stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TALÁLT VERS

Nagy Zoltán
(1884-1945)

A síró kútnál

Vízsugarát, mely ködlött távol,
Mint egy jajt dobta ki magából,
És sírt, s gyötörték esti lázak,
Nagy körben bámulták a házak.
Omlott könnyének gyöngyös fodra
Lent búsúló négy kőasszonyra.
Csend volt, és kéken alkonyult már,
Hogy megálltam a síró kútnál.

S lelkemre ömlött gyöngyös ének,
Busan daloltak régi évek,
Jöttek a régi kínok, lázak,
Mik itt a kút körül tanyáztak.
Mint nagy hollók, fel-felrepűltek,
Téres lelkemre telepűltek,
Ahol megindult, csurgott újra
Az emlékeknek síró kútja.

Ó síró kút! Ó síró évek!
Hát ismét árnyékodba érek!
Hát ismét sírunk itt e téren,
Azért és úgy, mint akkor, régen!
Ez a sorsod és ez a sorsom.
Jövő könnyek nagy terhét hordom.
Sírj, sírj, amíg vizeidből futja,
Én két szemem két síró kútja!

Mint könnyek a kőlányok testét,
Lelkemet mossák könnyes esték,
Hullnak rá sűrűn, évről-évre,
S csiszolják könnyes-feketére,
S a nagysírású éjszakákon
Mindig ezt a kőkútat látom,
Míg önti könnyét, a setétet,
A halkan síró kút, az élet.

S egyszer, egy eljövendő éjen,
Itt járok majd, aggon, fehéren.
Reszkető szívvel, fejjel, lábbal,
Ballagok majd a téren által.
Ó be jó lesz sejteni, merni,
Hirtelen, némán ráismerni,
Megállni gyáván, feleútnál,
Sírni, sírni a síró kútnál.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret