Archívum

Egy régi alkonyat

Konczek József
2013. október

Krumplit szedtünk a domboldalban.
Száraz illat árasztotta el a völgyet.
Nagy piramissá nőtt a krumplihalom.
Aztán a szekerek elzörögtek.

Ilyen egyszerű volt az alkonyat is.
Piros ködei összeálltak az erdő fölött,
Gatyás bagoly meg hangos
Apró madarak vackolódtak. Nekem a fodros tökök

voltak az igazi örömeim.
Vastag bőrük még meleg volt a naptól.
Betűket karcoltam beléjük körömmel,
meg Riskát, máskor lovat, ostort, patkót.

Aztán elfeküdtem elégedetten,
sarkammal turkáltam a puha port,
vártam, hogy felrakjuk mindketten
a zsákokat, ha majd a kocsi odatolatott.

Otthon aztán lepocskoltuk magunkról a port, a piszkot
a vályúnál. Nagyanya kibelezett pár tököt, de én
nem engedtem, hogy a rajzos tökhéjakat fölfalják a disznók,
ott voltak sokáig az ól tetején.

Irgalmasrendi Kórház, 2013. január

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.