KorunkÁprlilis 1998
 Áprlilis 1998
Határok között — határok fölött


  Előszó
  

  Határológiai kistrakta
  Lászlóffy Aladár

  Versek
  Ken Smith

  Balkáni történetek
  Tordai Zádor

  Franciák, németek — ideológiák
  Louis Dumont

  "Gézengúz nép valátok kezdet óta..."
  Alexandru Vaida Voevod

  Egy láda maszkószki
  Zelei Miklós

  Proletár reneszánsz (I.)
  Hankiss Elemér

  A
  Bárány-Horváth Attila

  Irodalmi/nem irodalmi
  Adrian Marino

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György


Tájoló
  Miért gyilkolt Édes Anna?
  Lengyel András


Toll
  Határkaland
  Kántor Lajos

  Könyvek művésze
  Czellár Judit

  Da capo al fine
  Szabó Géza


Műhely/Atelier
  Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről
  Gabriela Adameşteanu


Világablak
  Privatizációs módszerek Kelet-Európában
  Réti Tamás


Mű és világa
  Helyszíni tudósítás a törvény kapujából
  Szilágyi Júlia


Téka
  Az első és a többi média
  Kelemen-Schittenhelm Attila

  Életkép a múltból
  László Noémi


Talló
  Illúziótlan művészet?
  

  Vonalak, számok, kövek
  

  Szilágysági Limes
  

  Olaszok Isztriában
  

  Új határok
  

Előszó

A határ nem az ember találmánya. Ahol elválik egymástól az égbolt és a föld, a víz és a szárazföld, a nem-volt és a van, az élettelen és az élő — mindenütt határ húzódik. A világ azért van — úgy van —, mert/hogy határok vannak. Víz és föld és ég és élő ott van, addig van, ahol s ameddig határai terjednek. Azonossága — léte? — csak annak van, ami/aki határolt: minden és mindenki azért saját maga, mert elkülönít és birtokol valamit: időt és teret, erőt, lelket vagy tulajdonságot a létezésből. De a határok nemcsak elválasztanak, hanem össze is kötnek. Minden, ami van, így vagy úgy, előbb vagy utóbb átmegy a határon. Átváltozik, megszűnik vagy egyszerűen — mozog. Minden, ami a világon van, határai között magában van, de egyben határok mentén, magán kívül is: innen és túl, eltérően és hasonlóan, előtte és utána. Határok őrzik a világ rendjét, s őrzi a határok szüntelen átlépése és eltörlése. Ez a világ egyetemes, nagy kalandja — s benne az emberé. Kik vagyunk hát világunk határai között, és tulajdon határainkon túl? Hol húzódnak egyáltalán a határok? Ami igaz — Pascalt parafrazálva — a Kárpátokon innen, igaz-e azokon túl is? Hát a Rajnán innen és túl? Magyarok és románok, németek és franciák: népek, ideológiák, történelem — az idő és az önszemlélet határai mentén. Mi történt 1871-ben? Mi 1918-ban? Mi volt előtte, mi van utána? Csak a határvonalak mentén lehet túlnézni, aki pedig túlnéz, nemcsak azt tudja meg, mi van ott, hanem azt is jobban érti, mi van itt. Mi a művészet, ha már nem az, ami volt? Mi az irodalom, ha vannak, s mi, ha nincsenek határai? Mi az anyag és mi az információ? Aki állít, az határt szab. Aki kérdez — határt mozgat. A világ, amelyben élünk, határokat old fel, és új határokat állít. Arra kértük munkatársainkat, gondolkodjanak és meséljenek a határokról... H. A.