stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TALÁLT VERS

Czóbel Minka
(1855-1947)

Eunoïa

Az egy, hatalmas, végtelen nagy Isten
Lebeg a végnélküli Nirvanában.
Elszenderül – a nagy, kimondhatatlan,
Kétségbeejtő magasztos magányban.

Elszenderül, – és teremtő erővel
Álmában megteremti most az álmot,
Megálmodja magát, eget és földet,
Meg az egész, nagy, végtelen világot.

Oly mélységes, hatalmas lett az álma,
Hogy mind e változandó álomképek,
Folytatva az örök nagy Isten álmát,
Azt álmodják: hogy léteznek, hogy élnek.

Az Isten álma szép, magasztos, tiszta,
De belefoly a nagy harmóniába
Elferdítőn, zavartan, visszatetszőn
A sok teremtett álomképek álma.

Hova fejlődik még e vad zavargás?
Ilyen alakban meddig tart még itten
Az árnyak képződése, szétfolyása?
Mikor ébred már fel az öreg Isten?

Tartalom


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret