Áprlilis 1998 Határok között — határok fölött |
Előszó Határológiai kistrakta Lászlóffy Aladár Versek Ken Smith Balkáni történetek Tordai Zádor Franciák, németek — ideológiák Louis Dumont "Gézengúz nép valátok kezdet óta..." Alexandru Vaida Voevod Egy láda maszkószki Zelei Miklós Proletár reneszánsz (I.) Hankiss Elemér A Bárány-Horváth Attila Irodalmi/nem irodalmi Adrian Marino Ha jönne az angyal... Moldova György Tájoló Miért gyilkolt Édes Anna? Lengyel András Toll Határkaland Kántor Lajos Könyvek művésze Czellár Judit Da capo al fine Szabó Géza Műhely/Atelier Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről Gabriela Adameşteanu Világablak Privatizációs módszerek Kelet-Európában Réti Tamás Mű és világa Helyszíni tudósítás a törvény kapujából Szilágyi Júlia Téka Az első és a többi média Kelemen-Schittenhelm Attila Életkép a múltból László Noémi Talló Illúziótlan művészet? Vonalak, számok, kövek Szilágysági Limes Olaszok Isztriában Új határok | Előszó A határ nem az ember találmánya. Ahol elválik egymástól az égbolt és a föld, a víz és a szárazföld, a nem-volt és a van, az élettelen és az élő — mindenütt határ húzódik. A világ azért van — úgy van —, mert/hogy határok vannak. Víz és föld és ég és élő ott van, addig van, ahol s ameddig határai terjednek. Azonossága — léte? — csak annak van, ami/aki határolt: minden és mindenki azért saját maga, mert elkülönít és birtokol valamit: időt és teret, erőt, lelket vagy tulajdonságot a létezésből. De a határok nemcsak elválasztanak, hanem össze is kötnek. Minden, ami van, így vagy úgy, előbb vagy utóbb átmegy a határon. Átváltozik, megszűnik vagy egyszerűen — mozog. Minden, ami a világon van, határai között magában van, de egyben határok mentén, magán kívül is: innen és túl, eltérően és hasonlóan, előtte és utána. Határok őrzik a világ rendjét, s őrzi a határok szüntelen átlépése és eltörlése. Ez a világ egyetemes, nagy kalandja — s benne az emberé. Kik vagyunk hát világunk határai között, és tulajdon határainkon túl? Hol húzódnak egyáltalán a határok? Ami igaz — Pascalt parafrazálva — a Kárpátokon innen, igaz-e azokon túl is? Hát a Rajnán innen és túl? Magyarok és románok, németek és franciák: népek, ideológiák, történelem — az idő és az önszemlélet határai mentén. Mi történt 1871-ben? Mi 1918-ban? Mi volt előtte, mi van utána? Csak a határvonalak mentén lehet túlnézni, aki pedig túlnéz, nemcsak azt tudja meg, mi van ott, hanem azt is jobban érti, mi van itt. Mi a művészet, ha már nem az, ami volt? Mi az irodalom, ha vannak, s mi, ha nincsenek határai? Mi az anyag és mi az információ? Aki állít, az határt szab. Aki kérdez — határt mozgat. A világ, amelyben élünk, határokat old fel, és új határokat állít. Arra kértük munkatársainkat, gondolkodjanak és meséljenek a határokról... H. A. |