stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kaffer Ödön meg a bőrönd

Kaffer Ödön meg a bőrönd


Volt egy bivaly,
Kaffer Ödön,
szavannán élt
kövér füvön. –
Egy nap, amint
legelt Ödön,
bőrkoffert ta-
lált egy kövön.


Ilyet még nem
látott Ödön –
eltűnődött;
„Mi lehet e
tárgy a kövön?”
Megböködte
a szarvával,
forgatgatta
négy patával,
szagolgatta
is – ez rávall,
barátkozott
a szagával. –
Így ismerke-
dett a tárggyal,
amin feli-
rat állt, nagy ég! –
Készítette:
Koffer Teréz.
S alatta még
ez is állt:
Koffer – Bőrönd.
Itt Ödön már
hezitált,
de csak kisi-
labizálta,
hiszen járt ő
iskolába,
jó rég volt, az
igaz, s lám csak
talán mégsem
veszett kárba –
nehezen, de
kibiflázta,
s itt meg is állt
tudománya…


„Kof-fer Te-réz,
Kof-fer Te-réz…” –
szótagolta
Ödön egész
álló nap a
tűző napon,
s lassú agya
felforrt nagyon.


„Ezt úgy hívják,
Koffer s Bőrönd,
én meg vagyok
Kaffer s Ödön…
Koffer – Kaffer,
Bőrönd – Ödön… –
ízlelgette
a szót Ödön,
s morfondíro-
zott egy kövön:
… nekem ehhez
van-e közöm,
azon túl, hogy
megütközöm?”
S éjjel is feszt
bőgött Ödön:
„Nyaszaföldön
legyek ökör,
ettől csak meg-
rökönyödöm!
Nairobiban
legyek tehén,
ettől ott is
megáll az ész! –
Ilyet én még
nem pipáltam,
pedig csordá-
ban is jártam;
éjjel-nappal
fejem töröm:
mi lehet e
tárgy a kövön?”


S mivel nyitját
nem találta,
másnap, úgy öt
óra tájban
nem tarthatta
már magában,
kibökte a
bivaly-körön,
ezt és ezt lát-
ta ő, Ödön,
s majd szarvára
tűzte szegényt,
s hogy ki is be-
tűzte nevét,
s ez állt rajta:
Koffer Teréz.
„Kof-fer,
Kaf-fer…
Hű, ez rokon!” –
szólt a körön
néhány barom,
s látni akar-
ták már nagyon.
Azon nyomban
elpatagolt
vagy húsz pata –
verték a port,
de már későn
értek oda,
koffernak ott
semmi nyoma…


Az történt, hogy
a gazdája,
aki épp Af-
rikát járta,
mindent tűvé
tett utána,
s ott a kövön
megtalálta.
Terepjárón
jött el érte,
mert hát egy bőr-
koffert mégsem
hagynak csak úgy
a sorsára,
ámbár – él ott
rokonsága…
Így végződött
a fejtörő,
nem lett nagyobb
bánat, öröm,
feledték a
bivaly-körön. –
Néha azért
Kaffer Ödön,
fejét vakar-
ván egy kövön
bambán bámul
maga elé,
s azt mormolja:
„Koffer Teréz,
Koffer Teréz…
Mért hagytuk
sorsára szegényt?”











Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Jánk Károly

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret