stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Az eb magánya

Az eb magánya


Ezek a bágyadt nyári éjszakák…
tespedt nyugalom fekszik házra, kertre –
csak egy álmatlan szellő hordja szerte
a megizzadt kukák nehéz szagát,


különben minden alszik, néma, tétlen,
a Mindenség ernyedt, amorf anyag –
de ketten, lám, mégis virrasztanak,
két fájó lélek a fülledt sötétben:


egy bús beteg, kíntól, láztól vacogva,
reményvesztetten néz a csillagokba
az érzéketlen, ájult éjszakán át,


és egy gazdátlan eb csontvázra fogyva
turkál a férges és bűzlő piszokba,
s felsírja az Úristenhez magányát.










Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Jánosházy György

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret