stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Versvázlatok


[Látó, 2009. február]


miért ne lehetne
isten ahol ennyi minden
feneketlen szakadékba
zuhantam hajnalra
begyógyult sebként

mint az a csodálatos
földrész atlantisz
fölhozhatatlan mélységekbe
süllyedt bennem a szerelem

tojás alakú kő
több tonna
tűz rá a nap
hetekig lesem
hátha kikel valami

cipőm fűzőjénél
fogva fönnakadt
a júdásfán rücskös
nyelvét ölti rám

kifordított kabátom
lóg a fogason
mint a tegnapi
mint a mai napom

temetőkapunál
sötétséggel átitatott
átázott bogár cipeli
szakadt árnyékát

olyan pofát vágok
mint egy féreg mely
szörnyen unja az életét

miért nem tudok gyűlölni
ha már szeretni nem tudok
miért nem tudok szeretni
ha már gyűlölni nem tudok

leteszem visszafordulok
s már nem találom
hova tűnt rajtam kívül
senki sincs a házban

régebben ami nem tetszett
egy szövegben aláhúztam
ma már az egészet

hogy isten nincs
lucifer lenne az első
aki tiltakozna ellene

univerzális szomorúság
üvegen repedés ér ha
pattan halántékomon

gyermeknek lenni jó lenne
ifjúnak lenni jó lenne
férfinek lenni jó lenne
de szemem már inkább megpihenne
de fülem már inkább megpihenne
de szám már inkább megpihenne

százlábúnak fáj a
lába mind a száz
operáljuk hernyóvá

olyan vagyok mint
egy halottas ház
nyirkos homokjába
szépasszonyok lányok
napozni nem járnak

az éjszaka zongora
billentyűi csillagok

ördög és isten
fölváltva játszanak

arcomnak mélye
se tükre – alitásom
tűnőbe





Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Simonfy József

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret