stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Báthori Csaba

Fantázia

Lábon jár az ember, és én figyelem nyaranta, amikor eljutok a strandra, a fürdőzők lábujját. Minden összefügghet a testen, egymásra utal a száj vonala, a kézhát erezete, a körmök holdjának formája, vagy a combok izomzata. Néha elképzelem, ha egy női derék ringását látom, vajon milyen lehet a háta vagy a köldöke. Nem gyors a lelkem, de óvatlanul messze ér képzeletben. Ha olyan színesen öltözik valaki, mint egy sisakos kazuár, úgy sejtem, sok időt tölt éjszakánként egyedül. Ha lassan néz rád, amúgy alulról, egy férfi, tudom, hogy munkát keres. Dolgozni szeretne, használni a kezét, a lábát, az izmait. Használni, de nem egyenesen haszonra törekedve. Ha vagyunk, már azzal több lehet mindenki. Csak annak nincsen haszna, aki egyszerre van és nincs, mint a szentlélek.

A körmökön előbb a görbületet mustrálom. Vannak kis, húsba besüppedő halpikkelyek. Ezek szélén nem látni azt a vékony bőrkeményedést, amelyet az ember a keze körmén mindig igyekszik hátrébb tolni. Anyám szokása volt, hogy manikűr után a hüvelykujja körömhegyével befele feszegette a körömágy peremét. Kissé kipirosodott a hús ott, amolyan kerek bütyök született, de szebb volt, szebb volt, mint a benőtt körömágyak. A lábujjakon festék is lehet, de az furcsa, ráspolyos érzetet kelt. A láb mégiscsak a test proletárja, mamelukja, szinte arra teremtette a lábak istene, hogy elhanyagoljuk. Ez túlzó finomkodás, rokokó szeszély. Mint halottnak a csók, olyan a lábkörmön a festék. Bár. Egyszer láttam egy nőt, aki képes volt méltóságot szerezni színes alsó végtagjainak. Ez csak, sejtem, a gyöngyházszínnel lehetséges. Vagy olyan színnel, amely nem tolakodó, szinte láthatatlan.

Aztán a formája. Nekem a tojásdad vagy gömbölyű ívek tetszenek, azok a szarut megkülönböztetik a karomtól. Szeret a szem megpihenni ott, ahol nem kell vizsgálnia semmit. Beszélik, hogy a szép körömtől nehéz felfelé kúsztatni a szemet. Akinek csenevész a combja, adjon hálát a gyönyörű körömnek. Kicsit kiálló, sem túl hosszú, sem túl rövid körömre gondolok. Háta hasonlítson a fiatal cserebogár páncéljához, mutasson szerény könnyedséget, hogy szinte röppenjen. Szerelmes vagyok ezekbe a szárnyalni kész körmökbe. És ha mind az ötöt látom. Mert vannak csapatok, amelyekben csak a vezérköröm érdekes, vagy még legfeljebb a két következő, a negyedik és ötödik csak szégyenkezik a lábfej gyűrött szögletében. Főleg a kisujj körmének juthat mostoha sors, ez visszazsugorodhat a talp alá, és gyakran csak egy kis babszemmel van megfejelve, büntetésből. Azt nehéz kezelni ollóval, ezt a rokkant szotyolát. Olyan kicsi, hogy ki kell ásni, kaparni. Mindig fel kell fedezni, mint az apró dolgokat. És akkor még nem beszéltem a körmök viszonyáról, színéről, hangulatáról, felsőbb matematikájáról. A zoknival, cipővel folytatott viszonyáról, a kéz- és lábkörmök versengéséről, életkorukról, változásaikról, a tyúkszem féltékenységéről, a föld iránti áhítatukról és áhítozásukról. De hát olyan sok dologról nem beszél az ember, miközben beszél.

És most jut eszembe, arról sem ejtettem szót, milyen volt jobb nagylábujjam körme, amikor ötéves volt. Arra esetleg a szomszédja emlékszik, aki mellette strázsál addig, míg él, vagy öröklődik majd a fiamban.


Tartalom   Előző   Következő

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret