Archívum

tóth menyhért-énekek

2015. november

szigliget
hattyú úszik be
a szigligeti öbölbe
hatyikáim hatyikáim
rikoltoz a költő
és kezéből kenyérrel
eteti őket
vérzik a hajnali ég
vagy koraeste
rőt csíkot vág az égre
a naplemente
magam sem tudom
csak azt tudom
hogy vérzik a hattyú
habfehér szárnya
az hasította
fel az eget
ahogy ballagunk
végig az úton
őrtálló nyárfasor integet
szép koranyár
az öböl ringató anyaöl

önarckép
milyen sors az enyém
kivájta a betegség
a fél szemem
mint kazinczyét
disznó rágta meg arcom
lefagyott a lábam
amikor télen
festettem a templomot
hófehérre hófehéren
akartam hogy tiszta
szép templomotok legyen
ahol égig lebeg az ének
bolond festő
falu bolondja
futnak utánam a népek
gyönyörű örökségül
hagyom rátok a kereteket
a képkereteket
tüzeljétek jól égnek
a festményeket viszem magammal
adom a mindenségnek

fekete virág

milyen virág
a fekete virág
én festettem nézd
fekete mint a
bolond világ
én festettem
festettem őrült
mindent feketére
feketére festettem
a földet a zöldet
feketére festettem
a vásznat
alig maradt hely
csöppnyi hely a képen
a fehér virágnak
magam sem tudom
hóvirágnyi folt a tájon
vagy hófolt a fekete világon
csak azért kellett
hogy felragyogjon
hogy átüssön éjszakánkon
a csöpp fény a csöpp fehér
különben minden
csupa vér
vércsík a házfalon
a paprikafüzér

további írásai



Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.