stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Alkonyati lovasok


[Látó, 2009. február]


Cickányok lakta kopár, szürke katlan
mélyén bizarr lovasok tartanak
az estbe hajló őszi alkonyatban
nyugatnak, ahol elmerült a Nap.

Bús lovasok, törődött, furcsa árnyak,
töppedt, szomorú arcuk hóka folt;
lovaik lassan, botladozva járnak,
fejük felett kopott cégér a Hold.

Némán haladnak, félve, öregen,
végetlen sorban; durva köveken
fáradtan koppan a lovak patája.

A kihunyt fény útját követve, szinte
ködfoszlányként már, hátra sem tekintve,
eltűnnek a leszálló éjhomályba.





Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Jánosházy György

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret