Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 5. sz. (2005. május)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Vörös István
A szobor
Ki hisz itt Istenben
és ki az ördögben,
de főképp ki az Úrban?
Kiben a bizalom,
ha tudom, se tudom,
nem vagyok az, aki voltam.
Kiben van kételyem,
ki tréfál még velem,
ki bújik a szoborban?
Szoborból ki búj ki?
Ne hidd, hogy valaki,
ne hidd, hogy hit segíthet.
Ha az ott a senki,
nem tudsz fölébredni,
a valóság vetített.
Aki belemerül
mással vagy egyedül,
létéből csak veszíthet.
Aki hisz Istenben,
igazán örvendjen,
végignyúlhat a múltban.
Nem kell már bizalom,
reményben oltalom,
nem halhat meg holtan.
Ami volt kételye,
annak itt nincs helye.
Ki bújik a szoborban?
Ki bújt ki belőlem,
amikor eldőltem?
Milyen kezdet a végzet?
Ha az ott nem senki,
föl kéne ébredni,
a valóság megéget.
Aki van, legbelül
sose lesz egyedül,
ő látja az egészet.