stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Egyed Emese

Mustpead

A kút káváján megpihent a csönd.
Fényben-árnyékban napokig időztem.
Dalok születtek csönd és bánat közben.
Öröm-
dalok.
Rövid szavak a szélben.

Egy szicíliai mappáról

Szabad az út, al Idrisi.
Orgonabokor sarjad, ahol jártál.
Szarvasűzés-, király-
történetek.


Mintha história...

A tenger habja árad, tétovázik.
Lassan húzódik partjairól beljebb.
Kerekes kút a vár alatti téren.
Vizetek van.
S tán van szívetek is.
Ó-Livónia várfalakat épít,
bástyát emel,
vásártartást szabályoz.
(Mérd árnyékodat öles juharághoz,
csipkézett kerékvető kőhöz: megérkeztél.)


Tovább mesélem

A tengeröblöt észt halászok,
kézművesek szeme láttára
bevette nehéz hajórajjal
második Waldemar király.
A tornyok vaskos tömbjei fölött
lengedezett skófium dánus zászló.
A tornyok vaskos tömbjei fölött
sirály kiáltott.
Éjnek idején a Városház-téren
hangoskodnak idegen lovagok!
Árnyék-lovasok gyülekeznek,
patkók koppannak, horkannak a mének.
A sütőházban víz melegedik,
lisztet szitálnak, kemencét hevítnek.
A kosarak közt péklegény rak rendet...
Szent György-nap éjén riad fel a harcos!
Nincs tekintettel nőre, gyerekekre.
(Üres a háló, hazatér a pásztor!)
Felövezi a fegyvereket, ölti
a páncélinget, vasalt sarkú csizmát.
Szabadság napja virradását kéri,
szabadság holdja udvarát fürkészi –.
Csak a király dönt: északot megőrzi –
zsák ezüstpénzért túlad dél megyéin.


Kék-arany zászló

Aut vincendum, és jaj, aut
moriendum.

Mit mondhatnék rénlábszár-bokálytartók,
szokatlan formájú kincsek között.
Elmúlt küzdelmek, lakomák,
meg sem született vallomás
zsibbasztó képzetei
közt.

Aut –
aut vincendum?

Megmented, lelkem, Isten.


Hasonlatok

Rakták házaikat lucfenyő-,
erdei fenyő gerendáiból.
Rakták öreg törzsekből, berkenye
keskeny, erezett lemezeiből.
Kövekkel burkolták tereiket.
Nagy házak tetejére tűztek dísznek
kovácsoltvasból őrző
lényeket.
Mutass, Vén Tamás, jó szél irányába.
Cseréptető vörösén lépek, lassú
szavak ideje érkezik a tájra.
Mint kikötőbe eltévedt hajó.
(Valahol északon, álmok közt jártam.
Úgy tévelyegtem víztükör fölött,
Tejút árnyékán, mint, ha bekötött
szemmel keressük helyünk,
társainkat.)


Képeslap. A lélegzet akadozni kezd

Apró lépés
a Nyújtott lépés utcán.
Szűk Müürivahe, lovagút.
Domonkos rendház, új domonkosok
laknak faragott kőfalak mögött:
érvényes Ó-
és Új Szövetség.
*
(A bűnös szívek megkövessék
a Mindenek Urát, s az asszonyok,
ha vágyakoztak, vaskölöncöt kapjanak
nyakukba,
s húsz nap s ugyanannyi éjjel
útfélen
bűnről
gondolkozzanak!)
Vezekelj, vers,
kikötőben a fátyol.


Ó várban sokaság

Oroszlánok tartanak címerpajzsot,
piros-fehér
homlokunkon a kendő.
A vándorkönyvbe napjaim jegyezd be.
Az inasévek kitelnek a holddal.
Mesterremek? – de ne áltasd magad:
csigák, kampók őrködnek a magasban.
Mézes diót pörkölnek,
aszalt szilva
illata száll az Öreg bástya téren.
Ez volna a
dán király kertje? Ez?
S ez itt –
az Aranyláb-bástyája? Itt
omlott le Szent Miklós egyháza tornya
kétszer is?
*
Tudom, a tengerparton füzek élnek.
S idegen hajók otthona a tenger.
A szerecsen
arca már céhpoháron.
(Merre találom szívemet?)


A fekete képű

(A tagbaszakadt Hermann
bástya-
fokán madaraké a zászló!)
Hallom, thébai volt és mór.
Hallom: római katona.
Hallom, Krisztus nevében kívánt élni,
s lett Helvécia földjén
vértanú.
Mi köze volt Kalács-köz, Ágyú-utca
kővárosához.
(Név, ereklye?)
(Fecskeként járni
haza, idegenbe.
Régi törvények,
ismerős szó.
Fecskeként.)


A sípról

Megtudtuk, hogy a vén Tamás
hogyan került a torony tetejére.
És vacsoráztunk tudós asszonyokkal.
Nem véstünk az asztalba neveket.
Nem fájt nagyon a szívünk, de a sípok
alig kezdték el, máris elhallgattak.
Vilepill – most,
most tanulom a szót.


Töredékek

Rejtelek, fényes Nap, új amforába –
új amforába rejtelek, fehér Hold.

Elbúcsúztam a tengertől az este.
És búcsút vett tőlem a tenger.
*
Talán jártunk a Húsvét-szigeten.
Tán megjegyzett minket egy isten arca.
Vezette kezünket is: faragott,
formázott a kezünkkel.
*
Sohasem látom játékaidat.
*
Mint két gyereklány: jobbra-balra szellő.
*
(Elbúcsúztam a tengertől, s a tenger
búcsút vett tőlem.)


Távolítás

Az aranyműves utcájában
ismeretlen
madár hever a földön.
Régi mesterek munkája a tolla,
karmos a lába,
szárnya, mintha élne.
Miért repült a szent tűz közelébe.
(S ki vagyok én, hogy nyomodba eredtem.)


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret