Az év végi mérlegkészítéseknél az utóbbi néhány évben a részvényárfolyamok százalékos változását összesítő ranglistán rendszerint az élmezőnyben végez valamelyik közép-európai tőzsde. Ez azt jelenti, hogy a megtérülés szempontjából érdemes a volt szocialista országok részvényeibe befektetni, ám azt el kell találni, melyik évben melyik közép-európai börze kínálja a legnagyobb hozamot, mert az élboly résztvevői rendre változnak.
A gazdasági és politikai fejlődésben számos rokon vonást mutató közép-európai országok tapasztalatai a tőzsdével is hasonlóak: a kommunista hatalomátvétel után az értékpapírpiacokat egyre-másra felszámolták, s működésüket a kizsákmányoló kapitalizmus egyik fontos ismérvének, jobb esetben a szocialista tervgazdaság kereteibe be nem illeszthető jelenségnek tartották. A rendszerváltással viszont minden térségbeli országban újra a klasszikus közgazdaságtan tanítása érvényesül, miszerint a tőzsde a pénztőke befektetésekbe áramoltatásának egyik alapvető eszköze.
A térségben hármat emlegetnek a meghatározó tőzsdék között: a budapestit, a prágait és a varsóit. Közülük elsőként a budapesti jött létre újra, s a három ország közül a leginkább ez alapozhatott a közelmúltra. Magyarországon ugyanis már 1983-ban lehetővé vált a kötvénykibocsátás, és 1988-ig a gazdálkodó szervek és a tanácsok mintegy 380 fajta kötvényt bocsátottak ki, amelyek túlnyomó részét a lakosság vásárolta meg. Ezekre az állam garanciát vállalt, ez azonban 1988-at követően megszűnt. Az 1948-ban megszüntetett Budapesti Áru- és Értéktőzsde újraélesztésére 1987 decemberében tette meg az első lépést 22 magyar pénzintézet, valamint a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyminisztérium és a Magyar Gazdasági Kamara. Megállapodást kötöttek az értékpapír-kereskedelem összehangolásáról, létrehozták az Értékpapír Kereskedelmi Titkárságot, 1988 júliusában pedig a Tőzsdetanácsot.
Az első tőzsdenapot viszont már 1988. január 19-én tartották a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban. Eleinte havonta, majd hetente egy alkalommal, októbertől pedig hetente háromszor találkoztak az értékpapír-kereskedők. 1988 áprilisában jelent meg az első kincstárjegy, 1989 szeptemberében pedig kibocsátották az első lakossági részvényt: a Sztráda-Skála papírjaiból lehetett vásárolni. Az "igazi"értéktőzsde működésének a jogi feltételeit az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény teremtette meg, amely 1990. február 1-jén lépett hatályba. Az év június 19-én aztán 41 alapító tag 221,6 millió forintos alapítói vagyonnal létrehozta a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT), majd elfogadta a tőzsde alapszabályát, és megválasztotta tisztségviselőit. A BÉT az államtól tulajdonjogilag független, nem nyereségérdekelt intézmény, amelynek felügyeletét az Állami Értékpapírfelügyelet látja el. Maga a tőzsde két nappal később nyílt meg kereskedni a hét öt napján lehet , s 1990 végéig minden, addig az értékpapír-kereskedelemben forgott papír, banki részvény és kötvény automatikusan tőzsdeképes volt.
A varsói értéktőzsde Gielda Papierów Wartosciowych 1991. április 16-án nyitotta meg a kapuit, 52 évi szünet után. (1939 előtt Lengyelországban hat tőzsde is volt, ám a forgalom 90 százaléka az eredetileg 1817-ben alapított varsóin zajlott.) A tőkepiacok, a brókerek, a befektetési alapok működéséről és a tőzsdefelügyeleti bizottság feladatáról a lengyel parlament alsóháza, a szejm által 1991. március 22-én elfogadott értékpapírpiaci törvény rendelkezett. A tőzsde a volt állampárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt egykori székházának ötödik emeletén kapott otthont, ahol az első kereskedelmi napot a brókerek többsége az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég által ajándékozott piros nadrágtartóval köszöntötte, noha az első öt privatizált állami vállalat részvényei nem voltak túl kapósak.
A prágai értéktőzsde Burza Cennych Papíru Praha működtetésére 1992. november 24-én hoztak létre részvénytársaságot, amelynek tulajdonosai ma is tőzsdetagok. A Burza 1993. április 6-án nyitott, ám a brókerek ekkor a heti egy tőzsdenapon, keddenként legfeljebb vállalati és államkötvényekkel kereskedhettek, a Csehország és Szlovákia szétválását kísérő tulajdonvita ugyanis megakadályozta a kuponos privatizáció keretében magánkézbe adásra kijelölt vállalatok tőzsdére vitelét. A Václav Klaus akkori szövetségi pénzügyminiszter által 1992 tavaszán beindított tömeges privatizáció révén a még egységes Csehszlovákiában több mint nyolc millióan váltottak jogot részvénytulajdonra, közülük 6,6 millióan bízták kuponfüzetüket a 437 befektetési alap valamelyikére. A tulajdonvitát éppen az váltotta ki, hogy sok szlovák befektető tudván, hogy a szétválás után az értékesebb cégek a másik köztársaságban maradnak a csehországi alapokat választotta. A részvénykereskedelem így csak a tulajdonvita lezárását követően indulhatott meg, tavaly július 22-én, s az ünnepélyes nemzetközi megnyitót még később, október 15-én tartották a cseh főváros patinás Liechtenstein-palotájában.
A három legnagyobb közép-európai tőzsde igazi virágkora 1996-ban vette kezdetét, amikor az erős világgazdasági fellendülés és a vezető értékpapírpiacok mindenekelőtt a száguldásba kezdő Wall Street-i magával ragadta a térség részvényeit is. Az erőteljesen növekvő gazdaság által is támogatott varsói börze az egyik legnagyobb hozamot nyújtotta a vállalkozó kedvű befektetőknek, de nem sokkal maradt el tőle a budapesti sem. Mindkét piacon megtöbbszörözhették a pénzüket azok, akik idejében kapaszkodtak föl a fellendülést hozó bika hátára.
Annál többet veszíthettek azok, akik 1997 nyarán úgy hitték, hogy a Délkelet-Ázsiában kitört pénzügyi válság nem fenyegeti a közép-európai régiót. A befektetők egy része ugyanis pánikba esve nemcsak a malajziai, thaiföldi vagy indonéz részvényektől igyekezett szabadulni, de a portfóliójukban ezekkel egy osztályba, a feljövőben lévő gazdaságokéba sorolt Csehország, Lengyelország és Magyarország vállalatainak a részvényeitől is. A pánik szerencsére mulandónak bizonyult, a nagy árfolyamesések elcsitultak, igaz, a kurzusok az év végéig szeszélyesen ingatagok maradtak.
A budapesti, a prágai és a varsói tőzsde árfolyamainak hullámzását több más tényező is befolyásolta. A három közül a legtöbb külföldi befektetés a lengyel és a magyar értékpapírokba áramlott. Ennek egyik oka, hogy míg a cseh kuponos privatizáció vállalatok százait tette elvileg piacképessé, a befektetők Prágában nehezen jutottak információhoz a cégekről, amelyek papírjai gyakran nem rendelkeztek a forgatáshoz szükséges likviditással. Az óvatosabb és főleg gyakran tőzsdén keresztüli privatizálást választó Budapesten, illetve Varsóban viszont látványosabb volt a kereslet felfutása, továbbá az árfolyamok ezzel tartó emelkedése. Itt bocsátották ki a legsikeresebb lakossági részvényeket is, vitték tőzsdére például a vezető lengyel kereskedelmi bankot, a Bank Handlowy Warszawiet és a KGHM Polska Miedz rézkombinátot, illetve Magyarországon az OTP-t, a Molt és a Matávot, amely utóbbi távközlési vállalat a térség eddig legjelentősebb kibocsátását hajtotta végre.
A befektetők bizalmának elnyerésében az elemzők szerint az is szerepet játszott, hogy míg Lengyelország és Magyarország erős tőzsdefelügyeleti bizottságokat hozott létre, és határozott szabályokat alkotott a tőzsdei kereskedelem megregulázására és a visszaélések megakadályozására, addig Prágában csak jókora késéssel igyekeztek tiszta viszonyokat teremteni. A cseh értékpapírpiacon ráadásul fokozta a bizonytalanságot a tőzsdén kívüli, szabályozatlan kereskedelem nagy aránya, a kuponokat felvásárló befektetési alapok színfalak mögötti nemegyszer csalárd ügyletei, valamint a kisebbségi részvényesek védelmének teljes hiánya. Ennek eredményeképp a tavalyi év elején hiába jegyeztek elvileg mintegy 1700 vállalatot a prágai tőzsdén, legfeljebb 40 papír forgott rendszeresen. A cégek ezért inkább kötvénykibocsátással és hitelfelvétellel igyekeztek finanszírozási forrásokhoz jutni, ami növelte a bankok befolyását fölöttük.
A cseh parlament alsóháza csak az idén januárban hagyta jóvá azt a törvényt, amely létrehozza a tőzsdefelügyeleti bizottságot, és csökkenti a bankok befolyását az iparvállalatokban, amire a külföldi befektetők bizalmának elnyerése érdekében szükség van. A munkáját várhatóan áprilisban kezdő bizottságnak szabálytalanság esetén jogában áll majd visszavonni brókerengedélyeket, felfüggeszteni tranzakciókat s kiszabni akár 100 millió koronát elérő büntetést is. Vannak azonban, akik szerint a testület függetlenségét csorbítja, hogy öt tagját a kormány nevezi ki, működését pedig az állami költségvetésből finanszírozzák. Sokan úgy vélik, a bankok befolyásának korlátozása is csak kezdeti lépés lehet egy határozottabb szigorításban, hiszen egyelőre csak az történik, hogy az iparvállalatokban való részesedésüket viszonylag magasan, 50 százalékban korlátozzák. Igaz, megtiltják, hogy a bankok beültessék tisztviselőiket az igazgatótanácsba.
Prágában megpróbálják megregulázni a sok gondot okozó befektetési alapok működését is. Az új szabályok szerint az alapok nem üzletelhetnek az alapkezelőikkel, nem fizethetnek előleget részvényvásárlásra, s a zárt végű alapokat nyílt végűekké kell alakítani, amennyiben piaci értékük a nettó vagyonérték 40 százaléka alá süllyed. A kereskedelem élénkülését és a külföldi stratégiai befektetők megjelenését hozhatja viszont az a korlátozás, hogy az alapok egyetlen cégben sem tarthatnak meg 11 százaléknál magasabb részesedést.