stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Tiszta quiz

Melyik a leggyorsabb és a leglassúbb regénykezdet?

Szabó László: Először Kafka ugrik be, nála elég gyorsan kezdődnek a dolgok. Gregor Samsa arra ébredt, hogy féreggé változott – ez volna a világ leggyorsabbja, ha regény volna, és nem elbeszélés. A Fuharosok is gyors, hát megjöttek!, ezzel benne vagyunk, csakhogy nem mindenki tartja igazi regénynek. Móricznak is elég gyors kezdetei vannak, de aztán kiderül, ezek csak látszólagos kezdetek, mert a regény majd másvalamiről szól. Thomas Mann Doktor Faustusa is gyorsan kezdődik, hiszen kiderül, hogy a főhős már meghalt, aztán viszont hosszú ideig semmi. A lassúnál Tolsztoj jut eszembe, a Háború és béke, ott ráadásul az elején hosszú oldalokon keresztül érthetetlen nyelven (franciául) beszélnek. Szilágyi István Hollóidője lassú, oldalban is megadható konkrétan, hogy a kezdés 78 oldal hosszú. A mostanában megjelent kortárs regénykezdetek elég lassúak (Rakovszky, Závada, Darvasi, Kertész). Érdekes Bodor Ádám esete, nála mintha el sem kezdődne a regény, és mégis benne vagyunk (ez lehet egyben a leggyorsabb és a leglassúbb kezdet).


Melyik a legbutább regény?

Balázs Imre József: A legbutább regény a szőke regény. Mert:
– Két szőke regény rohan egymás felé, mi az?
Szőke regény tükörrel.

Két szőke regény álldogál a pályaudvaron. Az egyik odamegy a közeli vasutashoz és megkérdi:
– Mondja, uram! Elvisz engem ez a vonat Miskolcra?
Mire a vasutas:
– Sajnos nem, ez ugyanis Pécsre megy.
Erre a másik:
– És engem?

Mi a szőke regénynek a labirintus?
– Szoba ajtóval.

Egy szőke regény nagyon töri a fejét. Kérdezik tőle:
– Min gondolkodsz, Háború és béke??
Szőke a homlokára csap:
– Ez az: Háború és béke!!

[Ha nem tetszik e válaszom, küldök mást.]


Melyik a legokosabb regény?

Vallasek Júlia: Amelyik nemcsak írja önmagát, hanem olvassa is, aztán recenzálja, értelmezi, értékeli, esztétikai, irodalom- és kultúrtörténeti, sőt biopolitikai szempontból is, menetrend szerinti pontossággal újra és újra kiadja önmagát, minden lehetséges díjat kioszt magának, beáll középiskolás tananyagnak, egyetemi jegyzetet, monográfiákat ír önmagáról, olvasásszociológiai felméréseket készít, és mindegyikben ő jön ki a legolvasottabb regénynek, televíziós talk show-kban szerepel, esszét, verset, novellát, elbeszélést, sőt újabb regényeket ihlet, aztán nemcsak megírja ezeket, hanem olvassa is, recenzálja, értelmezi stb...
Vagy ez inkább a legügyesebb?

Szabó László: A legokosabb regény a Száz év magány. Ennél csak a Don Quijote okosabb. Illetve ha regénynek vesszük, akkor a Talmud.


Melyik a legfordíthatóbb magyar regény és melyik a legkevésbé?

Vallasek Júlia: A fordítói gyakorlat azt mutatja, hogy mindig az a legnehezebben fordítható szöveg, amelyiken éppen dolgozunk. Ebből következik, hogy a legkönnyebben fordítható, ami már kész van. (Vagy amit valaki más fordít.)

Komoly(abb)ra fordítva a szót, önmagában véve nem létezik könnyen vagy legkönnyebben fordítható regény, hiszen végső soron minden egyes szövegnek egy új nyelvet kell találni a célnyelven belül. A látszólag egyszerű, könnyen fordítható szövegek okozzák a legtöbb gondot, első olvasásra rutinmunka, aztán kiderül, hogy a szavak tekintélyes hányadának nincs megfelelője, egyetlen kötőszó megbonthatja egy egész fejezet egyensúlyát stb., stb., szóval a fordítás "marokkó-játék felsőfokon". Móricz Rózsa Sándorának "szögedies" beszédére talán lehet találni valamilyen jellegzetes nyelvjárást, mondjuk Alex Rose kissé skótos ízekkel beszél, de az egyszerű szövegeknél nincs menekvés.

Hogy konkrét tippem is legyen: Karinthy Frigyes: Micimackó. Nem, nem a Milne-féle eredeti, hanem a Karinthy-féle, a trotechnikussal, aki mindig Elek. Fogadjunk, hogy még senkinek sem jutott eszébe lefordítani!


Mitől új egy regény?

Vallasek Júlia: Makacsul szeretem Tolsztojt. A Háború és békét például többször is elolvastam, hol ez, hol az erősödött fel benne, például ma is rejtély Pierre és Volkonszkij állítólagos barátsága, ami valamikor a történések előtt alakulhatott ki, mert a regény során mindig külön utakon járnak, ha az egyik boldog, a másik boldogtalan, aztán fordítva, nem értik, csupán érteni szeretnék egymást.
’59-es kiadásban van meg, Helikon Klasszikusok, két kötet, csontszínű, finom, bibliofil papíron, kb. 1720 oldal. A második kötet hátsó borítóján égésnyomok. Szabályos fekete szélű kerek folt, gyertya vagy még inkább villanykörte, az olvasólámpák kis körtéi hagynak ilyen nyomot. Valaki úgy olvasta, hogy a könyv hozzáért a lámpához, lassan kiégett a papírborító, aztán a vászonkötés, egészen be a kemény kartonig. Ekkor már füstölhetett, muszáj volt észrevenni, letenni a könyvet. A forró villanykörte jó ötven oldalt megjelölt a könyvből, hátulról előre lapozva eleinte jól kivehető, sötétbarna folt a lap közepén, aztán halványul, szabad szemmel már alig látható, és valahol a regény vége felé teljesen eltűnik. A barna folt egy különös olvasó nyoma, akit leginkább a jegyzetek érdekelnek, aztán több-kevesebb figyelemmel átolvassa az utószót, belefog a sokat kárhoztatott epilógusba, a történelemfilozófiai eszmefuttatás alatt egyre lankad a figyelme, a regényzáró családi jelenetnél pedig végképp abbahagyja az olvasást. Maga a cselekmény nem érdekli. Egy könyvet olvasunk, két külön regényt.

Szabó László: Ha új az időkezelése, mint például az Ulyssesnek. De mondhatok mást is: Az eltűnt idő nyomában. Ha új a témája, mint például az Emlékiratok könyvének. Ha új a szerkezete, mint a Doktor Faustusnak. Ha új a formája, mint például a Fuharosoknak. Vagy a Filmnek. Ha megújult szellem lakozik benne, mint a Švejkben.


Melyik a világirodalom legalantasabb regénye?

Demény Péter: Kétségtelenül a Rózsa neve. Valami olyasmit ígér, amit egyáltalán nem teljesít; és ahogy haladsz, és megérted ezt az aljasságot, annál kevésbé érted, hogy akkor miről szól a regény? Csodálatos egy alantasság kétségtelenül.


Melyik regényben van a legizgalmasabb szerelmes jelenet?

Demény Péter: Hát van egypár. Most olvastam újra a Száz év magányt: ebben Amaranta örökre szűzlány marad, de nagynéniként az unokaöccseit simogatgatja. Nem szeretkezés, de csodálatos. Aztán meg az utolsó pár, Amaranta Ursula és Aureliano úgy szeretkeznek, hogy azt már nem lehet visszacsinálni. De hát az Emlékiratok könyvében is van néhány jó dolog – nekem különösen a hármas megkívánás tetszik Somi-Tóth Krisztián szövegéből. És ott van Bodor Ádám Sinistra körzete, az a rész, amikor Andrejnek Aaron Wargotzkit kell megölnie, és mikor hosszú idő után először jön el hozzá Elvira Spiridon, egyszerűen letépi róla a ruhát, s ha jól emlékszem, sízés közben tölti ki vágyát. És hát a Hollóidő! Azok a közönséges kefélések Baga Rozállal, azok az őrjítő szeretkezések Hódy Ágóval és kese-Katával! Szóval, van egypár.

Szabó László: Attól függ, mikor, milyen életkorban találsz rá. Nekem a Száz év magány volt a csúcspont. De sokat jelentett Móra Aranykoporsója is.

Tartalom


+ betűméret | - betűméret