettségeket ró politikusainkra az a tény, hogy az autonómiakoncepciók realizálható célokká váltak? Vajon mindannyian hontalan lokálpatriótákká válhatunk? D. Sz. |
DEMETER ATTILA - Szabadság és autonómia VERESS KÁROLY - Autonómia és értelmiségi diskurzus KOLUMBÁN MIKLÓS - A tolakodó árvízről; Világháború Amerika földjén (versek) SZARKA LÁSZLÓ - Elemzési szempontok a 20. század végi magyar nemzetfogalomhoz MESTER BÉLA - Helyi közösségek és etikák a hálózottság korában Autonóm hólabda (ZELEI MIKLÓS, LÁSZLÓFFY ALADÁR, KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ, ÁCS MARGIT, TARI ISTVÁN, MARKÓ BÉLA és KOVÁCS ANDRÁS FERENC írásai) MOLNÁR GUSZTÁV - Transzszilván krédó (Ágoston Hugó fordítása) EGYED PÉTER - Autonómia -- az RMDSZ-programokban SULYOK VINCE - A szerelem és a dán nagyváros költője JENS AUGUST SCHADE - A ládikó; Egy kávéházban Assensben; A moziban (versek, Sulyok Vince fordítása) VÉGEL LÁSZLÓ - A hontalan lokálpatriotizmusról BALOGH BRIGITTA - Beszély az elillanó gonoszról VÉGEL LÁSZLÓ - Berger Kató néni intelmei EGYED EMESE - A suttogás színei ION POP - Egység a különféleségben STEFAN COLLINI - A nem szakmabeli közönség fogalma -- egy másfajta ítélőszék előtt (Balázs Imre József fordítása) RÍZ ÁDÁM - Az 1990 óta született autonómiakoncepciók összehasonlítása (I.) TIBORI SZABÓ ZOLTÁN - Autonómiaformák a Moldovai Köztársaságban PLAINER ZSUZSA - A területi autonómia igénye két különböző erdélyi városban GAZDA JÓZSEF - Egy lehetséges modell RÉTI GYÖRGY - Olasz diplomáciai dokumentok a második bécsi döntésről VINCZE GÁBOR - Autonómia-tervezgetések 1945-1946-ban CSEKE PÉTER - Az Erdélyi Fiatalok vitája a székely autonómiatervezetről Jegyzőkönyv D. Sz. - Korunk revíziója DEMETER SZILÁRD - Imalom (Tükrön által) LÖNHÁRT TAMÁS - Magyar-román kapcsolatok a magyar békeelőkészítő tevékenység iratainak tükrében (Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar-román kapcsolatok történetéről 1945-1947. Szerk. Fülöp Mihály, Vincze Gábor.) NAGY MELINDA - A tetten ért csoda (Molnár Vilmos: Az értelmetlen csoda) Olvasószolgálat K. L. - Hely, helyzet, irodalom(történet) JAKABFFY TAMÁS - Ki kinek az ancillája? SZÉKELY GÉZA |