stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Nincs mese

Nincs mese



~időszerű sztorik~



1 se


kicsit még várok, és ha nem jelentkezik (nem fog, ne félj), eltűnök. csak egy bukfenc és már nem is vagyok. vagy két bukfenc (ha az első megbukik (szokott). esetleg áttűnök, mert ez izgalmasabb (ha megjön!), valami másba. és akkor lehetek bármi: veszélyes, szeszélyes, vérengző, eszelős, kezes, hízelgő, nyafogó, kúl. ami tetszik. hiába ismer, már nem ismer rám. és nem is mer. ember ez vagy állat? nézhet. nem az vagyok, aki vagyok, aki vagyok, az nem én vagyok. nem az vagyok, ami vagyok, ami vagyok, az nem én vagyok. már. meresztheti a szemét (a szemét, legalább azt látnám, hogy a szemembe mer nézni, azt!). port hinthetek beléje, amennyit csak jólesik. és ameddig csak jólsik. és ahogy csak jólesik. és jólesik. maroxám. 1x, 2x, meg még 1x. tele. és nem lesz visszabukfenc ez 1x. 1 se.



Ping-Bong


(a mester) azt hittem, majd felrobbanok. egy nyomulóssületlenbadar arab miatt, azt hiszem. úgy éreztem magam, mint egy résmentesen bekerített, vagy mint akire kényszerzubbonyt húztak. egy darabig megfeszítetten, hogy szinte már rengett belé az agyam, azon töprengtem, hogy mit és mit és mit tegyek.
mit szokás tenni egy ilyen szokatlan helyzetben?
enni?
menni?
jönni-menni?
tönkre menni?
falhoz kenni valakit?
kést fenni és nyissz?
vagy még ennyi se kell?
végül, mert ez nem volt, vagy mert nem ez volt a legkielégítőbb válasz, gondoltam egyet nagyobbat és: felkerestem a mestert.
mester, és feltártam előtte a problémát.
a mester mesteri türelemmel végighallgatott.
mester, te érted ezt?
a mester hallgatott.
értem.


(az ürge) elköszöntem és leviharzottam a lépcsőn. útközben, hogy még nem csillapuló idegességemet levezessem, lefejeltem két alakot, az egyik egy suhanc volt, de későn vettem észre, a másikat akkora erővel, hogy menten beleverte fejét egy lámpavasba, bammmmmm.
de az ürge szívósan visszapattant, hogy: EZT VÉDD KI! de én megint befejeltem neki.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
de lefejeltem még egyszer.
de hiába.
(szívós, de szívesen ellabdázgatok vele. ping-bong, ping-bong, ping-bong, ping-bong.)
és megfejeltem még 1x, p-b.
de még 1x, pp-
de hiába várta(m) most már, most már nem pattant több vissza. úgy.
így ért véget, és így értem végre haza én is.


(a reklamáló) ültem a konyhában, és körmeimmel egy üveg nyakán doboltam. nyugi, a mester azt mondta, nyugi.
be cool.
bámultam ki az éjszakába sötéten. irritálta szemem a szemközt villogó fényreklám. nem reklamál már valaki, hogy szedjék már le azt a szemét fényt?
lerángattam a redőnyt.


(a haj) számba kaptam egy cigit, fogaim közé fogtam, és felkattintottam a gyújtó fedelét, sssrrr.
nyugi?
oké, de hogy jutok el odáig?
nyugi.
de addig mi?
lassan közelítettem a lángot, egész lassan, mélylila (most épp mélylila) sörényembe túrtam, és marokra fogtam egy vastag tincset. hajaj. belepörköltem. babahaj. belepörköltem. bűbáj. belepörköltem. bájbáj. belepörköltem. baj? belepörköltem.
nyugi, a mester azt mondta, nyugi.
vagy nem?
marokra fogtam még egy tincset.
vagy nem?
vagy mit? semmit?
ssssrrrr.


(a rab) ültem, s sültem, hogy még mindig csak ülök, mint a rab, aki nem érti, mért ül.
mint egy túsz.
de aztán gondoltam egyet, vagy valami azt súgta.
ne tépelődj, tépj be.
ha ki akarsz jutni.
és ledobtam magamról a kabátot.
és ledobtam az egész szerelést.
és ledobtam magam a földre.
és kitéptem orromból a karikát.
és kitéptem nyelvemből a karikát.
és kitéptem fülemből a karikát.
és kitéptem szemhéjamból a karikát.
és kitéptem mellemből a karikát.
és kitéptem köldökömből a karikát.
mintha gránátokat biztosítanék ki.
és letéptem az utolsót.
a kicsi lábujjamról.
kicsit belerengett
belé
az egész
épülettömb.



Kaputt


ezt a találkozást nem úszhattam meg. nem fogsz te az orromnál fogva vezetni, mondta, és elővett egy halom fényképet, és az orrom alá dugta. mi az? mindjárt felképel?
figyelj, felbérellek egy bulira. ezt és ezt és ezt, látod?, és vastag ujjaival egyenként mindegyikre rábökött (kiköpött, mint egy maffióz), kicsinálod és utána azt csinálsz, amit akarsz. ez az utolsó menet, aztán mehetsz. nyolcan vannak, egy hetet kapsz. egy nap egy. bőven megoldod.
és a nyolcadik?
azt bízd rám.
este a buliba úgy mentem be, mint egy bull. az ajtóban eltapostam egy félkézen fekvőtámaszozót, mint egy lufit, aki így rótta le tartozását (valamiért), mire a vetélytársai (akik egymásnak is vetélytársai) irigyen, de megtapsoltak. hetedhét országon nem láttam még ilyen megvetendő csürhét.
gyorsan bukfencet vetettem, s miután átmentem aknavetőbe, de előbb tapsikoló nyuszifülbe, hahó! ki kap el?, simán átmentem a következő hétbe.
jó ez a likvid, nem?
likvidáltad őket?
a kávézó placcán ültünk a plazzán a verőfényben: ernyő alatt.
kaputt. nem elég tiszta a légkör?
kösz, köszönte meg, és kibuggyant belőle egy könnycsepp. amiben, mint valami varázsgömbben, megláttam, amit eddig (hogyhogy?) nem. szívesen máskor is, mondtam részvéttel, mert nem akartam szívtelennek tűnni. párszor hátba veregettem búcsúzásképp, meg mert úgy nézett ki, hogy amikor megszívta a szívószálat, rossz helyre ment a dzsúsz, és kibírhatatlan köhögési rohamot kapott.
mikor ellibegtem az asztalok között, hallottam (vagy csak hallucináltam?), ahogy egy pár dől a röhögéstől.








Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Bertók Beatrix

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret