stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Lászlóffy Csaba

Szindbád szeptemberben

Mostanában sokat gondolsz egy várkastély
törmelékeire, s közben szabadulni szeretnél
a nyelvedre száradt kávézacctól, mindhiába.
Mikor még fogadalmak gyöngyöztek ajkadon.
Lobbanékony valál, ámde utána az elhagyott
társ úgy zsörtölődött, mint amikor a köténykés
háziasszony tésztasütéshez veri a habot.

A vétkességhez járó képkeret (nagyjából).
A nyak megfeszül, akár a hirtelen támadt viharban
faluvégen a ludaké; a test halmai sötét felhők mögé
menekült dombok kikezdett körvonalai, s a szemhéjak
mint ázott fészek zivatar tépdeste gallyain fennakadt
madárfiók. Hová rejthetné kis, szálkás betűit ebben az
ítéletidőben az avas ízű szemérem? A combok hullámzása
(légy bár csatakos hátú mén) úgyis hanyatt vet; s hát ami
bennetek tajtékzik? Az elszabadult szívdobogások föld-
rengései elől eszement ürge iszkol a tépett mezőn. S még
hátravannak a képzelet árvizei, amelyek a hátország leg-
biztosabb falait is képesek átszakítani; holmi Noé-bárkát
emlegetni ilyenkor öncsalás. A mámor a sörhabnál is
tartósabban issza be magát a sörtetaréjba a combok között.
Vérpettyes alkony. Talán. Vagy csak légypiszok a lágyéknál
lengőbb, rugalmasabb szoba falán. Felhördül a kiszáradt
torok, egy nevet mond: ötcsillagosat (!), vagy csak hamisított
whiskyét. Poloskaíz a szájban; de a falusi szilvapálinka is
megteszi. Megcsonkítottnak érzed magad; ez a ki(p)állott
meztelenség bosszúja. A róka vagy, aki úgy elhóhérolta magát,
hogy még a fű is veres alatta. Holott csak egy gyűrött lepedő,
egyéb aligha változott. A tér köztetek bevehetetlen fehér.

2002. szeptember 1.

Tartalom  Következő


+ betűméret | - betűméret