stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Tájékozódás a követésben. Etika és kutatás kapcsolata a (nem) Badiou-féle igazságtörténetben

[Látó, 2010. július]




Az Emmanuel Lévinasszal kezdődő etikai fordulat tudományelméleti szempontból azért jelentős, mert amennyiben az etikai felelősségnek a tudással szemben is elsőbbsége van, akkor a kutatás semmilyen tekintetben sem végső: még mielőtt bármit is megvizsgálnék vagy kiderítenék, már felelős vagyok a másikért. Ennél fogva a tudománynak nem a rendszere, kognitív modelljei vagy technikai lehetőségei kerülnek előtérbe, hanem a gyakorlata. Ha pedig a tudományelmélet a kutatás gyakorlás-függőségét fogadja el kiindulópontnak, ezzel önnön gyakorlatával szemben is elveszti kritikai elsőbbségét.
Az etika elsőbbségének lévinasi megfellebbezhetetlenségét azonban Alain Badiou, kortárs francia filozófus antifilozofikus gondolkodásnak nevezi, és azzal kívánja megmenteni a filozófia becsületét, hogy Foucault filozófiai éthosza nyomán a fennálló renddel radikálisan szakító, forradalmi gondolkodásnak rendeli alá az etikát. Számára csak egy önmagát állító, militáns igazságnak lehet etikája, mely eseményszerűségének fenntartását, az őt hordozó szubjektumok hűségét írja elő imperatívuszként: „Tarts ki!”, „Folytasd!”
Egy általam tervezett tájékozódás-etika kihívásait követve az alábbiakban néhány fenntartást jelzek az etika elsőbbségét vitató filozófiai éthosszal szemben.
Badiou szerint Lévinas azt mutatja meg nagyon következetesen, hogy minden olyan törekvés, amely az etikát kívánja a gondolkodás és cselekvés elvévé tenni, szükségszerűen vallásos törekvés. Badiou a gondolkodást mint igazságtörténést teszi a szubjektivitás alapjává. Ehhez képest a vallásos törekvés valóban más, és abban is egyetértek, hogy egyiket nem lehet a másikra visszavezetni. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az etikát csak a vallásos törekvésen belül kell a gondolkodás és cselekvés elvévé tenni. A vallásos törekvés és a filozófia (a gondolkodás badiou-i alapul vétele) éppen azért visszavezethetetlenek egymásra, mert két egymástól teljesen eltérő gyakorlati tájékozódásról van szó. Ha az etika az ilyenfajta eltérésekről ad számot, vagyis a gyakorlati tájékozódás etikája, többé nem áll rá, amit Badiou a Másik lévinasi etikájáról mond.
Amikor a hallgatóimnak ebből kiindulva arról beszéltem, hogy a tájékozódás-etika egyetlen imperatívusza a „Tájékozódj!”, azt felelték: „Oké, de hogyan tájékozódjunk?” Nagyon éles próbája volt ez a javasolt etikának, mert abba a kísértésbe ejtett, hogy a tájékozódj imperatívusza ellenében járjak el. Ha ugyanis szorosan a kérdésre válaszolok, amit előadói minőségemben etikai kötelességemnek tekinthetünk, vagyis megpróbálom feloldani a diákok nyugtalan kérdésben kiütköző tájékozódási kényszert, akkor elárulom a tájékozódás etikáját, melyben éppenséggel ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy még egy határozott útmutatás követésében is ugyanolyan fontos a gyakorlati tájékozódás, mint a legradikálisabb gondolkodásban. Kértem egy hét haladékot a diákoktól, melynek lejártával ezt feleltem:
Két erős alternatíva áll előttetek a tájékozódásban: az egyik az, ha egy Mestert követtek ebben; a másik az, ha magatok próbáljátok kigondolni, hogy mi a jó. A felvilágosodás (Kant) a kiskorúság és a nagykorúság eseteként tálalja ezt a kettőt – hogy segítsen nektek eldönteni, melyiket válasszátok. Foucault és Badiou a vallásos éthos és a filozófiai éthos történeti egymásutánjaként mutatja be, hogy arról győzzön meg, melyik az aktuálisabb. Én pedig azt mondom, hogy etikailag nincs rendben, ha a döntésben segít nektek egy Mester, még ha olyan nagymester is, mint Kant, Foucault vagy Badiou. Látszólag azt mondják, hogy te gondold ki, mi a jó, de valójában azt írják elő, hogy miként dönts. A tájékozódás etikája szerint tájékozódni mindenkor nektek kell, még akkor is, ha már követni kezdtetek egy Mestert. Merthogy minden gesztus gyakorlati döntés. Jóllehet nem tőlünk függ, hogy mi minden ér bennünket, de hogy mi történik velünk, az a gyakorlati gesztusainkon múlik. A nyájszellem, amennyiben a követést igyekszünk lefedni vele, alighanem merő elméleti fikciónak bizonyul, hiszen utána indulni annak, ami követésre szólít, elkerülhetetlenül intenzív gyakorlás. Az igazi Mester akkor sem dönt helyetted, amikor parancsol (például azt mondja, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket). Igaz, hogy minden mesternek ereje van, s ez magával ragad, mikor rá hangolódom, de a késztetés nem lehet erőszakos. Különben a mester a tájékozódás etikája ellen vét, s következésképp eltéved: már nem tanítványokat, hanem rabszolgákat keres.
Badiou szerint a véleményben nincs igazság, csak kommunikáció, vagyis a fennálló tudás puszta közvetítése. Hogyha tehát egy Badiou-ról szóló egyetemi előadásban semmi olyat nem mondok, ami radikálisan szembefordít vele, akkor az előadásomban nincs szemernyi igazság, csupa tudásközvetítés, átvett vélemény marad. Csak ha hű tudok lenni előadás közben is az általam kezdeményezett gyakorláskutatás igazságához, akkor hirdethetek meg hallgatóimnak egy új szubjektivitást, ezúttal a tájékozódásetika szubjektumát, aki az etikát időbeli gyakorlati tájékozódásként műveli az irodalmi írás vagy olvasás idejében és a mindennapi döntésekben egyaránt. Persze, amit most teszek, mégsem igazságtörténés, hiszen Badiou etikáját közvetítem a saját példámon, melyet igazságtörténésként, tehát továbbra is Badiou módjára írok le. Ez még mindig csak a fennálló közvetítése.
Akkor lehet szó valódi igazságtörténésről, amikor a gyakorláskutatás meghaladja az újszerűnek, a forradalminak a bálványozását, amikor olyan rítusok követésében is a mozgástér kitágítását, illetve az intenzív gyakorlást munkálja, amelyek Badiou szerint a fennálló helyzethez, illetve a meghaladott múlthoz tartoznak. Csakhogy innen kezdve ez már nem badiou-i igazságtörténés. Azért nem, mert már azzal is számol, hogy a fennállóval szakítás bizony vissza is üthet. Nem biztos, hogy ami szakít a régivel, az mindig jobb, mint a régi. Nincs megbízható tudásunk arról, hogy adott pillanatban melyik a követendő. Sajnos, ebben is tájékozódni kell! Micsoda kiváltság, hogy ebben is lehet tájékozódni!
A diákok azt a feladatot kapták, hogy általuk választott irodalmi, művészi, politikai vagy történelmi mozgásterekben próbálják meg követni a Badiou-féle igazságtörténést. Ebbe a munkafüzetbe azok dolgozatai kerültek, akik követés közben nem adták fel a tájékozódást.










Kategoria:  MUNKAFÜZET
Denumire autor:  Berszán István

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret