stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



[Látó, 2009. július]


Mert minden örök, s minden változik,
így dörög a tan, egy vád mondata,
ha igazság ez, vajon hányadik,
mit a bölcsünk mond oly könnyen oda.


Hogy rágódjunk tovább is a jó csonton,
s ő a vállunk fölött átmosolyog,
s ha mellette újabb kétségbe von,
jaj feleim, hát eddig tart a jog.


Ki ád testhezálló menedéket,
meddig tart, mi szavak közt megéledt,
étekmorzsánk vigasztalásnak.


Hogy változó örökét feledve
hagyatkozunk szépen festett térre,
honnan minden csillogást kiloptak.






Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Páll Lajos

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret