stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



DELEATUR

Fotóalbum. A fekete, a szőke és én

Úgy áll meg a kapuban, mintha hosszú utazásra indulna. Aztán mégse megy sehová. Mozdulatlanul áll ott órák hosszat. Csak néz maga elé. De amikor a boltból visszafelé jövök, mégiscsak rám mosolyog. Ő a fekete hajú csokinő, aki reggeltől estig a kapuban szobroz. Talán nem is igazi alkalmazott. Talán csak azért fizetik, hogy álljon oda, lássák, miféle ház ez. Szépen kiöltöztetik, azaz nem szépen, hanem funkcionálisan. Hogy egyértelmű legyen minden. A gyerekek bugyis néninek nevezik. A gyerekekre is mosolyog, nagy, fekete teste is nevet. Az már nem is test, nyersebb és éteribb is egyszerre. Hús és műanyag. Plusz a némaság, ami belengi. Szeretném lefényképezni, de hogyan kérjem erre? Édes Istenem, hát miért ne kérhetném meg? Sőt, bemegyek és szétnézek; érdekel a dolog. Szombat délután kitárják a nagykaput. A lépcsőház elegáns, a csillogó fakorlát kígyófejben végződik, a lépcsőn világosdrapp perzsaszőnyeg, a lépcsőfordulóban magas ajtó nyílik. A fények vakítóak és sejtelmesek egyszerre. Csönd van. Most nem áll senki a kapuban. Viszont ég a vörös égőkből font füzér a homlokzaton. A kapualjban észreveszem a postaládákat, legalább tucatnyi! Valószínűleg mások is laknak a házban. Bemehetnék, mintha lakó volnék. Bár kötve hiszem, hogy a civilek, ha voltak is, ne költöztek volna el. Akkor meg? De hát miért ne lehetne mindenkinek külön postaládája? Miért ne levelezhetne a családjával, vagy miért ne járathatna újságokat? Amilyen okosan néz rám a fekete, bizonyos, hogy újságolvasó. És nem a búlvár Kurírt olvassa, hanem minimum a New Yorkert. Az is lehet, hogy szabadidejében verseket ír, esetleg tanulmányokat. Ő írta a Minority Reportról azt a hatásos szöveget. Vagy posztszürrealista képeket fest. Meg kellene szólítanom. Bár nekem nem a fekete a kedvencem, hanem a szőke. Ha fényképezhetnék, akkor inkább őt... Ritkábban látom. Közelről soha. Ő nem áll a kapuban. Az ha lejönne, nyomban lába kelne. Nem engedik le. Csak a rácsos erkélyről bámul lefelé. De többnyire üres az az erkély.

Láng Zsolt

Tartalom


+ betűméret | - betűméret