Archívum

Firkák a szalmaszálra

2015. október

41. (Ahogy jöttél, mégy el)

Gyónás
Már-már ijedtség és düh nélkül fogadom,
hogy ezt is elfeledtem, és azt sem tudom.

A Prédikátor
Hiábavalóság, szól a Prédikátor,
ahogy jöttél, mégy el az árnyékvilágból.

Születés, 1935, 12, 06
Se kórház, se orvos, a bába parancsol,
s ijedt apám nyom ki jajgató anyámból.

1955 augusztus 19
Annak is immár hatvan éve, hogy
az ÁVH költővé avatott.

Apám, amikor letartóztattak
– Laci, nem mész el! És befeszült az ajtóba…
De csörrent a bilincs, mintha harang kondulna.

A szomszéd, anyámnak
– Ha olyan nagy eszű, tudhatta volna, hogy
mit szabad és mit nem, hát ne nyafogjatok.

A falum
Akit nem kötött az érdek, csak a sebek,
megfeszült, kifakadt, a sorsom része lett.

Anyám, 1956
– Ha a versekért becsuknak, ne írj verset.
Mondta anyám sírva, mikor kiengedtek.
Szt. Ágoston az időről

Mi az idő? Ha nem kérdezitek, tudom,
de ha kérdezitek, hallgatok, nem tudom.

42. (Bizony sokkal könnyebb)

Korsó

Azt mondod, addig jár a korsó a kútra?…
Meddig?… Mindig akad, aki jobban tudja.

Nagyanyám tézise
„Amit egy ember tud, az már nem titok.
Előbb-utóbb sír, vagy dicsekedni fog.”

A személyiség
Annyira szanaszét, szinte mindennel egy,
már-már az se számít, ha közben elveszett.

Példa
Erdélyben régen, hogy ne terheljék a családot,
elbujdostak meghalni az aggastyánok.

Ha hiszel
Az Úr adta, az Úr veszi el.
Bizony, sokkal könnyebb, ha hiszel.

Adyt idéző
Óh, ágyam, tavaly még… Más voltál, álom hely…
Most meg, zord börtönőr, óránként keltesz fel.

A nyakam
Meszes, zörög, mint szalmával tömött párna.
Párna nem is kell alája… Csak ne fájna.
Börtön, 1955, Kaposvár

Négy vaságy, nyolc pokróc, nyolc rab egy cellában…
Egy nagyseggű bányász volt a hálótársam.

Börtön, 2015, Magyarország
Már csak másfél fegyenc egy helyen… Egy ágyon?
Hatvan év… Micsoda fejlődés, barátom.

további írásai



Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.