A nagy tekintélyű svájci napilap mondhatni folyamatosan foglalkozik a romániai politikai és gazdasági helyzettel, az integrációs törekvésekkel. Ebben nyilván meghatározó szerepe van a lap közép-kelet-európai tudósítójának, Andreas Oplatkának.
A 1998. január 8-i számban a román katonai államügyész Mihai Chitac és Victor Atanasie Stãnculescu, volt tábornokok elleni vádemeléséről olvashatunk. "Mindkét tábornok tagadta, hogy tűznyitásra adott volna parancsot. Stãnculescu a felkelés első napjait biztonságosabbnak találta egészségesen ugyan, de begipszelt lábbal katonai kórházban tölteni, majd december 22-én ő volt az, aki Ceausescu sikertelen szökését megszervezte.
Nyugati megfigyelők, akik a meglehetősen bonyolult romániai erőviszonyok elemzésére vállalkoztak, arra a következtetésre jutottak, hogy Stãnculescu és Chitac azok közé a magas rangú katonai parancsnokok közé tartozhattak, akiknek támogatásával Iliescu Nemzeti Megmentési Frontja sikeresen indíthatott eljárást a diktátor ellen. Mindenesetre tény, hogy a Nemzeti Megmentési Front 1990 utáni hatalmi konszolidációját követően Chitac belügyminsizter, míg Stãnculescu honvédelmi miniszter lett."
Az 1996-os választások után a Ciorbea-kormány felvetette ezen "elavult" ügyek tárgyalását. "A feladat nem könnyű: arra a kérdésre kell ugyanis választ keresni, ami még az eljövendő történészeket is foglalkoztatja majd, ti. hogy az 1989-es forradalom spontán természetű volt-e, vagy pedig puccs. Vita tárgyát képezheti a nyugati szemtanúk megfigyelése, miszerint a Nemzeti Megmentési Front forradalmi önigazolás céljából felesleges utcai harcokat provokált."
A romániai koalíció válságáról [1998. január 16]: "...A napok óta izzó bukaresti koalíciós válság váratlanul erősen kiéleződött. A kormányban részt vevő Demokrata Párt [PD] elnöke, Petre Roman pártja nevében bizalmatlansági indítványt nyújtott be Ciorbea miniszterelnök ellen. Roman pártja a második legerősebb párt a koalíción belül: vezető elem a Demokrata Konvenció, amelyben a Nemzeti Parasztpárté a meghatározó szerep. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak a súrlódások a kormányban. A Demokrata Párt azzal vádolta a Végrehajtó Bizottságot, hogy nem a kellő következetességgel vezeti a reformprogramot, a társadalmi következményektől félve elodázza a gazdasági intézkedéseket. [...] A Demokrata Párt nemcsak a miniszterelnök lemondását követeli, hanem új kormány alakítását is, amely programszerűen haladva teljesítené feladatait."
Január 19: "Constantinescu elnök szerint nincs szó válsághelyzetről, sem kormánypártok közötti érdekeltéréstől. Szerinte a kormánypártok vitája nem a reformprogramot, hanem annak megvalósulási ritmusát illetően folyik."
Március 21: "A román szenátus elvetette a helyi önkormányzatokra vonatkozó tervezetet, ami többek között a kisebbségeket is érintette. A tervezetben szerepelt a kétnyelvű helységnévtáblák felállításának kérdése az olyan településeken, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20 százalékot, továbbá az anyanyelvhasználat hivatalossá tétele azokban a községi tanácsokban, ahol a képviselők egyharmada kisebbségi csoporthoz tartozik. [...]
Bukaresti megfigyelők szerint a tervezet elutasítása válaszként értelmezhető a magyar parlament vonakodására egy régóta esedékes törvénytervezet elfogadását illetően, mely törvény szerint a magyarországi etnikai kisebbségek a parlamentben képviseltethetnék magukat. Iliescu volt elnök és az általa vezetett szociáldemokrata párt élesen bírálta Magyarország kisebbségi politikáját, és megkérdőjelezte Budapest követeléseinek jogosságát a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek jogait illetően. [...]
A magyar parlament döntését a szlovákok is éles kritikával fogadták. Meciar miniszterelnök a déli szomszéd országban kihalófélben levő szlovák kisebbségről beszélt. Szlovákia afölötti csalódottságát és nyugtalanságát fejezte ki, hogy a nemzetközi szervezetek nem veszik észre, hogy Magyarországon 1990 óta nem történt semmi változás a kisebbségek érdekében. Meciar bejelentette, hogy a szlovák parlament nem hagyja válasz nélkül a magyar törvényhozás e döntését. A Szlovák Nemzeti Párt, a szlovák kormánykoalíció egyik tagja az Európa Parlamenthez fordult a budapesti döntés miatt.
A magyar külügyminiszter elítélte a budapesti képviselők magatartását és az ellenzék hibájaként próbálta feltüntetni a döntést. A pozsonyi kritikára válaszolva megjegyezte, hogy Szlovákiában nem szavaztak még meg olyan törvényt, amely a nemzeti kisebbségeknek parlamenti képviseletet biztosítana. Románia ellen nem hozható fel ez az érv, mivel etnikai csoportjai parlamenti képviselettel rendelkeznek."
"A budapesti Magyar Nemzet kommentárja szerint a parlament olyan hibát követett el, ami Magyarország nemzetközi hírnevén jelentős csorbát ejt, és amit az elkövetkező időszakban nagyon nehéz lesz helyrehozni."
Április 9: "Az új miniszterelnök, Radu Vasile bemutatta az új kormányt.
"Összetételét tekintve az új kormány nem mutat változást állapítja meg a zürichi napilap , kívülről szemlélve lényegileg sem sokat. Feltevődik a kérdés, vajon csupán azért kellett a válságot végigszenvedni, hogy a miniszterelnöki poszt gazdát cseréljen? Mindenesetre úgy tűnik, hogy az új miniszterelnök friss lendületet ad a kormány munkájának.
Radu Vasilénak olyan erényeket tulajdonítanak, amelyek Victor Ciorbea politikájában láthatólag hiányosságként mutatkoztak: ambíció, céltudatosság és egyszerűség, valamint a médiával való jó kommunikációs készség. Radu Vasile az elmúlt másfél évben a kormány belső kritikusaihoz tartozott mindaddig, amíg pártja meg nem tiltotta, hogy nyilvánosság előtt a pártéval ellenkező véleményt nyilvánítson ki."
Radu Vasile munkáját megnehezítő tényezőnek számított a dohánycsempészés nagy port kavaró botránya. Úgy tűnik, hogy magas rangú katonai vezetők is érdekeltek voltak a már hosszú évek óta tartó illegális üzletben. Politikai színezetet kapott a csempészakció, mivel az elnök védelmét biztosító gárda egyik vezetőjét is kompromittáló adatok kerültek napvilágra. "Sokan feszült figyelemmel várják a kihallgatások eredményét. Tekintettel a szóban forgó mesés összegekre és a nyugat-európai országokba vezető csempészutakra, elképzelhetetlen, hogy az eddig őrizetbe vett alacsony rangú tisztek a főbűnösök."
Június 19: "Kísért a múlt egyre több politikus kénytelen lemondani napfényre kerülő Szekuritaté-kapcsolata miatt. "Első áldozat Adrian Vilãu képviselő volt. [...] Egy dokumentum szerint, ami a Demokrata Párt birtokába jutott, Vilãu 1984-ben aláírt egy együttműködési nyilatkozatot a Szekuritátéval. Miután a képviselő elismerte az iratok valódiságát, pártja megvonta tőle a további támogatást. [...] Radu Vasile miniszterelnök lemondásra szólította fel Bárányi Ferenc egészségügy-minisztert. Kiderült, hogy Bárányi is együttműködési nyilatkozatot írt alá a román titkosrendőrség kényszerítésére."
Július 22: Janez Drnovsek, Szlovénia miniszterelnöke és Orbán Viktor magyar miniszterelnök hivatalos munkalátogatást tett a román fővárosban. A román miniszterelnökkel folytatott tárgyalások után az államelnök is fogadta őket. Orbán Viktor részt vett egy tusnádi szimpóziumon, melynek témája román és magyar nemezetiségűek kölcsönös egyetértése, különös tekintettel a kisebbségi kérdésekre.
Augusztus 15: Andreas Oplatka, a Neue Züricher Zeitung közép-kelet-európai tudósítója személyes hangvételű beszámolóban tájékoztatja a nyugati olvasót a romániai viszonyokról. Ebben a beszámolóban a hangsúly nem a politikai életre esik, sokkal inkább a helyi viszonyokra, ahogyan azt az "idegen" látja, aki nem is annyira idegen, mint ahogy ez a cikkből kiderül.
"A Kolozsvár felé tartó vonaton izzadva az amerikai értelmiségi házaspár szállodák iránt érdeklődik. Kiderül, hogy pedagógiát tanítanak, éppen egy tudományos konferencián készülnek részt venni, és a román oktatási rendszert tanulmányozzák.
A szállodai szobákról, árakról, körülményekről folytatott diskurzust a tengerentúli értelmiségi meglepő módon zárja le: mindez nem túl érdekes, számára egyedül az a fontos, hogy a szállodában működik-e a légkondicionáló berendezés.
Ez a nyugati elképzelése, elvárása, amelyekkel egy ismeretlen ország felé közeledik. Nagyobb, komolyabb léptékben: a nyugati politikusok és pénzintézetek gyors reformot, gazdasági változást várnak Kelet-Európától. A látvány azonban, ami a vonatablakból elénk tárul, nem túl biztató. A sínek mellett elterülő hatalmas elhagyott gyárépületek kéményeiből már rég nem száll a füst, udvarukat felverte a gaz. Romániában a kommunista recept szerinti iparosítás mamutgyárak létrehozását célozta meg, melyek aztán hosszú éveken át a környék egész lakosságának megélhetését jelentették. A veszteséges üzemek elkerülhetetlenné vált bezárása hatalmas tömeget dobott az utcára, tett munkanélkülivé. Hogy ezek az emberek mi módon tengetik majd életüket, egyelőre megválaszolatlan kérdés."
"Kolozsvár látképében lassan új színfoltok tűnnek fel. A Szamos mentén gombaként szaporodnak az üvegből és fémből készült modern pénzintézetek, bankok, melyeknek üvegfalai mögött vélhetően még a légkondicionáló berendezés is működik. A várost elhagyva délkelet felé haladó országúton nyikorgó tehergépkocsik, Dacia személygépkocsik [román Renault-változat], különböző használt nyugati kocsik, kényelmesen trappoló lovas- és ökrös szekerek, költöző cigánycsapatok vidám kavalkádja tárul elénk. Ellentétek: «Nos igen hangzik egy itteni vélemény , Romániában minden lehetséges: ebben az ócska vályogkunyhóban például könnyen meglehet, hogy valaki számítógépen Windows 97-es programmal dolgozik.»
Vajon az ellentétek kavarodása, amelyek részben a 19. századot idézik, ugyanakkor a 21. századba mutatnak, akadálynak vagy pedig hajtóerőnek értelmezhetők-e a fejlődés útján?
Vitatkozni lehet a kérdésről, eldönteni egyenlőre nem áll módunkban."
Zsisku Irén összeállítása és fordítása